Sugárzóan szép volt, búgó hangú, igéző tekintetű és sikeres. Pályatársai szerették, de igazán nem engedett közel magához senkit. A sötétbarna szempár mögött titok bujkált. Csupán negyven éves volt, amikor öngyilkos lett. Így tervezte, de nem csak az öregségtől való félelem állt döntése mögött. „Hogy miért halt meg? Az élethez végül is nem csak étel és ital kell, munka és siker – egy halom parázs is kell, hogy melegedjünk. És ő már jó ideje a hamuban ült. Fázott.” – írta Illés Endre Méhrajzás című könyvében.

Domján Edit 1932. december 25. –én született Budapesten. Édesapja gyári munkás volt, édesanyja vidéki parasztcsalád gyermeke. 1946 –ban Maglódra költöztek. Szerény körülmények között éltek, de a kislányt mindig szorgalomra, pontos, következetes munkára nevelték. Jól tanult, irodalmi és szavalóversenyeket nyert, gyakran szerepeltették. Színésznőnek készült, keményen tanult, hogy célját elérje. Tanárai felfigyeltek tehetségére és bíztatták, hogy jelentkezzen a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. 1949 –ben országosan több, mint háromezer fiatal jelentkezett a főiskola felhívására. Az első fordulót nem csak Budapesten, hanem vidéki nagyvárosokban is megtartották, a második fordulót pedig az Uránia mozi épületében, a fővárosban.  Edit is megjelent a felvételin. A zsűritagok között ott ült Gellért Endre, Olty Magda és Apáthy Imre is. A fiatal, csillogó szemű lány azonnal felhívta magára a figyelmet. Gyöngyöző nevetése, mozgása, hangja elbűvölte a bizottságot.

Szakérettségire küldték, melyet egy éves képzés előzött meg. Edit a Váci utcai kollégiumban lakott. 1950 őszén három csoportban hatvan diák kezdte meg a Színművészeti Főiskolát. Edit osztálytársa volt többek között Avar István, Kaló Flórián, Simon Erika, Szabó Gyula vagy Csala Zsuzsa. Szigorú rostavizsgákon kellett számot adniuk tudásukról, sokan lemorzsolódtak az évek során. Az első évben Edit is majdnem elvérzett egy helyzetgyakorlaton, de Olty Magda, az osztályfőnöke megmentette. Jól tanult, nagyon igyekezett, tanárai kedvelték, elismerték szorgalmát. Osztálytársa, Kaló Flórián felfigyelt a csinos és okos lányra, kapcsolatuk hamar komolyra fordult. A lányok a Vorosilov úti kollégiumban laktak. Edit csupán két évet töltött ott, mert édesapja lakást kapott a Pálma gumigyártól a Makarenko utcában. Bár szerették tanárai, nem volt stréber, a diákcsínyekben is részt vállalt. A harmadik év végén sor került a vizsgaelőadásokra. Edit sikert aratott. A hatvan diákból csupán tizenketten fejezték be az iskolát.

1954 –ben Ádám Ottó, a Szegedi Nemzeti Színház főrendezője megkereste a friss diplomás Domján Editet és Kaló Flóriánt, szerződést ajánlott nekik. Úgy döntöttek, elfogadják. Átvették diplomájukat és a VIII. kerületi Tanácsnál összeházasodtak. A folyosón kértek fel két embert, hogy legyenek a tanúik és a menzán ebédeltek meg a házasságkötés után. Kaló már korábban kivett Szegeden egy kis szobát, itt kezdték meg közös, új életüket. Edit bizonytalan volt, s ez meg is látszott rajta. De ahogy megismerték, megszerették Szegeden és ő is megtalálta a helyét az új társulatban. Volt Szegeden egy operatársulat, s Edit kedvenc időtöltése lett, hogy a zenekari árokból figyelte a próbákat.

