Az én pozitív történetem valójában egy orvost dicsér, aki végig figyelemmel kísért engem és a babámat is, úgy hogy közben én is azt éreztem, fontos neki a mi egészségünk. Soha nem kellett kérnünk tőle, magától segített, amikor szükségünk volt rá, anyagi ellenszolgáltatás nélkül.
Olyan apróságokra is odafigyel, hogy jó tanácsokat ad, mit készítsünk be a kórházi csomagba, vagy hogy mikortól kell kenni a pocakot a terhességi csíkok ellen, mindezt kellemes hangulatban az apukának tett megjegyzésekkel. Neked is van pozitív történeted, melyet a hazai egészségügyben tapasztaltál? Küldd el nekünk a bezzeganya@bezzeganya.hu címre.
A teherbe esés előtt talán kétszer voltam ennél a nőgyógyásznál, nem nagyon ismertem, de úgy gondoltam, nincs okom váltani. Aztán egy reggel a kedvesem unszolására csináltam egy tesztet, és mit ad Isten, pozitív lett. Ezt követően munkába indulásig csak azt tudtam kinyögni, hogy jajj, most mi lesz. Akartuk a babát, de előzőleg teljesen rendszertelen ciklus, sőt a menses elmaradása miatt kerestük fel a nőgyógyászt, úgyhogy nem számítottuk ilyen gyors sikerre. Öröm és félelem volt egyszerre.
Mégiscsak akkor biztos a baba, ha orvos mondja ki, úgyhogy felkerestük a hatodik héten, és megállapította, hogy valóban dobog ott valami. Jött most már a felszabadult öröm, majd a 10. héten a következő vizsgálatnál a hidegzuhany. A köldökzsinórral valami nincs rendben. Másnap SOS kórházi vizsgálat komolyabb UH berendezéssel. A munkahelyen természetesen hazugság az indok a szabadsághoz. A vizsgáló előtt nem kellett sokáig várnunk, jött a választott orvosunk és bevitt, hogy tisztázzuk, mi van a babával. Hívott magával egy-két kollégát is, így többen is figyeltek minket. Engem egészen megnyugtatott az, hogy láttam rajta, valóban érdekli a pici, konzultál rólunk és legjobb tudása szerint jár el. Miközben öltöztem a vizsgálat után, hallottam némi hangfoszlányt, többen is megnézték a picurkánk köldökzsinórját, és arról tanakodtak, mi legyen a mi kisbabánkkal. Végül a válasz: Várjunk két hetet, utána 12 hetesen meglátjuk hová fejlődik.
Pokoli két hét következett. De aztán jó hírt kaptunk: a probléma szó szerint felszívódott. Megpróbáltuk egy csekély összeggel honorálni a doktor úr fáradozásait, amit nem fogadott el. Természetesen a magánrendelésen a kiírt, előre meghatározott vizsgálati árat kifizettük, de ezen kívül semmit. A kórházi vizsgálatok után pedig megbeszéljük ott helyben az eredményt.
Aztán megint jöttek a problémák. Én is rosszul éreztem magam, amit a havi orvosi kismamagondozáson el is mondtam, ezért másnap ismét irány a kórház. Nekem soron kívül beutaló egy szakrendelésre, a babának előre hozott NST. Az én beutalómat is nehéz volt beszerezni, de aznap már fogadtak is bekopogtatás után egy olyan szakrendelésen, ahová fél éves előjegyzés van, természetesen doktor úr közbenjárásával. A babának is soron kívül NST. Nem lett jó, pedig mozog a mi kis örökmozgónk, a szívhang mégsem jó. Doktor úr a műtőben volt, kérésére megvártuk, szerette volna látni az eredményt. Az ilyen megnyilvánulásaiból mindig azt érzem, hogy tényleg foglalkozik velünk. Hát az NST nem az igazi, két nap múlva ismét meg kell nézni. A második NST-nél sem lett jó az eredményünk, de azért nem kell komolyan aggódni. Néhány héten belül egy erős, egészséges picurka fog aludni mellettünk a kiságyában.
Anita
