Rengeteg kismama szenved a szülés utáni pluszsúlytól, megváltozott külsőtől. Még ha a szándékuk meg is van arra, hogy mozogjanak, a pici mellett nehezen találnak erre időt. Mert keveseknek adatik meg a szabad férj, nagymama, esetleg bébiszitter. Most ezeknek a kisgyerekes kismamáknak szeretnék ötletet adni.

Gyermekkoromban sosem sportoltam. Először egyetemista koromban jártam el futni egy családi jóbarát hívására. Az első és a második gyermekem születése után már hiányzott, ha heti 2-3-szor nem megyek el kocogni, de ekkor még csak 1-2 km-t futottam alkalmanként. Este, mikor a piciket letettem. Lelkiismeret-furdalásom lett volna, ha a családdal töltött időből lopok. A harmadik gyerek születése után futótársra leltem egy barátnőm személyében, akivel szintén esténként jártunk el. Azon kívül, hogy kettesben nem féltünk annyira a sötét, elhagyatott utcákon (kertvárosban lakunk), húztuk egymást, vagyis ha előre megbeszéltünk egy időpontot, akkor azt már nem illett lemondani csak azért, mert egyikőnknek nem volt kedve vagy fáradt volt.

Futás (na jó, kocogás) közben kibeszéltük magunkból a problémáinkat, egyfajta terápiás 40 perc volt minden egyes alkalom. Egyre többet futottunk. El is határoztuk, hogy ősszel lefutjuk a félmaratont. De közben terhes lettem, ő pedig Angliába költözött. A negyedik babám születése után a férjem másodállást is vállalt, ami heti négy esti műszakot jelentett. Nagyon nehezen mozdultam ki otthonról, bár az igazat megvallva, nem is nagyon volt kedvem futkorászni. Úgy elfáradtam, mire letettem a gyerekeket, hogy én is csak bedőltem az ágyba.

Aztán arra gondoltam, hogy ez így nem mehet tovább. Ha nem kezdek el valamit mozogni, nem fogom bírni a strapát. De mit és mikor sportolhatnék négy gyerek mellett? Ha lehet, olcsón. Az első két gyermekem mellett még tornázgattam otthoni fitnesz-CD-kre, de most nem vett rá a lélek. A futás nálam pont azért vált be, mert kitombolhatom magamból az összes felgyülemlett feszültséget. De mikor fussak? A gyerekeim legkésőbb reggel 6-kor talpon, de most, az óraátállítás óta inkább hamarabb. Azért annyira még én sem vagyok elvetemült, hogy hajnali 4-kor felkeljek kocogni.

És ekkor megismertem egy lányt, aki felajánlotta, hogy eladja nekem a futóbabakocsiját. Ő a kislánya hathetes kora óta futott vele, de a kislány már négyéves, nem tudja használni. Sokat gondolkodtam a dolgon, mert még így, használtan is elég drágának találtam (45 ezer forint), bár kétségkívül vezető márka, sok kiegészítővel. A vaterán sokkal olcsóbbakat is árulnak, de végül mégis ettől a lánytól vettem meg, mert azt mondta, fizethetem részletre.

A babakocsi háromkerekű, a kerekek felfújhatóak, könnyen kiszedhetőek. Az első bolygósítható, mégpedig a tolókaron található kis pöcökkel, így futás közben könnyen válthatok. A vázra babaülés és ülő rész is csatlakoztatható, mindkét irányban. Kaptam hozzá pelenkázó táskát, esővédőt, szúnyoghálót, lábzsákot, és pár jó tanácsot.

A hátrányai:

- az Alpokban, tanyasi homokúton és 20 centis hóban nem használható

- akkor sem, ha két gyerekkel vagy otthon (bár a vaterán láttam iker futóbabakocsit is)

Az előnyei:

- nem a családdal töltött időből lopsz mozgásra

- hamar behozza az árát: sokkal olcsóbb, mint 2-3 év fitnesz- vagy uszodabérlete

- bármikor és bármennyit futhatsz, nem vagy az edzőtermek beosztásához kötve

- a babád friss levegőn van (én mindig a kisfiam rövid alvásához kötöm a futást, 3 perccel indulás után rögtön bealszik)

- te is friss levegőn vagy, mozogsz, nő az állóképességed, hamarabb visszanyered szülés előtti alakodat (a mérlegen nem fogsz fogyást látni, de a háj helyére izmok rendeződnek), levezeted a feszültséged

Továbbra is tervezem, hogy egyszer lefutom a félmaratont. Talán jövő ősszel, hiszen két év múlva már dolgozom, akkor még kevesebb időm lesz futni. Lubics Szilvia nem a pédaképem, számomra mindig a család lesz az első, de ennyit megérdemlek.

zebu