A terhesség alatt nagyon megijedtem a különböző élménybeszámolók miatt. Mindenki elmondta, hogy pár évre felejtsem el a fodrászt, a kozmetikust, a romantikus vacsorát, egy film megnézését vagy az olvasást.

Úgy általában azt, hogy én mint önálló ember létezek. Aztán beigazolódott a félelmem: hetekig csak etetés-altatás-pelenkázás, mígnem hoppá, már 8 hetes a lányom! Majd pár héttel később egyszer csak ő alszik, a mosógép megy, a tegnapi ebédet megmelegítettem és megettem. Kezdenem kéne magammal valamit. Olvasni? Miért ne?

Három hónaposan van napirend, mi lenne, ha két evés között elmennék szórakozásból gyantáztatni? Jó lenne kicsit szenvedni a szépségért, amíg a lányom sétál a nagypapájával.

Két héttel később bevásárlás, amíg anyósom vigyáz az unokájára. Egyre szabadabb vagyok?

Most 8 hónapos. Az esetek nagy részében átalussza az éjszakát, és tartja magát az általa kialakított napirendhez. Így én is tudok újra élni, mint önálló személyiség. Olvasni, filmet nézni, finom vacsorát főzni és romantikus hangulatot teremteni, fodrászhoz és kozmetikushoz menni. Lesz időm nyelviskolába járni. Találkozni a barátokkal, munkatársakkal, akik meg vannak lepődve: erre mind van időd és energiád? Milyen szerencsés vagy! Ebben van igazság: a párom munkaideje kötetlen, ha szeretnék menni valahová, tud később indulni vagy korábban hazajönni. Vannak nagyszülők, akik szívesen vigyáznak az unokára. Az már kicsit bánt, amikor azt mondják, hogy a gyerekkel is szerencsém van, SEMMIT nem számít, hogy mit hogyan csinálok, csak szerencsés vagyok, mert "ilyen jó gyereket dobott a gép". Ezzel nem vitatkozok, nem lenne értelme. De kicsit bánt.

Főleg azok az ismerős nők lepődnek meg, akiknek még nincs gyerekük. Ők is úgy látják, mint én a szülés előtt: most aztán vége mindennek, csak a gyerek van meg a szaros pelenkák meg a sírás meg az éjszakázás.

Barátnőmmel teljesen ellentétes elveket vallunk ezzel kapcsolatban is: ebben a 2-3 évben igenis anya lesz a nő, a gyerek az első és az a legjobb neki, ha 0-24-ben az anyjával van. Ami tényleg jó, amíg mind a két fél ezt szeretné. Náluk ez van, nagyon jól működik, nemsokára érkezik a kistestvér is. De ő nem panaszkodik: ezt választotta és élvezi.

Nem úgy, mint az anyukák egy része. Nekem úgy tűnik, nagyobb része, bár talán csak ők a hangosabbak. Az anyaság nehéz, az egész lakás fut, nincs 3 percem magamra, a házasság és a szex csak nyűg. Ezt olvasom az interneten, ezt hallom a védőnőnél és a játszótéren. Majdnem én is beleestem ebbe a hibába. De aztán mégsem. Úgy döntöttem, hogy én anyaként, nőként és emberként igyekszem kihasználni az itthonlét minden percét és élvezni, hogy nincs munkaidő, nincs betarthatatlan határidő, nincs értetlen ügyfél. 

Mert azzal, hogy a világra hoztam egy kicsi életet, még magamat nem temettem el.

Kicsidelfin