Hétfő 10:00–13:00:

 

Az összepakolt holmikat szépen felcuccoltuk magunkra, és elindultunk az oviba. Gyalog, elvégre az első napján csak nem viszem kocsival a gyereket az 500 méterre lévő intézménybe?! Megérkeztünk, kezemben a szatyor, hátamon hátizsák, nyakamban a gyerek, gyerek hátán hátizsák. Szintidő: 22 perc.

 

Edina le sem akart vetkőzni, repült a csoportszobába. Én még kint pakoltam, amikor az óvó néni elkezdte bemutatni a többieknek. Kérdezte a nevét:

– Edina vagyok – mondta hangosan, én megálltam és füleltem.

– És mi a teljes neved?

– …… Edina!

– És mi a jeled?

– Hát a fagyi!

Itt leültem az öltözőszekrény elé és szipogtam kicsit. Ez volt az első hivatalos bemutatkozása. Majd némi torokköszörülés után bementem és leültem a sarokba. Ezen kívül sok más dolgom nem volt aznap. Mivel az első napra nem rendeltünk ebédet, csak egy fél napot töltöttünk bent. Ezalatt volt kötetlen játék, a játékok elpakolása (legalább ugyanannyi ideig tartott, mint maga a játék), öltözés, játszótér az udvaron.

 

Kedd 8:30 – 15:30:

 

Szakadó esőben indultunk, így kocsival vittem a gyereket oviba. Mivel előző nap kiderült, hogy gyermekem el van kényeztetve, megkeményítettem a szívem és nem cseréltem le a cipőjét. Megoldotta, majd a hétfői lendülettel vetette magát a szobába. Ma is volt névsorolvasás, és az óvó néni minden gyerektől megkérdezte az anyukája nevét! Tornáztak kicsit és tízóraiztak (töpörtyűkrémes kenyér + lila hagyma, hmmm!). Volt játék, aztán festés. Ekkor nekem el kellett jönnöm, mert szerelők jöttek a házhoz, ezért megkérdeztem Edinát, marad-e vagy jönne haza. Maradt, én pedig megbeszéltem az óvó nénivel, hogy alvás előtt (kb. fél egyre) visszajövök, de láthatatlan maradok. Ha Edina nem reklamál, ne lásson meg. Mivel vittünk pizsit és ágyneműt, ha akar, aludjon ott. (Nos, aludni ugyan nem aludt egy percet sem, de legalább csöndben feküdt, szorongatta az óvó néni kezét, és nem követelte a cumiját.)

 

Mivel továbbra is felesleges voltam, kikérdeztem az óvó nénit, mit gondol Edináról. Megemlítette, hogy nem akart egyedül ráülni a wc-re, nem tud megülni egy helyben sehol, igazi sajtkukac, és néha elfelejti kivenni a szájából a kenyérdarabot, mintegy arra várva, hogy majd valaki besegít. De ha szól neki, szépen visszaül a helyére, megrágja a kenyeret és egyébként is nyugi, mindez természetes egy olyan gyereknél, akit eddig három felnőtt pátyolgatott. Nos, ismét hazamentem, majd 15:30-ra elmentem a gyerekemért az oviba.

 

Szerda 8:00 –16:00:

 

Felemás érzésekkel keltem. Részint örültem, hogy a tegnapi nap sikeres volt, másrészt pedig ideges voltam: „Az nem lehet, hogy ennyire egyszerű az egész!”

Reggel apuka és anyuka közösen kísérte az intézményesített gyermeket az intézménybe.  Cipőcsere és kabátlevétel után apukája kezét fogva sétált az ajtóhoz. Az egyik dadus meglátta és megkérdezte tőle, akar-e gyurmázni. Na, vajon mi lehet erre a válasz?

 

– Hát persze! – mondja a lány és már fogja is a dadus kezét. Álldogáltunk pár percet az ajtóban, majd férjem elindult, én pedig tovább álldogáltam. Nehezen sikerült elszakadnom, jó pár perc után az óvó néni odajött és mondta, hogy menjek nyugodtan, szerinte nem lesz itt semmi gond. Megbeszéltük, hogy ha az alvásnál probléma lenne, felhívják a mamát, aki Edináért megy, de engem is, hogy tudjak róla.

 

Persze minden telefoncsöngésre összeugrott a gyomrom, de egyszer sem hívtak az oviból. Így délután összeszedtem a lányt, akiről az óvó néni örömmel mesélte, hogy aludt, evett, szépen és gondosan festett. Ugyan a nadrágját nem akarja egyedül felhúzni, de még segítenek neki, úgyhogy minden rendben van.

 

Csütörtök 8:30 – 15:30:

 

A csütörtök reggelről csak hiányos információim vannak, mivel lányom és apukája közösen intézték az oviba érkezést. A lány „szokásos” lendületével hagyta ott apukáját az öltőzőben, és rohant a szobába. Férjem nem hagyta magát és utána ment, így kapott búcsúpuszit, de tovább nem marasztalták. Amikor délután érte mentem, az óvó néni mondta, hogy szépen aludt (ma is cumi nélkül!), de nyűgösen ébredt. Aztán ez a nyűgösség egész napra megmaradt, de ezen kívül semmi probléma nem volt vele.

 

Péntek: óvodai szünet.

 

Hát így zárult első hetünk az óvodában, ami öt nap helyett csak három és félre sikeredett. Remélem, a következő hét is hasonlóan „eseménytelen” lesz.

 

Donna