Sok operát szinte kívülről megtanult, annyiszor látta. Első szerepe Rosina alakja volt Beaumarchais A sevillai borbély című vígjátékában. Sorban jöttek a remek szerepek, s Edit tündökölt. Remek énekhangjának köszönhetően a Csárdáskirálynőben rá osztották az első szubrett szerepét. „Szívvel, hanggal, tehetséggel tűnik ki az ország sok Stázija közül, ideértve a szerep pesti alakítóit is.” – írta a Színház és Mozi decemberi száma. Több szubrett szerep következett ezután, A szép Juhászné, A szelistyei asszonyok.

Országos ismertséget azonban Mérimée műve, A művésznő hintaja hozott számára. A darabot a színházi fesztivál keretében a budapesti Katona József Színházban is bemutatták. Hatalmas sikert arattak. Edit alig két éve kapta kezéhez a diplomáját, s máris országosan elismert és ünnepelt színésznő lett. A színházi évad végén a házaspár is csatlakozott a megyében haknizó színészcsapathoz, így anyagilag is helyrejöttek. Bár a színház felajánlott nekik egy lakást, maradtak kis egyszobás bérleményükben. Azt remélték, hamarosan szerződést kapnak Pesten. Edit mehetett volna, de Kaló Flórián politikai okokból nem. Edit – bár vágyott Pestre – megvárta, míg férje előtt is megnyílnak a Pestre vezető kapuk.

1959 nyarán a fiatal színészek egy tiszai csónakház mellett napoztak. A férfiak fürödni indultak, Edit aggódva nézte őket. „Bolondok ezek … ebbe tényleg bele lehet fulladni.” Kaló megkérdezte tőle: „Te félsz a haláltól?” „Nagyon.” – felelte. „Jó lenne nyolcvan évig élni?” Edit halkan válaszolt: „Azt ne. Negyvennél tovább egy percig sem. Negyven év. Annál tovább nem szabad élni.” Nem ez volt az első és utolsó alkalom, amikor célzást tett arra, hogy nem várja meg az öregkort. Lehoczky Zsuzsa is említést tett egy esetről. Egy nap kolléganőivel kártyázott, mikor egy nyugdíjazott színésznő került szóba. Edit azt mondta: „Úgy gondolom, egy színésznőnek negyven éven túl nem szabad élni. Én meghalok negyvenéves koromban. Öngyilkos leszek.” Zsuzsa rávágta: „Én is.” Nagyot nevettek, csak Edit arca maradt komor.

Balatonfüredi nyaralása során találkozott a házaspár Herskó János filmrendezővel. Pont ilyen párt keresett legújabb filmje főszerepére, mint Edit és Flórián. A Két emelet boldogságot Budapesten forgatták. Autóval vitték őket reggel Szegedről, este, az előadásra pedig vissza. 1960 –ban megalakult a Petőfi Színház. Az amerikai musical mintájára rendeztek zenés drámai darabokat, a fiatal Szinetár Miklós vezetésével. Bár a Szegedi Nemzeti Színház nem mondott le Editről, 100 darabra azért elengedték. Brecht – Weill Koldusoperájának Pollyját játszotta, fergeteges sikerrel.

1961 nyarán a házaspár Budapestre szerződött. Edit a Petőfi Színházba, Kaló a József Attila Színházba. Előtte Edit eljátszotta Válja szerepét az Irkutszki történetben. A kritikusok szerint ezzel az alakítással pályája csúcsára jutott, a szegedi előadás túlszárnyalta a darab pesti sikereit. Véget ért a Szegeden töltött hét év, végre révbe értek. Edit szüleihez költöztek a Makarenko utcába, majd a Róbert Károly körúton önálló lakáshoz jutottak. Ez volt első önálló otthonuk. Edit mindig nagyon szerette az állatokat, vásárolt is magának egy fekete perzsacicát és egy orosz agarat, Princet. Imádta az oroszlánokat, gyakran időzött ketrecüknél az állatkertben. Egyszer kollégái megtréfálták: Velencéből képeslapon értesítették, hogy egy kis oroszlánt hoznak neki ajándékba, öt és fél kiló, nagyon kedves. Edit, mikor barátai megérkeztek, rohant hozzájuk, még egy gumilabdát is vitt az állatkölyöknek. Nagyon szégyenkezett, mikor kiderült, hogy csak tréfa volt, mert egy kőoroszlánnal lepték meg.

