Hidegfront! Gondolom, nem csak én vártam erre úgy, mint a Messiásra. Múlt héten egymás után három éjszaka volt 35 fok körüli hőmérséklet a szobánkban, így a vasárnap esti 27 fok igencsak lázba hozott az alvási szándékaimat tekintve. És igen! Csak háromszor keltem fel éjszaka! De végre aludtam 8 órát. Ehhez némi köze annak is lehet, hogy vettem egy tönkölyhéjjal töltött szoptatós párnát, aminek pont jó alakja van ahhoz, hogy oldalt fekve a pocakomat ne nyomja, de a térdemet-karomat át tudjam vetni rajta, így tökéletes alvópózba kerülök. Már persze, ha Borka nem foglalja be, mielőtt rácsavarodnék...

Kezdek igencsak kismama lenni. Szerdán vettem egy cipőt, amiben egyáltalán nem voltam biztos, így az eladóval sikerült megbeszélnem, hogy ha csak szobában veszem fel, egy héten belül visszahozhatom kicserélni. Ezt is már úgy választottam, hogy az idegbaj kerülgetett, hogy miért lóg ki a negyvenegyes(!) cipőkből a lábujjam vége, ez egészen jó. Aztán itthon felvettem fél órára, és elsírtam magam, hogy kilógnak a lábujjaim. Szerencsére a cseréhez vittem a Férjet, így egy óra toporgás, háromszorugyanaztfelpróbálás, semmisemjóvállrángatás után elfogyott a türelme, és felszólított, hogy vegyük meg azt a lábbelit, ami kényelmes is, jól is néz ki, és negyvenes létére közel sem lógnak ki a lábujjaim – hiába kerül kétszer annyiba, mint a másik. Úgyhogy most lelkiismeret-furdalás nélkül élvezem egy olyan cipő kényelmét, amiben a világ végéig el bírnék sétálni. (Előzőleg a 34. hét környékén vágtam le egy ilyen cipővásárlós hisztit.)

A kívánóságom semmivel sem lett jobb. A dinnye és a sör fogy, mintha ingyen lenne, szerencsére a csokival vissza tudom fogni magam (főleg, ha nem vagyok itthon), de a dohos pince mellé most bejött a nedves virágföld utáni nyálcsorgatás is. Lehet, hogy az egésznek a szárazsághoz van köze, mert most hallgatva a csepergő eső kopogását az ablakon csak olyan bevillanásaim vannak, amik normálisnak mondhatóak (sós kesudió, mézes földimogyoró, csokiszuflé borsos málnafagyival...).

Az elmúlt egy héten azon morfondíroztam, hogy hogyan tudnám megoldani a 36-37. heti labort nőgyógyász nélkül. Először magánban gondolkoztam, aztán az árakat meglátva inkább tovább is léptem az ötleten. Aztán a veresi háziorvos jutott eszembe, de szerintem nem ez lett volna a legmeghittebb későbbi kapcsolatot megalapozó első találkozás, így a régi, zuglói háziorvoshoz mentem el, felvértezve magam rövid és velős válaszokkal az összes esetlegesen felmerülő kérdésre. Aztán bementem, 5 perc múlva kint voltam a beutalókkal, pisikémcsővel, és egy „szép-szép” eredményű vérnyomásméréssel. Talán ezt egy kicsit túlizgultam.

Ugyancsak kértem időpontot egy budai magánrendelőbe a bábánk által ajánlott doktornőhöz, és terveim szerint ultrahangra is oda fogok menni. Bár úgy terveztem, hogy szülésig még kétszer megyek orvoshoz, a nyári szabadságolás miatt legkorábban augusztus 10-ére tudtam volna időpontot kapni, de szerintem nem sok értelme lett volna a 34. majd a 36. héten is menni, így akkor marad az egy vizit. Ha bármi olyat érzek, ami szerintem nem normális, vagy nem vagyok benne biztos, hogy normális-e, akkor ügyeletre megyek. Ha az elmúlt 32 hétben nem volt ilyen, remélem a következő négyben sem lesz.

A napokban találkoztam a dúlánkkal és a bábánkkal is. A szokásos „Hogy vagy?” „Hogy bírod a meleget?” kérdések mellett beszélgettünk a gyermekkoromról is, szóba került az előző szülésem és az utána következő időszak, illetve, hogy van-e valami, amit nagyon nem szeretnék szülés alatt. Na, mondjuk kórházba nem igazán vágyom, de amúgy nincsenek konkrét elképzeléseim. A medence ötletét – úgy tűnik – végleg elvetettük, mert számomra túl macerásnak tűnik (és sem a vétele, sem a bérlés nem olcsó..). Ha vízre vágyom, ott lesz a kád, kitolni szerintem nem ott fogom (aztán majd meglátjuk, van pár elég kifacsart póz, ami akár még egy százötvenes panelkádban is kényelmes lehet egy olyan hülye pózokat kedvelő vajúdónak, mint én), de leginkább a kanapénál térdeplő, Apára támaszkodó elhelyezkedés tűnik a legkényelmesebbnek. Aztán lehet, hogy a kamrában, a befőttek alatt szülök meg, mert ott érzem magam jól. Ezért szép ez a műfaj. Ha lesz rá agyilag kapacitásom, valahova egy vastag kötelet szeretnék fellógatni, amin tudok majomkodni az összehúzódások közben (képek alapján ez a segédeszköz tűnik a leghasznosabbnak), de lehet, hogy valahogy szerzek egy komplett bordásfalat is, ami amúgy is hasznos kiegészítője lehet egy kisgyermekes családi háznak (mi imádtuk a bátyámmal). De most nincsenek olyan konkrét elképzeléseim, hogy csak így és úgytutinem, igyekszem az aktuálisan felmerülő helyzetre reagálni, bízom a testemben, hogy jelezni fogja, amikor jó.

Hívott a régi Védőnénink, hogy most akkor mi van velünk, mert próbált Pécelen és Veresen is megtalálni, elküldeni a papírjainkat, de senkinek sem kell. Mondtam, hogy az nagyon szuper, mert pont múlt héten beszéltem (megint...) a pécelivel, és (megint...) megbeszéltük, hogy már nem vagyunk ott, nem vagyunk ott lakcímileg sem, várhatóan augusztus második felétől leszünk megtalálhatóak Veresen, ezzel a feljegyzéssel küldje a papírokat az ottani kollégának. Remélem, jövő héten is megbeszéljük ugyanezt. Mindenesetre meglátogatjuk a régit szerdán, mert neki meg rossz a lelkiismerete, hogy nem kíséri senki a várandósságomat.

Most már szinte biztos vagyok benne, hogy fiunk lesz. Ugyan a pocakforma szerintem tök ugyanaz, de mégis minden annyira más, hogy ezt nem foghatom teljesen a felfogásbeli különbségre. Annak idején Borkával azon tanakodtam, hogy mit fogok kezdeni egy lánnyal, hiszen engem elég fiúsra neveltek, most pedig az foglalkoztat, hogy vajon egy lány után mennyire lesz más egy kukacot pelenkázni.

Végre az Emberem is válogatott neveket, így a lány oldalon van tizenpár lehetőség, a fiún viszont csak nyolc, amiből a második név tuti, hogy Soma (ha a vezetéknevünk nem s-sel végződne, ez lenne az első), de továbbra is azt a megoldást részesítem előnyben, hogy miután megszületett, akkor nevezzük el. Az Áron tetszene nekem nagyon, de sokak szerint a Borsos Áron felnőttkorban elég esélyesen átanyakönyveződne.

Bojszy

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos taratalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?