Egy kis előzmény: 2018 január... Már napom óta sokat kellett pisilnem, az orrom folyton elfogult, fájt a torkom is kicsit, gondoltam, felfáztam megfáztam, de azt leszámítva, hogy picit fáradt voltam az utóbbi napokban és nagyon jó lett az étvágyam, minden a normális volt. Aztán mire észbe kaptam, már két napja késett. Nekem sose szokott,.. Azért lőjünk el egy tesztet a biztonság kedvéért, habár tisztában voltam az eredménnyel. Olyan tesztet használtam, amely a terhességi hetet is mutatja. Férjemnek adtam, hogy nézze, mondtam, hogy mit kell majd lásson rajta, egy körben egy pici mínusz jel. Erre egyszer megszólal, hogy hát ez rohadtul nem azt mutatja, amit mondtál, hanem 2-3 és egy plusz jel...

Mondom, szórakozzál ám velem... Nem, nem, gyere ide, nézd meg, ez szerintem kistesó. Remegve fogtam a kezembe a tesztet, és mikor ránéztem, nem hittem el, amit láttam. Ott egy órán keresztül néztem és bőgtem. Aztán felhívtam a dokit időpontot kérni. Este jött a feketeleves, elkezdtem pecsételni. Másnap gyorsan orvos, nagyon fiatal terhesség, szívhang még nincs, csak petezsák, pihenjek. Másnap abbamaradt a barnázás, aztán rá három napra ismét lett. Megint orvos. Nőtt a petezsák, kaptam progeszteront, pihenjek. További pecsételés, de már volt szívhang, nyugodjak meg, szedjek magnéziumot a progi mellé, pihenjek (köszönöm, egy 20 hónapos örökmozgó mellett....).

Ez így ment a 12. hétig, amikor is egy nagyobb adag vér távozott, és bementem a kórházba, egészen addig minden nap azon rettegtem, hogy mikor kezdek el erősen vérezni... Ott kb. öt perc alatt kiderült, hogy hematómám van, az okozza a folyamatos görcsöket és időszakos vérzést, de ne aggódjak, mert lassan kiürül, de azért még vigyázzak, mert fennáll egy esetleges vetélés veszélye. Az orvosom sajnos nem vette észre, nem volt elég korszerű az ultrahang gépe, nem hibáztatom. Aztán kb. a 14. hétre a hematóma teljesen felszívódott. A 30. héten korai fájások miatt ismét volt egy kis ijedtség, de aztán rendben ment minden.

Kemény napok vannak a hátunk mögött. Természetes szülésre készültem az elejétől fogva egy császármetszés után (2016. május 24. sürgősségi császár 24 óra vajúdás után, alacsony szívhang a tolófájásoknál és zöld magzatvíz miatt). Szeptember 20-án (39+3) 5-kor arra ébredtem, hogy fájásaim vannak. 5-től elkezdtem mérni, akkor 10 percenként jöttek. A fiamat még elvittem gyalog oviba (oda-vissza 6 km, ezt napi szinten csináltam kétszer május óta...). Délben időpontom volt nőgyógyászhoz ctg-re és vizsgálatra. Ott is mutatta a gép a fájásokat.

Beutalt a kórházba. 1-kor már bent voltam. Itt már 6-7 perces fájásaim voltak. Este vettem egy kád meleg fürdőt, utána 5 perces fájásaim lettek. Az éjszaka folyamán a szülőszobán maradtam már. Sétálhattam, feküdhettem, ülhettem, fürödhettem, volt szülőszék, nagy gumilabda, kötél, bordásfal, plafonra rögzített kendő. Gerincközeli érzéstelenítést nem kaphattam (korábbi császár miatt, hogy érezzem a heget, nehogy baj legyen), csak fájdalomcsillapító cseppeket, de sokat nem értek. Masszázsolajjal kenték a pocakomat. Kaptam beöntést.

