A nevem Zsófi. 23 éves vagyok. Magamat egy roppant érzékeny, nyitott, kíváncsi és spirituális alkatnak tartom. Amióta az eszemet tudom, édesanya szeretnék lenni. Nővérem 16 éves korában várandós lett, én ekkor 11 voltam. Életem első törését általa szenvedtem el. Ugyanis mikor közölte, hogy várandós, és lesz unokaöcsém vagy unokahúgom, sírógörcsben törtem ki. Nem azért, mert nem örültem, hogy tudok majd babázni. Annak nem örültem, hogy ilyen fiatalon, és hogy minek „teszi ki” ezzel a családot. Fájt, hogy később engem is megbélyegeztek:

„Na, majd te is ugyanolyan leszel, mint ő.”

Holott ő már három gyönyörű gyermek édesanyja, és boldog házasságban él. Szóval 11 éves korom óta a beskatulyázás érzékeltetésével találtam szembe magam.

Számomra az abszolút megváltást a gimnázium hozta. Kicsit távolabb kerültem a rokonoktól, és éreztem, hogy az életem szépen lassan elindul. A szerelem egészen addig elkerült, ugyanis én fiús lány voltam, viselkedésben legalábbis. A fiúk így definiáltak mindig: a mellkasod tájékán okés a dolog, a többivel meg sajnos nem lehet mit kezdeni. Pedig sem duci, sem nádszálkisasszony nem voltam. Színművészeti vagy kommunikációs iskolába szerettem volna később menni, ezért is örültem annyira, amikor ide bekerültem. Szóval a fiúkkal annyira nem is foglalkoztam.

Egészen 2007 novemberéig. Egy barátnőm bátyja hívott fel, hogy amiért én őt elutasítottam, öngyilkos akar lenni. Nem voltam az az érzelmi terrorban tartható típus, de akkor nagyon megsajnáltam és aggódtam a srácért. Visszamentem a színjátszó szakkör termébe, ahol egy nálam kétszer nagyobb fiú odajött és megkérdezte:

„Minden okés? Mindig nevetni látlak, most meg nagyon idegesnek tűnsz.”

(A darabban ő volt a főszereplő én pedig a segédjét alakítottam).

Jól esett, hogy valaki észrevette a dolgot. Elkezdtünk beszélgetni, ismerkedni. Aztán 2007 december 6-án hivatalosan is egy pár lettünk, és azóta is együtt vagyunk. 2013 december 6-án összeházasodtunk, így most fogjuk a második házassági évfordulónkat ünnepelni, de jobban szeretem azt mondani, hogy 8 éve alkotunk egy párt. Viszont ezt a házassági évforduló kicsit más lesz…

Ugyanis szerelmünk gyümölcsét hordozom a szívem alatt. A magam módján persze…

A poszt hamarosan folytatódik, de addig is köszönöm, ha elolvastátok az írásom.

Zsófi

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?