Lassan itt a vége a terhességemnek, így gondoltam, számot vetek, mi minden történt ezalatt a „röpke” 10 hónap alatt. Ha meg már összeszedtem a gondolataimat, akkor leírom nektek is.

A terhességem nem indult túl jól, erről egy korábbi poszt formájában meséltem nektek.
Már kicsit fásultan, de bevallom, később sem lett rózsásabb a helyzet. A vizeletürítés problémája nem oldódott meg, ugyanúgy „óra szerint” járok pisilni, most a végén annyi változott, hogy belülről is kapom a jelzést, hogy valaki nem fér el a hólyagomtól.
A második genetikai ultrahangon újabb hidegzuhany ért. Kettő is egyszerre.
Egy vénának, ami a májból vezeti vissza a vért a szívbe, két bemenete van a szívnél. Mit jelent ez? Hogy többet dolgozik a szív a nagyobb mennyiségű visszaáramlott vér miatt. Szokatlan jelenség, ritka szívbetegség, tartani kell a szívmegnagyobbodástól. Nem lehet kizárni, hogy a születés pillanatában azonnal műteni kell, vagy azt követően valamikor, de még az is lehet, hogy soha életében nem lesz műtétre szüksége ebből kifolyólag. (WTF?!?!)

Mindenesetre heti rendszerességgel jártam kontrollra, hogy a szívmunkát megfigyeljék. Volt, hogy 2 órán át feküdtem ott, gyakran 4-5-6 orvos és szonográfus társaságában. A professzor asszony páciense lettem, mert az ilyen rendellenességeket ő veszi át. Hogy miben nyilvánult meg, hogy „kiemelt” beteg lettem? Leginkább abban, hogy a kapott időponthoz képest mindig legalább kétórás késéssel kerültem be az ultrahangra, és minimum négy orvos kéretőzött be a vizsgálatra, hogy ők is lássanak ilyen rendellenes vénabemeneti dolgot.
A másik probléma, ami valószínűleg a szívbetegségtől független, hogy alacsony súlyú volt a baba. Hossza megfelelő, sőt, biztos, hogy colos gyerek lesz, de nem gyarapodik megfelelően. Hiába szedtem a vitaminokat, ettem, már amennyit bírtam. Nekem is volt még az eredeti súlyomhoz képest elmaradásom, mondták is, hogy próbálkozzak a napi 6-8 étkezéssel. Próbálkoztam nagyon.

Szép lassan a heti kontrollokat felváltották a kétheti kontrollok, mindkettőnk súlya szépen alakult. Hőségriadók jöttek-mentek, és én úgy, de úgy vizesedtem, hogy az valami elképesztő volt. Hiába polcoltam a lábam, feküdhettem én naphosszat, nem segített semmi. A vérnyomásom úgy-ahogy rendben volt, azt mondták, ez még nem 100 százalék, hogy a preeklampszia.

Eljött az esküvőnk ideje, természetesen a hőségriadó kellős közepén, az egyik legforróbb napra esett. Szinte zökkenőmentesen túléltük a napot, az egyetlen szívfájdalmam, hogy a csinibini menyasszonyi cipőmbe nem fért bele a lábam…  A túlélés itt nem túlzás, szinte semmire nem emlékszem az eseményekből, csak remélem, hogy mindenkivel tudtam beszélgetni egy kicsit. A visszajelzések jók, ezért valamennyire megnyugodtam.

Ahogy peregtek a hetek, úgy lettek egyre jobbak a vizsgálati eredmények, a súlylemaradást behoztuk, én plusz 16 kg-nál tartok, ami a magasságomhoz tökéletes, és ha így folytatódik, akkor 3 kg feletti súllyal születhet meg P.D. is. A szívbeni rendellenesség miatt sajnos nem szülhetek a választott kórházamban, hanem a tartományi nagy-nagy klinikára kell mennem, mert csak ott van gyermekszív-sebészeti osztály. Megismerkedtem az új orvosokkal, érdeklődve olvassa mindenki a leleteimet, valóban ritka dolog lehet ez a két bemenetű véna. Itt is egy professzor betege vagyok, de ezen a klinikán ezt valóban előnyként tapasztalom. Annak ellenére, hogy az ország egyik legnagyobb intézete ez, mégsem olyan futószalag-szerű ellátás érzetét kelti a hely. A problémamentes terhességeken kívül ide kerül mindenki, akinél bármilyen anomália felmerül. Szerintem ez óriási megterhelést jelent, de mégsem ez jön le. Könnyedén, mosolygósan zajlanak a vizsgálatok és nem érzem azt, hogy ma én már kétszázharminckilencedik ellátott vagyok.