Csütörtökön hajnalban már nagyon fáradt voltam, de csak nem akartak gyorsulni az események. Végül nem kellett fájáserősítőt kapnom. Aztán a férjem is megérkezett hozzám reggel 9 körül, addig a nagykisfiunkkal volt otthon, lerakta az oviba és jött hozzám. 11:15-ig ott volt. Már nagyon ki voltam fáradva. A 29. óra környékén teljesen kifáradtam, úgy éreztem, nem bírom tovább csinálni, könyörögtem a szülésznőnek, hogy vegyék ki császárral, mert nem bírom tovább. Azt mondta, hogy ha már eddig végig csináltam, nem engedi meg, hogy feladjam, természetes úton szüljük meg ezt a babát. Ő ott lesz velem, támogatni fog mindenben és megígéri, hogy már nem fog sokáig tartani.

Lassan 30 órája vajúdtam, egy percet se tudtam aludni, csak a fájások közti szünetben pihentem egy picit, csuktam le a szememet, de ez csak éjszaka volt lehetséges, mert utána már 2-3 perces fájásaim voltak egyfolytában. A férjemnek el kellett indulni a nagyért az oviba. Azután indultak be a tolófájások. És végül 12:03-kor 31 óra vajúdás után 39+4 napra 2935 grammal és 49 cm-rel megszületett 4-5 nyomásra Botond VBAC-cal (egy császármetszés /2016.05.24./ utáni természetes szülést jelent) Kicsit repedtem, úgyhogy varrtak.

Az egyetlen közbeavatkozás a magzatburok repesztése volt, onnantól felerősödtek a fájások.
Nagyon elfáradtam, egyedül kellett a végét végigcsinálnom sajnos...  Ahogy kiemelték, a mellkasomra tették, ott is volt, míg össze nem varrtak. Megvolt az aranyóra is, cicit is kapott. Nagyon boldog voltam, hogy sikerült egy császármetszés után természetes úton a világra hozni a kisfiamat. Nagyon nehéz, és fájdalmas volt, de ahogy a kezembe foghattam, minden fájdalmam elmúlt, utána már semmi fájdalmat nem éreztem. Az egy kicsit bántott, hogy a férjem nem tudott ott lenni, de később, amikor meglátta a kisfiát, az kárpótolta mindenért.

Folytatódott a nehézségek sora... A kicsi 1,5 napig nem pisilt. Katétert dugtak fel neki, mert a húgyvezeték kimenetek sem látszottat rendesen, de az átjárható volt. Aztán egy idegőrlő fél nap, míg meg tudták ultrahangozni, hogy a veséi és a hólyagja rendben vannak-e. Felmerült egy esetleges műtét kérdése is... A nővérek tápszert javasolták, mondván kevés a tejem, nem kap elég folyadékot, azért nem tud pisilni. A tápszert 5 korty után visszabukta (elég volt a tej, nem volt éhes...) Aztán végül az ultrahangon minden rendben volt. A hazabocsátás napján, mivel nagyon besárgult, megint vért vettek, és azt mondták, ha magas a bilirubin érték, akkor nem mehetünk haza, fel kell venniük a gyerekosztályra és kék fény alá teszik. Nagyon szomorú lettem, mert már csak az tartotta bennem a lelket, hogy hazamehetünk, és végre otthon lehetek a nagykisfiammal és a férjemmel, mert már nagyon hiányoztak, a nagyot iszonyatosan sajnáltam.

Végül rendben volt a bilirubin, hazajöhettünk. De kaptunk instrukciókat: kétóránként ébresztés és szopi, súlyellenőrzés, kaki-pisi figyelése, sárgaság nyomon követése gyerekorvos által. 2935 grammal született, 2795 gramm volt a legkisebb súlya, 2840 grammal hoztuk haza, szeptember 24-én 3020 gramm volt. Október 1-jén ismét mérés volt, 3380 gramm.

Kívánok minden babázónak sok kitartást, egészséget, örömet! A csodára vágyóknak a lelki béke megtalálását, és mihamarabbi gyermekáldást.

Bettina

Kíváncsi vagy mások szüléstörténeteire? Ezeket ajánljuk:

19 évesen szültem és nem bántam meg

Olyan gyors volt a szülésem, hogy fel sem fogtam

Későn indították be a szülést

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?

A Bezzeganya blog a Disqus kommentrendszert használja. Ha te is szeretnél hozzászólni, és még nincs regisztrációd, itt találsz segítséget hozzá>>> A Disqus használatáról, beállításairól pedig itt írtunk>>>