Március utolsó hetében felgyorsultak az események: Ildikó, a pótnagyi bejelentett álláslehetőséghez jutott, ami így, nyugdíj előtt három évvel igen fontos neki. Azonnal felvettem a kapcsolatot azzal a CsaNával, ahova Laura szeptember-december között járt, mert még hetekkel ezelőtt megvillantották a lehetőségét annak, hogy visszavihetem, mert megvan még helye annak ellenére, hogy nem fizettem a fenntartásáért. Írtam nekik, hogy áprilistól újra megy Laura, és hogy készüljenek fel a tejfehérje- és tojásallergiára. Ezt tartották a legkisebb problémának, a nagyobb kihívás a gyerek visszaszoktatása volt.

Április első napjaiban nem mehettünk, egy kisfiút szoktattak éppen be. A második héten Laura beteg lett, otthon kellett vele maradnom. A harmadik héten elindult a beszoktatás, apósom segítségével, mert én már nem tudtam kivenni szabadnapot, így ő ment a még rövid napokon a kislányért. A következő hét négynapos volt a húsvét miatt, majd jött a május elsejei hosszú hétvége. Május első hetét betegség miatt ismét otthon töltöttük, a második héten csak három napot töltött benn, mert két napra Bécsbe mentünk (erről majd később írok). Szumma szummárum: az elmúlt hat hétben egy teljes hetet nem járt a kislány a CsaNában.

A tapasztalatomat pedig úgy foglalhatom össze, hogy Ildikó nagyi hihetetlen terhet vett le a vállamról, ha ő nincs, nem tudom, meddig tolerálta volna a munkáltatóm, hogy alig-alig vagyok jelen. Nagyon hiányzik nekünk! A kapcsolat persze nem szakadt meg köztünk, és kellemetlen helyzetbe hoz, amikor ajándékot vesz Laurának (meg nekem...) vagy ingyen megvarrja neki a párnahuzatokat, amiből épp hiányt szenvedtünk.

A pulmonológiára megérkezett a vérből készített allergiateszt eredménye: a tejre semmilyen allergiát nem mutat (lehet, hogy ennyire jól sikerül az eliminációs diéta?), a tojásfehérjére enyhét, az összes többi allergénre semmit (macska, kutya, szója, mogyoró stb.). Azaz ez nem magyarázat arra az intenzív slejm- és takonytermelődésre, amivel küzdünk (RITAnak és Mária néninek: rátaláltunk a köptetés ideális szerére, amivel a gyerek nem fullad bele a saját nyálába, de felszakad neki a trutyi). Ellenben a pulmonológus azzal a szakvéleménnyel bocsátott minket utunkra, hogy a gyerek immundeficites (ha valakinek mond valamit: IgA 0,15, IgM 0,69 és IgG 4,68 g/l). Júniusban megyünk a gasztróra, kíváncsi leszek, ezek után hogyan tovább.

Az utóbbi két hétben már nem volt sírás a bölcsibe menet, sőt, már-már örömmel hagyta ott az apját, és rohant be a csoportszobába. Lehet, akár vállalom is, hogy örök elégedetlenkedő vagyok, de sokallom a 21 beíratott gyereket a három nevelőre (aztán olvastam a HVG-ben a cikket arról, hogy a CsaNáknál hátrányosabban számolják a gyerekek után járó állami fejpénzt, mint a bölcsiknél), azt, hogy az egyikőjük hisztisnek titulálja a lányomat, hogy képtelenek figyelembe venni egy 18 hónaposnál, hogy szeretne kétszer aludni egy nap, hanem erőltetik az egyszeri alvást. Ez utóbbinak sokszor rossz a vége: amikor aludna, nem hagyják, amikor aludni kell, nem tud, amikor hazaért, kezelhetetlen és felpörgött. És még fizetek is ezért... Ne gondoljátok, hogy nem szóltam ezekért, de mintha egyik fülükön be, másikon ki. Megértem én, hogy a többségnek ez jó, nekik meg a hátuk közepére nem hiányzik egy aktív totyogó a pihenőidőben, de nem is ők szívják ezt meg esténként.

A kerületi bölcsikbe beadtuk a jelentkezésünket, de csak kis létszámú bölcsik vannak a környéken. Júniusban az is kiderül, felveszik-e az államiba.

Lhunara

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?