Férjemmel négy gyermekünk van, ebből három a miskolci Semmelweis Kórház szülészetén jött világra. A harmadik babánk koraszülött lett, ezért ő a megyei kórházban született). A szülés-születés fájdalmas, de csodálatos volt, a szülésznők segítőkészek és odafigyelők, csak jókat tudok róluk mondani. Fogadott orvosnál szültem, már évek óta hozzá járok, a szülésnél is maximálisan meg voltunk vele elégedve: figyelmes volt és végigkísérte a teljes vajúdási-kitolási időszakot, sőt minden nap megnézett a kórházban tartózkodásom alatt (igaz, volt is rá sajnos oka, erről pár sorral lejjebb). A szülőszobai megfigyelés két órája alatt a férjem és a babánk végig velünk volt, nem zargattak minket, de be-benéztek, hogy minden rendben van-e. Dorottya ügyesen szopizott, így hamar eltelt a két óra. Ezután lekerültem a baba-mama osztályra (vasárnap, este 10 óra körül).

Éjszaka sajnos rosszul lettem (kimerültség-éhség), és a vérzésem sem úgy csillapodott, ahogy azt szerettük volna, pedig az orvosom tényleg rendbetett altájon a szülés után, így bónusz oxitocint is kaptam, és folyamatosan jöttek-mentek a nővérkék és az orvosom, hogy miként alakulok. Reggelre némelyest csillapodott a vérzés, de még mindig bőségesen jött. A babánk keddre kissé besárgult, de a csecsemősök a kékfénykezelés ideje alatt is hozták szopni, aztán visszavitték, hogy gyógyuljon. Csütörtökre a sárgaság enyhült, így mehettünk volna haza, de reggelre megint elöntött a vér, így biztos, ami biztos, még bent tartottak. Délutánra megint annyira véreztem, hogy fel kellett vinni a műtőbe "tisztogatásra", aztán műtétes őrző, ahol az altatás miatt ugyan nem szoptathattam, de kihozták a lányunkat egy kis összebújásra. Az éjszakánk külön telt, reggel megint Dorottya "ébresztett", hiszen hozták a nővérkék enni. Na, erre megint vérezni kezdtem (nem tudom, honnan volt bennem még ennyi vér), a baba megint a csecsemősökhöz került, én pedig főorvosi utasításra a szubintenzívre, ahol is vénásan kaptam a vérzéscsillapítót, másik kezembe pedig plazmát és vért (hogy meglegyen az egyensúly). De lelkes és segítőkész csecsemős nővérkéink, amint lehetett, hozták a nagylányom szopizni, így ez sem lehetett akadály. Másnapra (ez már szombat volt) végre csillapodott a vérzés, így visszakerülhettem az osztályra, és Dorottya is velem lehetett, de folyamatosan jöttek, nézték, hogy vagyunk, hogy bírom a "kiképzést", és tényleg nagyon odafigyeltek ránk. Vasárnap még kaptam egy kis utántöltést (vvt. koncentrátum formájában), de hétfőn végre jöhettünk haza.

Összességében: minden, azaz MINDEN dolgozó nagyon lelkiismeretes és segítőkész. A csecsemős nővéreknek külön hála, hogy nem kellett feladnunk a szoptatást, a többieknek pedig köszönöm, hogy ennyire vigyáztak ránk! Minden orvos és ott dolgozó lelkiismeretesen végzi feladatát (ami higgyétek el, nem egyszerű, le a kalappal előttük), a kórtermek tiszták, minden kórteremhez tartozik zuhanyzó-WC, így a tisztálkodás is sokkal könnyebb. Így a kórház minden részlegének 10/10 pontot adok.

Judit

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?