Edit komoly szerepeket kapott. Bár a Mélyvíz megbukott, Molnár Ferenc Az üvegcipő című darabja, A Liliom, és a Madách Kamarában bemutatott Vád és varázslat sikeres volt. Szinetár Miklós 1962 –ben a Magyar Televízióhoz került, s Edit is fontolóra vette, hogy távozik a Petőfi Színházból. 1963 –ban a Nemzeti Színházhoz szerződött. Játszott a Rendetlen bűnbánatban Törőcsik Marival, az Életem, Zsókában Sinkovits Imrével és Kállai Ferenccel, filmen az Új Gilgamesben Darvas Ivánnal és az Oldás és kötésben Latinovits Zoltánnal.

Sokat dolgozott, a színház mellett fellépéseket vállalt, rádióban, televízióban szerepelt. Alázattal és szorgalommal dolgozott mindig. Elsőként tudta a szövegeket. Munkatársai szerették, a férfikollégákat elbűvölte. Zelk Zoltán mondta róla egy rádióműsorban: „Csak emlékezni tudok rá, de megfejteni az írást, amit ezen a szépnél szebb asszonyi arcon láttam, sohasem tudom. Félmosolyát, kíváncsi, de mégis rejtőző tekintetét. … Aztán a hangja … a hangja … Hangjának megnevezhetetlen színe, mely minden szót olyanná festett, hogy tudtuk, hallottuk, anyanyelvünkön, magyarul beszél, de valamilyen más nyelven is, amely többet mond, mint a szavak tartalma… „

Edit nem érezte jól magát a Nemzeti Színházban, ezért egy év után, 1964  -ben a Madách Színházhoz szerződött. Remek lehetőséget kapott a bemutatkozásra, Marcel Achard A bolond lány című művének Jozefáját. Csodás alakítást nyújtott, a darabra nem lehetett jegyet kapni. Olyan sokszor játszották, hogy Edit és Márkus László a négyszázadik előadás környékén már könyörögtek az igazgatónak, ritkítsa az előadásokat. Szinte már napi rutin volt számukra a szerep, ezzel keltek, ezzel feküdtek. Achard kétszer látogatott hazánkba megnézni művét és mindkét alkalommal elismerően nyilatkozott a magyar rendezőről, színészekről. 1965. április 4. –én Editet Jászai Mari díjjal tüntették ki. A bolond lányt a Negyedik Henrik, az Egy hónap falun, az Amíg összeszoknak, A férfi egészen más, A tűz balladája és több nyári körszínházi szerep követte.

A Dunakanyarban csodálatos monológot adott elő a magányról. Hiába volt férjnél, hiába vették körül annyian, valahol legbelül mindig egyedül volt. Tolnay Klári egyszer azt mondta neki, olyan szép és fiatal, ahogy nevet, a tavasz árad belőle. Ő csodálkozva visszakérdezett: „Én, Klári?! Hiszen így állok, ilyen egyedül…” - s a kisujját mutatta. 1966 tavaszán Kubába is ellátogathatott, ahol magyar filmnapokat tartottak. A színházi hetilap szerint havonta 31 darabban játszott. Szédületes tempót diktált, a következő év is fontos szerepeket tartogatott, mint az Enyhítő körülmény, Léni néni, A hosszú előszoba vagy a Candida. Hobbijára is szakított időt, olvasott, zenét hallgatott és olaszul tanult a Ráday utcában egy tanárnőnél.

