35. hét
Végre ismét van ovi! Ráadásul a kislányom most már iskolaelőkészítős, így egyrészt majdnem egész napos, másrészt így ingyen van. Mondjuk így is összeteszem a két kezemet, hogy csak három hét volt itt az oviszünet, ezt igen barátinak tartom. Ha nem lett volna ennyi nyavalyám, jobban is ki tudtuk volna használni, bár a kislányom így is azt mondta, hogy nem örül, hogy megint ovi van, itthon jobb volt. Nekem azért mindenesetre könnyebb dolgom van.
A levett vér eredménye sajnos nem lett jó, van vele valami, így szerdára kaptam extra időpontot. Még telefonban végigkérdezték, hogy fáj-e a fejem, van-e magas vérnyomásom vagy a májam nyom-e (szóval csak a szokásosakat számomra) de egyelőre mindegyikre nemleges választ tudtam adni. Azért ismét elmondták, hogy ha bármelyiknél változás áll be, akkor spuri a kórházba. Mondtam, hogy persze, ez nem is lehet kétséges. Így aztán gyorsan össze is pakoltam a kórházi csomagot biztos, ami biztos alapon. Az előző terhességemnél nem volt összekészítve (a 28. héten még nem gondoltam úgy, hogy szükség lenne rá), de már haza sem mehettem, annyira gáz volt a helyzet, így a férjem dobálta össze nekem a cuccokat. Végül is volt benne minden, ami kellett, de azért most jobban szerettem volna, ha azok vannak benne, amiket én kiválasztok.
Beraktam még két frissen kimosott mini babarugit is, olyan 46-50-es méretűek lehetnek (még a kislányomé voltak, de nem rózsaszínek) remélem, idővel ki tudom cserélni őket még a táskában mondjuk 56-osra. Mivel a héten is volt ctg, ezért utána bementem a helyi plázába, és örömmel állapítottam meg, hogy lehet kapni sima boltban is 46-os mérettől babaruhákat. Nem sokat, de van. Ja és nem egy ökör áráért. Azért még nem vettem, mert bízom abban, hogy 50-esnél kisebb nem fog kelleni, fölöslegesen meg nem szeretek pénzt kiadni semmire sem.
A ctg-n most Bogyó nem akarta lerúgni a tappancsokat, mert egy kicsit később mentem, mint szoktam, és éppen mélyen aludt. Bezzeg a vonaton odafelé „viháncolt”. Fel is ültetett a hebamme fekvő helyzetből, hogy egy kicsit éberebb legyen a fiatalúr. Jó sokat voltam benn, de ennek nincs köze hozzám, egész egyszerűen a hebamme addig valami jó barátnőjével foglalkozott, minket meg a másik kismamával ottfelejtett a gépeken. Aztán meg miután végeztünk, mondta, hogy várjuk meg az ajtó előtt ÁLLVA!, mindjárt hív. Aha, hááát persze. Én szépen visszaslattyogtam a váróba és szépen leültem, mert épp alig álltam a lábamon. Nemsoká jött is, hogy hova tűntem? És ez most a szőke volt, aki először szimpatikus volt, de mostanra egyre kevésbé. Jelenleg a szimpátiagyőztes nálam a káosz-királynő.
Az elmúlt egy hétben a savam miatt nem tudtam úgy enni, mint szoktam, meg is látszott a mérlegen, több mint másfél kilót fogytam. Kérdezte is a védőnő, hogy mi történt, mondtam, hogy sok a savam és semmi sem esik jól. És mivel éreztem, hogy kevesebbet eszem, ezért próbáltam legalább vitaminban gazdagon enni, vagyis többnyire zöldséget, gyümölcsöt, hogy legalább Bogyónak jó legyen. Ajánlotta a G-betűs savlekötőt, amit rögtön be is szereztem. Hát annak valami förtelmes íze van! Én nagyjából mindent le tudok nyomni a torkomon teljesen egykedvűen, ha arról van szó, hogy az gyógyít. Legyen az gyógyszer vagy gyógytea a legextrémebb ízben is akár, de ez kiverte nálam a biztosítékot. Mindegy azért ezt is leküldtem. Hát nem használt, éjjel ugyanúgy felébredtem gyomorégésre. Úgyhogy most (csütörtökön) beszereztem „Renátát”, ugyanis el kell döntenem, hogy a kellemetlen érzés, ami a gyomortájon jelentkezik, az a gyomromból jön a sav miatt, vagy a májamból. Ugye ez nálam a nagyon nem mindegy kategória.
Egyelőre úgy tűnik (hétfő), hogy „a hölgy” megoldotta a problémámat, a sav miatt már nem ébredek fel, ellenben kezd nagyon nehézkessé válni a két fekvőpozíció, ami közül választhatok. Többnyire arra ébredek, hogy fáj az egyik oldalam: elfeküdtem a lábam, a forgóm, a vállam. Majd ezután megfordulok és érzem, hogy ihajja, még a másik oldalamat sem pihentem ki, az is fáj még. Szóval szuper. Az ágyra rárakott ötcentis szivacsról pedig egy élmény lemászni éjjelente ötször. Általában hangosabb sóhajtások vagy halk nyögések kíséretében megpróbálok átfordulni úgy, hogy a hátsómmal ki tudjam nyomni magam és ezután már csak öt perc kell, mire elgémberedett testemet lefejtem az ágyról.
Nappal pedig egy dömper kecsességével és fürgeségével járok-kelek, azzal a megkötéssel, hogy az üzemanyagom is hamar kifogy.
És akkor most turkáljunk egy kicsit a zsebben. Hétvégén volt Kinderbazár, illetve beszereztük az autós babahordozót is. Azt kell mondjam, hogy eléggé meg vagyok elégedve magammal – már ami a beszerzéseket illeti. Babakocsit, légzésfigyelőt és babaülést is használtan vettünk az „e-kikötőből”. Mindegyik 1-2 éves, a babakocsira anyósom konkrétan azt hitte, hogy vadiúj. A babakocsiért 80 eurót fizettünk úgy, hogy kaptunk még hozzá adaptert az autósüléshez és egy napernyőt is. Újonnan ez így legolcsóbban is 350 euró lett volna. Igazából azóta sem értem, hogy miért árulták ilyen olcsón ezt a babakocsit, de én örülök neki. A légzésfigyelőt 25 euróért vettük, újonnan 150 lett volna, a babaülésért 35-öt pengettünk ki a 80 helyett. Viszont a Kinderbazár most nem volt akkora dobbantás. A minibaba holmik majdhogynem ugyanannyiért voltak, mint a boltban az újak. Viszont több közül lehetett válogatni és teljesen újnak néztek ki. Vicces volt, hogy a kislányomnak vett ruhák olcsóbbak voltak, mint Bogyóé.
Zizik
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
