Három hét telt el azóta, hogy az előző bejegyzésemet elküldtem, ez alatt az idő alatt sok minden történt velünk.
Mint ahogy akkor írtam már, bár a Naggyal elég korán éreztem a terhesség előjeleit, ez az októberi ciklusban nem következett be. Ettől függetlenül nagyon reménykedtünk abban, hogy sikerrel jártunk, ahogy teltek a napok, már-már mániákusan figyeltem magamat tapasztalok-e bármit is, ami egy kis reményre ad okot.
A Google a jóbarátod vagy épp az ellenséged, hát rákattantam a terhességi tesztek nézegetésére. Láttam, hogy sokan már a 10. DPO-nál produkálgattak halvány pozitívat, hát naná, hogy nem bírtam ki én sem, és a feltételezett 10. napon teszteltem. Semmi, még a leghalványabban sem. Kicsit elkenődtem, mert ha másnak már van halvány ilyenkor, nekem miért nem, de azzal vigasztaltam magamat, hátha korábban vagyok, nem a 10. napon. Vártam három napot, a Naggyal a 13. napon halványan, de ott volt már a második csík is, hátha ő is ad végre valami jelecskét. Alig tudtam éjszaka aludni, úgy vártam már a reggelt, csak arra tudtam gondolni, hogy ez lesz a mi napunk. Lehetetlen, hogy ne sikerüljön. Már hajnalban, csendben kiosontam tesztelni. Eltelt 5 perc a tesztelés után, semmi. Annyira elkenődtem, hogy otthagytam a mosógép tetején a tesztet és visszafeküdtem az ágyba aludni még. Arra ébredtem, hogy a Párom beront a szobába, felkapcsolja a villanyt és örömködik:
"Ott a második csík is!"
Persze azonnal magamhoz tértem, felpattantam, kikaptam a tesztet a kezéből és tényleg, halványan, de ott volta második csík is. Pici még, ezért nem erősebb és ezért csak 5 perc után jelent meg, próbáltam pozitívan gondolkodni. Várjunk még pár napot. Azért volt nagy összeborulás, látod, sikerült, de ettől függetlenül próbáltam nem nagyon beleélni magamat a dologba. Naná, hogy nem sikerült. Már láttam magam előtt, ahogy a Nagynak, a nagyszülőknek bejelentjük a hírt, tervezgettem a babaszobát. Próbáltam a földön tartani magamat, nem sikerült. Szárnyaltam a boldogságtól. A terveim szerint 2-3 napot vártam volna még a következő teszteléssel, de két nappal később már éreztem, hogy meg fog jönni és igazam is lett. Normál módon lezajlott a ciklusom, egy kis késéssel.
Nehéz lenne megfogalmazni, hogy igazán mit éreztünk, mert természetesen nagyon elkenődtünk. Miért nem maradt velünk ez a baba, elrontottam valamit, hibáztam? De egy-két nap után újra pozitívan álltunk a történtekhez. Ha nem maradt velünk, biztos ok volt rá. Beteg volt vagy a szervezetem nem volt felkészülve a befogadására, kár utólag már ezen sírni. Sőt, ez csak az első ciklus volt, gondoljunk azokra, akik hosszú hónapok, évek óta próbálkoznak sikertelenül. Majd novemberben! Igen, a november lesz a mi hónapunk!
Ettől függetlenül mégis ott motoszkált bennem a gondolat, mi van, ha valami baj van velem? Nem vagyok már huszonéves, értek ilyen-olyan hatások, mi van, ha a szervezetem már nem olyan fitt, erős, mint a Naggyal volt és problémák, nehézségek lesznek? Elkezdtem mérni a hőmet, miután felfrissítettem Google jóbarátunk segítségével ezen a téren az ismereteimet, és a ciklusom közepe felé bejelentkeztem a nőgyógyászomhoz vizsgálatra. Elmondtam neki a halvány pozitív tesztet, majd a normál módon lezajlott ciklusomat, és hogy kistesót szeretnénk. Megvizsgált, semmi problémát nem észlelt, és ha már ott voltam a ciklus közepe táján, megnéztük ultrahangon, hogy van-e peteérésem ebben a ciklusban. Volt, ráadásul rajtra készen a kilökődéshez. Ellenőrizte a méhfal vastagságát is, azzal is mindent rendben talált, megfelelőnek találta egy esetleges megtermékenyítés esetén a beágyazódáshoz, úgyhogy uccu neki.
Próbálok nem rástresszelni, nem keresni a jeleket, bár még nem is nagyon lehetnek, hisz ha történt is megtermékenyítés, még a beágyazódásnál se tartunk, de nagyon izgulok. Ebben a ciklusban biztosan a jó időpontban voltunk együtt, sikerülnie kell. Tudom, hogy a november lesz a mi hónapunk! Annyira remélem.
Pötty
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