Ragyogó tehetség volt, de a kritikusok nem bántak vele mindig kesztyűs kézzel. Néha édeskésnek nevezték, búgó, jellegzetes hangját egy idő után modorosnak tartották. Edit érzékeny, finom lelkű nő volt. Mensáros László emlékszik egy esetre, mikor a kutyáját sétáltató Editre rárivallt egy járókelő: „Mi ez, kecske? Szülne inkább gyereket!” Edit sírva mesélte az esetet színészkollégájának: „Laci, ezek nem tudják, hogy én királynő vagyok.” Közben, 1969 –ben Edit és Kaló Flórián útjai elváltak. Barátságuk azonban túlélte a szakítást, kapcsolatban maradtak.

1972 –ben Jókai Anna A labda című kisregényének hősét alakította. Melinda egyedül él, már nem fiatal. Vidékre menekül a megalázó szerelmek és a magány elől. Edit vállalta, hogy a korosodó nő szerepét smink nélkül, saját arcát vállalva játssza el. Csala Zsuzsa mesélte egy interjúban, hogy egy nap, mikor az utószinkront készítették, az egyik jelenetben Edit arcát nagyon közelről mutatták, szinte minden apró ránca láthatóvá vált. Keserűséggel a hangjában, zaklatottan kérdezte: „Ez? Ez vagyok én? Ezek az én karjaim? Ez az én arcom?”

1972 januárjában a Magyar Rádió Ablak című műsorába volt hivatalos. Itt ismerkedett meg az országosan kedvelt fiatal táncdalénekessel, Szécsi Pállal. Azonnal felfigyeltek egymásra, a férfi autóján hazavitte Editet a felvétel után. Sőt, még aznap éjjel telefonon hívta. Szerelem volt első látásra, Palika – ahogy akkor becézték – sárgarózsa csokrokkal halmozta el kedvesét, hideg estéken telefonfülkékből hívta, romantikus randevúkra vitte. Holdkirálynőnek és Naphercegnek hívták egymást. Csodálatos volt ez a kapcsolat, nem lehetett előre látni, hogy hatalmas tragédia közeleg. Mégis, az énekes néhány ismerőse nem nézte jó szemmel, hogy a férfi a nála több, mint tíz évvel idősebb színésznővel jár. Csupán tíz hónapig tartott a kapcsolat.  Szécsi Pál újra a pohár után nyúlt, Edit kifejezett kérése ellenére. Egy este, mikor a férfi barátaival eszméletlenre itta magát, kiadta az útját. Szerelmükből gyermek fogant, de Edit nem tudta megosztani a hírt Palival, mert mire kiderült, összevesztek. A színésznő nem tartotta meg a gyereket. Azt a néhány holmit, amit az énekes nála hagyott, egy bőröndbe tette és a Dunába dobta. Szécsi Katalinnak, a férfi testvérének írt levelében kéri a nőt, vigyázzon Palira. Mert félti az életét. Szécsi hajlamos volt a depresszióra, gyakran ivott, sokan ezt gyermekkora eseményeivel magyarázzák. Apját alig egyéves korában agyonlőtték, anyja pedig nevelőszülőkhöz adta három gyermekét és disszidált. Később Szécsi Katalin a Több, mint szerelem című könyvben írta meg a rövid és tragikus szerelem történetét.

Edit akkoriban a Candidában játszott. Egy este, előadás után barátnőjével, Nagy Annával együtt taxiztak haza. Miután Anna méltatta a szerepben nyújtott teljesítményét, Edit ennyit mondott: „Néha úgy érzem, olyan vagyok, mint egy madár. Amelyik repül, s nem tudja mikor száll neki egy magasfeszültségű villanyoszlopnak.” Kedvenc kutyáját elinjekcióztatta. Mert senki sem volt, aki vigyázzon rá és a kutya szerinte nem maradt volna meg különben sem mással. Közelgett a karácsony. Löffler Istvánt hívta el, hogy ajándékokat vásároljanak. Imádott ajándékozni, gyermeki lelkesedéssel figyelte, hogy barátai mit szólnak egy-egy gondosan kiválasztott meglepetés láttán.

