Sokszor jut eszembe a családunkban gyakran emlegetett anekdota, mikor a bezzeganyás posztok hozzászólásait olvasom. A történet lényege, hogy egy apa utazik a fiával, egy szamaruk van. Akármilyen variációt választanak is, mindig beszólnak nekik valamiért; miért nem szegény öreg apa utazik a szamáron, vagy miért a gyenge fiú kutyagol a tűző napon, amíg az apja üldögél, vagy szegény csacsit kínozzák, mert ketten ülnek rajta, és így tovább, míg végül a hátukra nem veszik a szamarat...
A posztok után mindig olyan megosztottak a hozzászólások, és persze mindegyikben van igazság. A gyereknevelés kifejezetten megosztó téma, és képtelenség mindenkinek megfelelni. Jó esetben nem is akarok megfelelni minden járókelőnek az utcán, mert akkor a végén még a hátamra vehetném a szamarat, de van, amikor igenis rosszul esnek a beszólások. Nem mondom, hogy minden esetben csak jó döntéseket hozok, de olyan jó lenne, ha az emberek megtartanák olykor a véleményüket, engem pedig békén hagynának!
Történt ugyanis a napokban, hogy arra vetemedtünk kis családommal, hogy fürdőbe megyünk. Kitaláltuk, hogy majd felváltva vigyázunk a legkisebbre a babaszobában anyukámmal és a férjemmel, míg a másik kettővel nyugodtan fürdünk. Csakhogy első nap olyan szépen sütött a nap, hogy azzal az őrült ötlettel álltam elő, hogy tegyük ki a kicsit a hordozóba a partra, és fürödjünk együtt mind. A baba azonban ezt nem találta jó ötletnek, és ha nem is nagyon lovallta bele magát, azért sírdogált némileg a parton.
Pár perc múlva többen döbbenten figyelték őt a medencéből, és lesték, hogy ki lehet a kegyetlen anyja, aki már öt perce hagyja sírni. Végül még az a szörnyűség is megtörtént, hogy lerúgta a takaróját, amit egy kedves hölgy a parton visszaterített rá. Bár inkább melege volt a kicsinek, azért megköszöntem a készséges segítségnyújtást, jelezve, hogy figyelek ám én is. A hölgy kissé felháborodva közölte, hogy hát sír a baba, mintha süket lennék. Mondtam, hogy tudom, erre ő egyértelműen kifejezte a véleményét egy fintorral. Ekkor letettem a közös családi fürdőzésről, és bevonultam a babaszobába.
Ezután még másnap valaki megjegyezte, hogy nem normális, aki ilyen gyereket ide hoz, mivel a legifjabb családtagunk nem szívlelte az öltöző klímáját, és ennek hangot is adott.
Nem adtuk fel, mivel nyaraltunk, harmadszor is elmentünk ebbe a bababarát fürdőbe, ami tényleg az. Ekkor pedig sorban állás közben hangoskodni kezdtek a 4 és 2 éves gyerekeim, aminek igyekeztem rövid úton véget vetni. De úgy látszik, nem voltam elég gyors, mert egy 17 év körüli lány közölte anyukám mögött a sorban, hogy gyűlöli a gyerekeket, ezeket is fel szeretné rúgni.
Végiggondolva, valóban kell türelem mások elviseléséhez egy strandon, főleg, ha gyerekekről van szó. Ezeket a kis megjegyzéseket pedig nekem kell elviselni, ami nem mindig megy simán.
Jelige: „Mi legyünk kedvesek!”
Eszter
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
