Míg manapság tisztítószerek és -gépek garmadája áll a háziasszonyok (és urak) rendelkezésére ahhoz, hogy tisztaságot varázsoljanak otthonukba, régen nemcsak gépek és vegyszerek nélkül kellett takarítani, hanem már a vízvételezés is külön feladat volt. Hogyan takarítottak régen és most?

A vezetékes víz bevezetése előtt a takarítás úgy kezdődött, hogy vizet kellett hozni a kútról. Ameddig földpadlós házakban laktak az emberek, addig elég volt nyírfavesszővel seperni (volt, ahol vízhintés előzte meg a seprést). Általában hetente felmázolták a padlót vizes fekete vagy sárga földdel, majd felszórták homokkal.  

Amikortól egyéb padlóburkolatokat kezdtek használni (tégla, kerámia, parketta), a padlótisztítás is összetett folyamat lett: sikálni, súrolni kellett, majd fényesíteni a felületet. Természetes alapanyagokat: (pl. méhviaszt, szappant, lenolajat) használtak a munkálatokhoz. A déli országok minden helyiségben megtalálható kőpadlója is egyszerű praktikum: a hűvös jól esett a forró napokon, és tisztán tartani is ezt a legegyszerűbb. Talán az sem véletlen, hogy a szőnyegekért, padló-és falikárpitokért rajongó Egyesült Királyságban találták fel az első motoros porszívót, ahol még  a jobb kocsmákban is szőnyeg borítja a padlót.

Napjainkban megszámlálhatatlanul sokféle vegyszer áll rendelkezésre lakástakarításhoz: lehet venni külön ablaktisztítót, zsíroldót, fémtisztítót, padló- és bútorápolót, tűzhelytisztítót, vízkőoldót és rengeteg egyéb tisztítószert. Manapság egyre többen térnek vissza a természetes tisztítószerekhez (ecet, szódabikarbóna, citrom, stb.), vagy használnak ezekkel készült, de „gyári” környezetbarát termékeket. Az ablakpucolásból azonban azóta hiányzik a régi jó újságpapír, mióta a legtöbb lapot fényes papírra, színes festékekkel nyomtatják. És persze mióta feltalálták a gumis „lehúzót”, a benzikutas tisztítókészletek alapelemét.

Néha egészen meglepő anyagokat is használtak: Kosztolányi Édes Annájában a faluról jött cselédlány savanyú káposztával (!!!) tisztította ki a háziasszony sokat megélt, elpiszkolódott szőnyegét.

A szappant is házilag főzték a legtöbb helyen: nem úgy készült, mint a ma már gyerekeknek szánt készletek illatos, könnyen használható alapanyagaiból pillanatok alatt varázsolható színes-szagos csoda, hanem kőkemény és életveszélyes, vagy esetleg csak szimplán gusztustalan anyagok felhasználásával: állati zsiradék, fahamu, marólúg szerepeltek az alapanyagok közt. Néhányan weboldalon közölnek „hagyományos” recepteket (avasodó) zsír, trisó, mész használatával. Szódabikarbónával és dörzsöléssel igyekeztek fényessé tenni az ezüstöt (már akinek volt családi ezüstje), és gyakran csak sima meleg vízben mosogattak (van olyan forrás, aki szerint akár a kifőzött tészta levében), hogy utána  a zsíros mosogatólevet is a malacoknak szánt moslékba önthessék. A mosószóda vagy később az Ultra és társai csak később terjedtek el.

Míg kezdetekben a seprű volt a legfőbb takarítóeszköz, addig ma már többféle elektronikus kütyüt segítségül hívhatunk a takarításhoz. A porszívó mára már alapfelszerelésnek számít (és megjelent a robotporszívó meg a központi porszívórendszer is), de sok háztartásban találhatók meg komplex takarítógépek, gőztisztítók, robotok, elektromos felmosószettek. Talán a portörlés az, amit a legkevésbé sikerült automatizálni: ma is mindenféle tollat utánzó eszköz vagy mikroszálas kendő segítségével, de kézzel takarítjuk polcainkat.

A takarításra fordított idő azonban nem feltétlenül csökkent le azzal, hogy jobb, hatékonyabb, elektromos gépeket vagy erősebb vegyszereket használó módszerek terjedtek el, mivel az igények  megnőttek, miközben a második világháború után a legtöbb fejlett országban „összezsugorodtak” a városi lakások, és a „házicseléd” vagy „házvezetőnő” is megfizethetetlen luxussá vált sokaknak, míg a XX. század elejéig nem kellett mágnásnak lenni ahhoz, hogy valaki fizetett, akár bentlakásos segítséget vegyen igénybe a takarításhoz, mosáshoz.

Hol van már nagyanyáink „mindenrejó" konyhája, amiben jóformán az egész napot töltötték, ha nem voltak a szabadban, hol a tulipános ládában elférő összes személyes tárgy, hol a ritkán használt „tiszta szoba”, aminek igenis volt praktikus jelentősége: egyszerűen képtelenség lett volna egy mindennap használt,  sáros cipővel összejárt, rendetlen szobát a rendszeres feladatok mellett vendégfogadásra alkalmassá tenni minden nap. Ma általában minden helyiséget mindennap használunk, naponta ruhát váltunk, tárgyaink is erősen megszaporodtak, ezzel együtt minden reggel tiszta, rendes lakásban szeretnénk kezdeni a napot: ez még a mai eszköztár és tudás mellett sem egyszerű. Ha pedig még környezetbarát és energiatakarékos módszerekre is törekszünk, akkor lehet a legjobb módszer, ha több-kevesebb rendszerességgel megbízunk egy takarításra vállalkozó segéderőt. És persze rendszeresen selejtezünk.

Tünde, Vakmacska

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?