Terhesnapló pályázatunk utolsó előtti versenyzőjének bemutatkozását olvashatjátok alant. A többi versenyművet az alábbi linkeken lehet olvasni. Szavazni az Ajánlom gomb megnyomásával lehet (nem feltétel kommenttel megosztani).

7. Két elhalt terhesség után várok babát
6. Otthon szülésre készülök
5. Azt mondták, meddő vagyok
4. Inszeminációval estem teherbe
3. Akkorák lettek a melleim, mint egy fehérnemű modellnek
2. Hathetes terhes vagyok és nagyon szenvedek
1. Össze-vissza kezelgettek, aztán teherbe estem

Péntek 13, reggel 6:52 van. Kuporgok a parányi panelvécében. A telefonnal kitakarom a vécé lehajtott deszkáját. Nem akarom látni, csak kattogok rajta. Kibírok vajon 3 percet?  53, 54, 55. Nagy levegő. Lássuk. Egy erőteljes kontroll csík és egy halvány tesztcsík. Ami az ötödik percre kissé erősebbé válik. Nem annyira, mint a kontroll, de ott van. Hatalmasat dobban a szívem és már csak annyit érzek, hogy vigyorgok. Megnézem, újra és újra és újra. Képtelen vagyok kidobni. Leviszem a kutyát és érdekes módon fel sem fogom, hogy pozitív lett. Nyugodt vagyok, de már tervezem a következő tesztet. Mikor, hol csináljam meg? Még elég halvány, még nagyon az elején járhatunk! De hol is járhatnánk, ha nem az elején, hiszen napra pontosan tudom, mikor volt a peteérésem és azt is milyen kis női praktikákat vetettem be, hogy ne legyen AZ az együttlét egy erőltetett, időzített, gyerekcsinálós együttlét.

A szokottnál korábban keltem, ennek függvényében a lányom is korábban ébred. Meg kell szeretgetnem, ahogy kinyitja a szobaajtót és közli, hogy „Anya, jót aludtam! Eszünk zörögöst?” Ma reggel semmi nem ronthatja el a kedvem. Hiszen van egy icipici titkom. Szívem szerint rohannék az orvoshoz, de tudom, hogy most még felesleges. De mivel ismerem magam, a jövő héten megnyugtatásra lesz szükségem, ezért el fogok menni. Tudni szeretném, hogy tényleg ott van, hogy lesz. Szóval nagyon-nagyon az elején vagyok a dolognak. Talán két hetes. Még hormont is alig termel. A szervezetem még ellenkezik ellene. Görcsölök és még a bármikor megjöhet érzés uralkodik odabent. De ugyan így voltam a lányommal is annak idején. Ő meglepetés gyerek volt, 6 hetes volt, mikor tudomást szereztem róla. Bőgtem, mikor pozitív lett a teszt és nem a boldogságtól. (Ha esetleg valamilyen csoda folytán én írom a terhes naplót, elmesélem, hogy miért.) De attól a perctől imádom, hogy megláttam a monitoron. Kicsit úgy voltam vele, mint a Jóbarátok Rachel-je. A doki mutatta, hogy ő az ott én meg csak bólogattam, láttam is valamit, de valójában csak egy pacát láttam. Most meg már 3 éves és jól kivehető, amint falat firkál, kutyát nyúz, vagy apát használja mászókának. Bárhonnan felismerem az édes, néha őrjítő csacsogását és annál is hangosabb hisztijét. De ha ő nem lenne, nem akarnék ennyire még egyet. Már csak azért is, mert tesó mindenkinek jár. Szerintem.

Tavaly november utolsó napján láttunk neki a projektnek, pont miután betöltöttem a 30-at. Én lepődtem meg a legjobban, mikor a férjem elkeseredettebb volt, mint én, mikor menstruációval telt el a január és a február is.

Szerencsések vagyunk. Az elmúlt 3 hónapban jó pár posztot olvastam itt a Bezzeganyán is és máshol is a meddőségről, az évekig tartó próbálkozásokról. Egy hangyakukinyit átéltem ebből és minden elismerésem azoké, akik évekig kitartanak, pénzt, időt, energiát nem sajnálva rá. Én nem lennék rá képes. Mi egy évet adtunk magunknak. Ha nem sikerült volna, beletörődtem volna. De nem kell.

Most szelíden ugyan, de repkedek. Csak a férjemnek mondom el ma este, a többiek kénytelenek lesznek várni. (Bár ahogy a férjemet ismerem, és amennyire kicsi ez a város…)

Bigu

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?