A 34. hétig szedtem a vérhígítót, azóta a vérnyomásom az egekben van. Újabb 24 órás monitorozás után most kaptam gyógyszert, de így sem megy 140/100 alá. Pár napig lógott a fejem felett, hogy emiatt megcsászároznak. Többszöri ultrahang, teljes vérképelemzés után egyelőre várakozunk, ami biztos, hogy ez a preeklampszia. Amikor spontán beindul a szülés, akkor az adott szituáció fogja meghatározni, hogy szülhetek-e természetes úton, vagy sem. Ha nem tudják kordában tartani a vérnyomást, akkor császár lesz belőle.

Bárhogy is alakul, két komplett orvosi csapat lesz velünk, már tisztáztuk, hogy valószínűleg P.D.-t azonnal elviszi a gyerekorvos  különböző vizsgálatokra. Előfordulhat, hogy pillanatokra sem fogják tudni odaadni, maximum megmutatni. De ez jelenleg még a jövő zenéje. Erre nem akarok gondolni.

Hogy ne legyen ennyire unalmas a babavárás, kitaláltuk, hogy elköltözünk. Szerettünk volna kicsit központibb helyre, újépítésűbe menni. A mostani lakásunk is nagyon szuper, minden kívánságunknak megfelel, de egy erdő mellett van, ahonnan a régi ablakok és nem jól szigetelt falak miatt özönlenek befelé a különböző bogarak és főleg a pókok. (Lábbal együtt némelyik eléri a 7 cm átmerőt.) Ősszel a helyzet nagyon súlyos. Nem tudtam elképzelni, hogy ide hozzam haza a fiamat. Szóval ezt a lakást felmondtuk, de tettük ezt anélkül, hogy lett volna helyette másik. Gondoltuk, három hónap alatt biztosan találunk megfelelőt. Nehezen, de sikerült egy másik faluban egy éppen elkészült lakást kifogni. Már a szerződés aláírására vártunk, amikor a tulaj kibökte, hogy mégsem tudja nekünk kiadni a lakást. Az okot nem nevezte meg, csak annyit mondott, hogy valaki más nagyon szerette volna megkapni a mi lakásunkat. És ennyi, ott álltunk, mint akiket kifőztek. Ekkor már csak két hetünk maradt a három hónapból.

Valami csoda folytán ismét találtunk egy lakást, de ez még nem volt készen teljesen. A szerződések szerint az átadás megtörténik két héten belül, ami számunkra maga lett volna a tökély, de már a megtekintéskor mondta a tulajdonos, hogy minimum kéthetes csúszással kell számolni. Épp a kiírt időpontom előtt két nappal lehet majd beköltözni. De bevállaltuk. A régi helyen kaptunk két hét haladékot, így nem lettünk hajléktalanok, de nem sokon múlt. (Szerintem, ha nem vagyok terhes, akkor nem maradhattunk volna.)
Hetek óta kartondobozok és zacskók között élünk, gyakorlatilag az egész lakás csak a költözésre vár.

Ebből következik, hogy gyerekszoba sincs. Teoretikusan van: a 4 fal a másik faluban, innen 25 km-re, a bútorok és minden egyéb itt várakozik. Bízom benne, hogy most már jól alakulnak a dolgaink. Szeretném, ha P.D. megvárná, amíg elköltözünk, hogy szépen berendezhessem a szobáját. Szeretném, ha nem lenne gond a szülésnél, azt sem bánom, ha császár. Csak végre simuljanak már el ezek a ráncok körülöttünk, hogy fellélegezhessünk.

Josephina

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?