Magyarország

Ha megvan az iskola, megvannak a tanító nénik/bácsik, még nincs vége az izgalmaknak. A múltkor említett „nulladik” szülői értekezleten ugyanis a legtöbb iskolában kap az ember egy listát. Vagy ír egyet. Mi kaptunk, szépen, kinyomtatva. Ezen fel volt sorolva minden, táskától a füzetekig, amit szeptemberig be kellett szereznünk.

Balázst – nyilvánvalóan –  a táska érdekelte leginkább. Viszonylag hamar, júniusban elkezdtünk nézelődni. Túl nagy választék még sehol nem volt, mint mondták, majd július vége felé érkeznek az új iskolatáskák, én mégis buzdítok mindenkit, hogy ne várjon addig. Nyár elején ugyanis a korábbi évből megmaradt darabokat az eredeti ár töredékéért meg lehet venni. Mi konkrétan 4000 Ft-ért vettük meg az egyébként 7000-es táskát. Piros, Bakuganos csoda, ezt Balázs akarta így. Az alja masszív, műanyag borítású, ezt meg én néztem. Vettünk mellé tornazsákot, tolltartót, az egész cucc 6900 Ft-ba került. Persze a határ a csillagos ég, ki mit engedhet meg magának, láttam iskolatáskát ennek a többszöröséért is. Balu minden esetre boldogan parádézott hazafelé a táskával a hátán, és minden nálunk megforduló embernek megmutatta.

Füzetből elsőben még nem kell sok, nekünk 3 vonalas, 2 sima, és 1 „kockás” füzetet kellett vennünk. A legolcsóbb ebben a műfajban a Tesco saját terméke (29 Ft/db), a Disney, FC Barcelona és egyéb mintás fedelűek 130 Ft körül kezdődnek. Mi sima Tescósat vettünk, minőségre ugyanolyan, mint bármelyik másik, a mintás füzetborító mellőzését pedig amúgy is kérték a suliban, hogy a gyerekek már ránézésre tudják, melyik füzettel van éppen dolguk. Kellett venni színes papírt, írólapot, rajzlapot, ezeknek az árára bevallom őszintén, nem emlékszem.

A rajzfelszerelés volt talán a legkomolyabb tétel: kétvégű filc, kréta, tempera, vízfesték, gyurma, ecsetek, olló, ragasztó, összesen 6-700 Ft volt. A tolltartóba került 12 db színes ceruza, 4 grafit ceruza és 2 piros-kék ceruza. A márkát a tempera és a zsírkréta kivételével ránk bízták. Volt a városban iskola, ahol mindenhez odaírták, milyen márkát kérnek, ráadásul elég drágát…

A tornafelszerelés a hagyományos fehér atléta-fekete nadrág-fehér zokni-tornacipő kombinációja. Itt egyedül a cipő beszerzése volt kicsit nehézkes, valamilyen oknál fogva a 33-as méret több üzletben hiányzott. Illetve az egyik kínaiban volt, de annak a csukának olyan masszív gumiszaga volt, hogy elszédültem tőle. Végül persze lett cipő, nem is büdös (még), 1700 Ft-ért. A fentieken kívül mindenkitől kérték az oviból már ismerős szalvéta-folyékony szappan-vécépapír triót, és persze legyen a gyereknek pohara-törölközője.

Mindezek után már „csak” a tankönyvek beszerzése volt hátra. Ezeket az iskolában kaptuk meg augusztus végén. Nagycsaládosként ingyen kaptuk a könyveket (lehet fújolni harsányan), ami a mi iskolánk esetében valóban ingyenes, és új tankönyveket jelentett. Ennek dacára tudom, hogy közel 11000 Ft-ba került volna.

Megkaptuk, hazavittük, és jöhettem én. Márminthogy mindenre, az utolsó ceruzáig-ecsetig rá kellett írni a gyerek nevét. Igen, a ceruzákra is. Érdekes volt, akit érdekel, hogy oldottam meg, szóljon. Nagyon élveztük az egészet. Jó volt látni, ahogy Balázs örül az újabb és újabb „zsákmánynak”.

Ahogy szinte minden nap odaül az íróasztalához (az is most került a szobájába), és rajzol, „ír”, fontoskodik. Minden nap megbeszélték az ikrekkel, hogy ő iskolába megy, mert már kinőtte az ovit, az ikrek meg oviba, mert kinőtték a bölcsit. Én meg azt éreztem, hogy új korszak kezdődik.

DrLucifer

Izrael

A nyár egészen augusztusig csendesen és iskolamentesen telt, de aztán többek javaslatát és a józan paraszti észt követve fejest ugrottunk a készülődésbe. A családban a nagyszülők tradicionális ajándéka az iskolatáska, kicsit aggódtam, hogy nem fog megfelelni az én elvárásaimnak és a gyerek álmainak, de kellemesen csalódtam. Hagyományos fazonú, Forma 1 mintás táskát kapott, egyenesen Budapestről, hogy különleges is legyen, abszolút siker. Az írószereket előzetes lista alapján vásároltuk meg, egyetlen idegtépő óra alatt, egyetlen boltban.

