„Miből vagy te, gumiból?” Ezt a hitetlenkedő kérdést egy újdonsült anyuka tette fel nekem, aki a szobatársam volt a gyermekágyon második fiam születése után, és épp azt meséltem neki, hogy ismét sikerült a gátvédelem a szülés levezetésekor. A dicséret a szülésznőket illeti, és kisebb részben a doktort is. Pozitív egészségügyi tapasztalatokat megosztó sorozatunkban Júlia meséli el, mennyire elégedett volt szülészével és mindkét szülésznőjével, akiknek köszönhetően egyik szülésénél sem kellett gátmetszést végezni. Ha te is szeretnél még több pozitív történetet olvasni a Bezzeganyán, küldd el orvosokkal, nővérekkel kapcsolatos jó tapasztalataid a bezzeganya@bezzeganya.hu címre. Továbbra is várja a huszadik beküldőt a felajánlott nyeremény, ez a digitális homlokhőmérő.

A gátvédelmem „története” először két és fél éve íródott, amikor az első kisfiamat szültem. Férjemmel előtte még szülésfelkészítő tréningen is voltunk, igyekeztünk minél inkább felkészülni Bálint érkezésére. Amiben biztos voltam, hogy ha bírom, akkor kihagynám az epidurális érzéstelenítést. Ha pedig még a gátvédelem is sikerül, az hab lesz a tortán.

Elérkezett a nagy nap, elindultak a fájások, a dokim pedig úgy döntött egy gyors vizsgálat után, hogy ma szülünk, ahhoz burkot repeszt, úgyhogy maradhatok is bent a szülőszobán. Így is lett, és szerencsére akkor egy fiatal, nagyon kedves és felkészült szülésznőt kaptam. Senki nem akarta rám beszélni az érzéstelenítést – ez nagyon szimpatikus volt –, csak felhívták rá a figyelmet, hogy van rá lehetőség. Végül kibírtam anélkül is. A szülés végén a szülésznő elkezdett alul masszírozni, ami meglepett, mert nem beszéltük meg, de nagyon örültem neki.

A doki már vágott volna egy idő után, de a szülésznő magabiztosan megnyugtatta, hogy „bevállalja”, meg tudja csinálni. És meg tudta csinálni, nagy örömömre. Nem volt vágás, varrás, mint a hüvelyi úton szülő nők több mint 90 százalékánál. Természetesen érzékeny volt még jó ideig, de gondolom össze sem hasonlítható egy gátsebbel. A szerencsén múlott, hogy ennél a szülésznőnél voltam, két hét múlva fel is kerestük újra, megköszöntük a dolgot, azt mondta, ez olyan szép vajúdás volt, hogy vétek lett volna kihagyni a gátvédelmet.

Azóta újfent gyarapodtunk, erre a szülésemre még inkább tudatosan készültem. Bár a fájások sokkal intenzívebbek voltak, fel is ötlött bennem, hogy mégis jól jönne egy epidurális érzéstelenítés, de elég gyorsan nyitva voltam több mint 4 ujjnyira, szóval lecsúsztam róla. Szerettem volna ugyanazt a szülésznőt felkérni, de ő is 2010 decemberére volt kiírva, mint én, úgyhogy valószínűleg most már ő is boldog anyuka. Egy kolléganőjét ajánlotta, és őbenne sem kellett csalódni. Ő már elejétől velünk volt, átvette az adminisztrációt, segített, nyugtatott a vajúdáskor, és a szülés végén – most már előre megbeszélten – ő is gátmasszázzsal segített második kisfiam kibújásakor. Volt dolga, mert Bercel egyik keze az orránál volt, de ezt a dolgot is megoldotta.

Ugyanaz a doki volt bent mindkét fiam világrajövetelekor, ő pedig pszichikailag nyújtott nagy támaszt – amellett, hogy burkot repesztett és a kötelező egészségügyi dolgokat elvégezte rajtam. Úgy tudott szólni hozzám, és úgy tudott megnyugtatni, hogy az végig erőt adott a szülés közben.

Azóta szívesen elmesélem a gátvédelmem történetét, ugyanis sok kismama nincs tisztában azzal, hogy így is lehet szülni. Inkább szükséges rossznak tartják. Nem hiszem, hogy mindenkinél elkerülhető a vágás, de sokaknál kivédhető lenne, ha tudnák, hogy otthoni tornával, gátmasszírozással fel lehet rá készülni és meg lehet próbálni.

Júlia