Egy kormányzati projekt keretében az Egyesült Királyság négy legnagyobb internetszolgáltatója, a BT, a Sky, a TalkTalk és a Virgin hamarosan megkönnyíti a szülőknek pornográf tartalmak elzárását a gyerekek elől – jelentette be David Cameron miniszterelnök, aki házigazdaként mondott beszédet az Anyák Szövetsége keresztény családvédelmi szervezet képviselőivel folytatott megbeszélésén.

'On the edge' photo (c) 2006, Miika Silfverberg - license: http://creativecommons.org/licenses/by-sa/2.0/

Az új előfizetők már most megtehetik, hogy a kapcsolat létesítésekor bekapcsolva hagyják a szűrést, a régebbieket pedig a szolgáltatók tájékoztatják a lehetőségről. A szolgáltatók alapértelmezésben elérhetetlenné teszik a pornográf tartalmakat, de ez az opció kikapcsolható – írja az Index.

A Parentport  nevű weboldalon ezen felül a szülők panasszal élhetnek, ha szerintük a gyermekek egészséges fejlődését veszélyeztető tévéműsorral, hirdetéssel, termékkel vagy szolgáltatással találkoztak (példaként többek között a túlzottan szexis ruhadarabokat, merevítős melltartókat vagy a provokatív feliratú pólókat említik meg). A panaszokat az adott területen illetékes szervekhez továbbítják, akik kivizsgálják az eseteket, adja hozzá még a cikk, megjegyezve hogy szigorítás várható a közterületi reklámok, óriásplakátok esetében is. Az oktatási minisztérium az anyák szövetsége irányításával készített el júniusban egy jelentést (Letting Children be Children), amely a gyermekekre káros hatásokról számolt be, és amelynek végkövetkeztetése volt, hogy lépéseket kell tenni a gyerekek érdekében, hogy "helyes szexuális elképzeléseik" alakuljanak ki.

A provokatív feliratú pólókat nem egészen értem – az egészen kicsik, akiknek tényleg fogalmuk sincs az egészről, még nem tudják elolvasni, aki pedig már jól tud olvasni, aligha rendül meg BÁRMELY felirat láttán. A többi intézkedésnek viszont több évre visszatekintő története, hagyománya van. Talán a britek vették a legkomolyabban például az Európai Unió ajánlásait és irányelvben megfogalmazott útmutatásait, amely alapján például a mobil szolgáltatók önszabályozó kódexe elkészült, amely szintén a gyerekek védelmét szolgálja. Szintén brit kezdeményezés volt anno annak a folyton változó „feketelistának” a megalkotása, amely azokat a weboldalakat listázta ki (bármely országbélieket, de leginkább azokat, akiknek a jogrendje nem tartalmazott együttműködést az Egyesült Királysággal gyermekpornográfia, netbűnözés ellen), amelyekre gyermekpornográfia árnyéka vetült. Ezeket az oldalakat aztán technikai megoldással a honi netszolgáltatók, mobilszolgáltatók egyszerűen letiltották.

Egyet azonban tudni kell: a net végtelen tengerén nehéz MINDEN károsnak tekintett oldalt technikai megoldással kiszűrni.  Egy pár éve hallgattam egy előadást, amely a korlátokról szólt. A „fehérlistás” megoldás a legbiztosabb – csak a listán szereplő oldalak látogathatóak, ám ez általában csak az egészen kicsiknek megfelelő. Minden más esetben átcsusszanhat nem megfelelő tartalom is, hiszen naponta születnek, költöznek, szűnnek meg címek, oldalak, tartalmak. És a gyerek ahogy nő, a tehetsége is nő, hogyan kell ezeket a korlátokat, akadályokat, szűrőket kijátszani. A személyes szülői beszélgetést, a téma megfelelő tálalását, meg úgy általában a felnőttek példamutatását nem lehet holmi informatikai megoldásokkal helyettesíteni. De néha azért jól jöhetnek ezek is.

Vakmacska