Helyi viszonylatban olcsón kijöttünk, mert az iskola pénztárcakímélő változatot állított össze. Mivel tankönyveket kölcsönzési rendszerben kapunk az iskolától (nem, nem agyonnyúzott, telefirkált könyveket kaptunk, első és másodikban csak feladatgyűjteményük van, tehát most két évig mindenből mi is újat kapunk, utána pedig csak jó állapotú, beleírás-mentes könyveket osztanak szét....és fogadnak be), ezért már csak az egyenruha maradt. Ez nálunk különböző színű rövid és hosszú ujjú pólókat jelent, rányomva az iskola neve és jelvénye. Az ünnepi fehér és a sportfoglalkozáshoz kötelező kék kivételével a színek eldöntését ránk bízták.

Ezen kívül kellett még egy-két apróság, uzsonnás doboz, kulacs, tornához sportnadrág, és már kész is voltunk. A lelki rákészülést nem variáltuk túl, elég, ha mi izgulunk. Az utolsó délutánra szerveztem egy családi pikniket, ahol elbúcsúztunk a nyártól, sok sikert kívántunk a gyerekeknek (mindhárman új helyen kezdték az évet), és motiválás céljából a nagyfiú kapott egy igazi, digitális karórát. Nagyon örült neki természetesen, és másnap büszkén indult megmutatni a barátainak.

Meni

Amerika

Az iskolára érdemben felkészülni nem volt lehetőségünk. Az első tanítási nap szeptember hatodikán, csütörtökön volt, és mi augusztus 31-én éjjel érkeztünk vissza Magyarországról, több mint két hónapos távollétből.  Azaz sem vásárolgatni, sem átállni nemigen volt időnk.  Izabella már két hónapja nem beszélt angolul, és kételyeim voltak, hogy hogyan fog visszazökkenni az angol beszédbe.  Nem csak hogy lenyugodni, vagy agyilag rákészülni nem volt időnk, de még kicsomagolni és mosni is alig.  Viszont szerencsére a New York-i iskolakezdés nem igényel nagy erőbefektetést a szülők részéről.

Még tavasszal kaptunk egy nyomtatott listát, amin a megvásárolandó iskolaszerek voltak az adott osztálynak (kindergarten). Ezek mindegyike a közösbe megy, a gyereknek semmit nem kell vinniük reggelente, csak egy bármilyen üres táskát (ilyenünk volt tavalyról), és az uzsonnájukat. A listán a következők voltak: 3 db műanyag fedelű irattartó dosszié, egy csomag sárga papírfedelű irattartó dosszié, 2 papírragasztó, 2 táblára író, letörölhető filctoll, egy csomag géppapír, 1 nagy csomag fertőtlenítő nedves törlőkendő, egy tizenkettes csomag mosható, filctoll, egy tizenhatos csomag zsírkréta, egy százas dobozos papírzsebkendő, egy doboz fekete ceruza írásra, egy tizenhatos csomag ragtapasz, pumpás kézfertőtlenítő és 50 db. villámzáras nejlontasak.  A fenti csomagot háromféleképpen lehet megvenni: a nyár folyamán, bármikor augusztus 15-ig az interneten negyven dollárért (8700 forint) ahonnan ingyen kiszállítják egyenesen az osztályterembe, és ezzel az egész tanévre le van tudva a dolog.  Avagy a szülő megveheti őket és beviheti az első napon. Meg lehet venni apránként is, ott és amikor a szülő akarja, és tudja.  Én ezt a megoldást választottam, mert valamikor szeptember harmadika magasságában jutott eszembe, hogy „Nem volt valahol valami lista? De hol?”

Évnyitó ünnepség, ünneplő ruha vagy egyenruha itt nincsen.  Az első napon csak bemennek és uccu neki. Arra számítottam, hogy mint minden évben, az őszi ruhák le lesznek árazva szeptember közepe fele, és meg tudom majd őket venni az eredeti ár 25 százalékáért (ez így is lett). Addig is élveztük a későnyári meleget és a nyári ruhákat. Szerencsére errefele a kislánydivat egyszerű ruhácskákat diktál.  A gyerek 3 nap alatt teljesen ledolgozta a hatórás zónaidő különbséget és visszaállt a reggel hetes-nyolcas kelésre. Kimentünk a játszótérre és a tavalyi ovis osztálytársakkal gyakorolta az angolt. Minden félelmem alaptalannak bizonyult, a gyerek a nyelvbe is visszazökkent, fél óra alatt. Készen álltunk, mindenre.

másutt