Az életünk tele van olyan helyzetekkel, amikor mérlegelnünk és döntenünk kell. Van, hogy a döntés könnyű, és nincs jelentősebb hatása. De van olyan eset is, amikor egyetlen döntéssel megváltozhat az életünk. Vagy azért, mert nem volt merszünk megtenni egy lépést, vagy mert bátran fejest ugrottunk az ismeretlenbe. Az én életemben többször is volt ilyen.

A legelső, ami eszembe jut, és amelynek rám és a gyerekeimre nézve is a legnagyobb hatása volt, az az a döntés, melyet tulajdonképpen nem egyedül hoztam meg: amikor megbeszéltük a (volt) férjemmel, hogy elválunk. Fogalmam nem volt, hogy hogyan fogok boldogulni egyedül a három lányommal, hogy hogyan fogom kifizetni a méregdrága albérletet, hogy mennyire lesznek nehezek a mindennapok, és persze az is kérdéses volt, hogy hogy találok majd párt három gyerekkel. Abban már akkor biztos voltam, hogy jól döntöttünk, de most, három és fél év elteltével mások számára is egyértelművé vált. Elég, ha megnézik a mostani életemet:

Megtanultam (muszáj volt) még jobban beosztani az időmet, korán kelni, rendben tartani a lakást, kordában tartani a kamaszodó lányokat, beosztani a pénzt, időnként főzni. Végre lehet macskám (rögtön kettő), sokat utazom (filléres repjegyek, olcsó szállások, stb.), változatos és pörgős az életem, és a károgók prognózisával ellentétben pasit is találtam, aki elfogadja a gyerekeket és két és fél éve élvezzük együtt az életet. A lányok édesapjával is jó maradt a kapcsolatunk (a volt anyósommal is rendszeresen találkozom, nem változott a szuper viszonyunk), és a gyerekek is megtalálták a helyüket az új felállásban. Soha nem voltam még ilyen boldog! Úgy érzem, megtaláltam az igazi önmagam.

Nyilván a betegségem „következménye” is, hogy jobban értékelem a dolgokat magam körül, jobban tudok örülni mindennek és jóval kevesebbet dühöngök, mint régen. Egy biztos: soha egyetlen pillanatra sem bántam meg a döntést a válásról, és nagyon boldog vagyok, amiért megtettem. Emellett a tízévnyi házasságomat sem bánom, rengeteg csodálatos pillanat volt abban is, de úgy érzem, mindkettőnknek tovább kellett lépnie. A múlt héten volt a születésnapom, és csak egyetlen dolog jutott eszembe: semmi különleges nem volt abban a napban. Hiszen minden napom különleges. Minden napom születésnap.

Ti könnyen meghozzátok a döntést a mindennapjaitokban? Volt olyan helyzet, amiről utólag bebizonyosodott, hogy jó vagy rossz döntés volt? Hogyan, mi alapján döntötök? Befolyásolnak barátok/család/munkatársak, vagy önállóan hozzátok meg a döntéseiteket? A témában itt találtok egy kérdőívet, melynek eredményeiről beszámolunk később.

Tünde

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?