December 25. –én, a negyvenedik születésnapján, karácsony napján elvitte ajándékait szüleinek és öccsének, este még volt férjével, Kaló Flóriánnal is beszélt telefonon. Tréfálkozott, gazdag kanadai udvarlót emlegetett. Kaló viccesen megjegyezte, hogy majd egyszer ő újra megkéri a kezét. jó hangulatban tették le a telefont. Almási Éva is látogatást tett nála aznap. Ő rossz hangulatban találta. Megbeszélték, este ellátogat hozzá. Edit nem nyitott ajtót. Telefonon is kereste, de nem vette fel. Másnap, 26. -án Editnek a Candidában kellett volna játszania. Közeledett a kezdés időpontja, de a színésznő nem jelent meg. Mensáros László, Bálint András, Nagy Anna és Taub Pál taxiba ültek és a lakására siettek. Mensáros benézett a levélbedobó nyíláson, s Edit lebegő, élettelen testét pillantotta meg. Tudatosan készült a halálra. Az asztalon Kaló Flóriánnak címzett búcsúlevél hevert. Gyógyszert vett be, felvágta az ereit és felakasztotta magát. Nem volt visszaút. Talán nem a kor, nem Szécsi Pál volt az oka. Magát az életet, azt nem tudta elviselni. Sokan egy kis kályhához hasonlították, mert melegség, báj, gyengédség áradt belőle. De belül egy magányos, didergő lélek lakott.

Szécsi Pállal nővére, Katalin közölte a hírt. A férfi nagyon kiborult, sírt, majd a fürdőbe zárkózva gyógyszereket és borotvát vett magához. De nővére könyörgésére kinyitotta az ajtót. Bár vélhetően már nem volt szerelmes, nem tudta megbocsátani magának, hogy nem volt vele aznap. A negyvenedik születésnapján. Sosem épült fel, nem tudta ezt a terhet elviselni. Többször volt kórházban, kezelésre szorult, majd külföldre ment egy lemezszerződés reményében. Egy szál ruhában tért vissza fél év múlva Budapestre. Bár a rajongók és az akkori vezetés megbocsájtottak neki, valami megpattant benn Edit halálával. Nyolcszor kísérelt meg öngyilkosságot, sikertelenül. A kilencedik alkalommal, 1974. április 30. –án azonban már nem tudták megmenteni.

Domján Edit remek színésznő és csodálatos ember volt. Szász Péter a „létezés kecses ámokfutójának” nevezte. Edit és Pali szerelméből legenda született, de nem valószínű, hogy a szakítás volt az oka, amiért eldobták életüket. Közeli ismerőseik később azt mondták, Edit is és Pali is mást szeretett már. Az igazságot persze csak ők tudták.  Edit rövid pályája során közel nyolcvan színdarabban játszott, több, filmszerep, rádiós és televíziós szerep őrzi emlékét. A Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra. 1991 –ben barátai alapítványt hoztak létre emlékére, minden évben egy vidéki színésznőt díjaznak.

Müller Péter a Kígyó és kereszt című könyvében emlékezik Editre: „ Sok híres, nagy színésznőnk meghalt, és - legyünk őszinték - el is felejtettük őket. Editet nem. Itt maradt közöttünk, nem is annyira az alakításai, mint inkább a mosolya, a lénye és a hangja. Az idő csak lassan halványítja az emlékét, s talán még az új generációk is őriznek magukban egy fakó és csalóka Domján Edit-képet.”

Forrás:

http://www.szineszkonyvtar.hu/contents/a-e/domjanelet.htm

http://www.szabadfold.hu/bulvar/miert_lett_ongyilkos_domjan_edit

http://szecsipal.network.hu/blog/szecsi-pal-hirei/forro-szerelem-szornyu-tragedia

Kárpáti György: Domján Edit, Zeneműkiadó, 1987

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?