A rossz anyuka felel: „De kérem, én készültem”: a júniusban megkapott tanszerlista alapján augusztus elején átnéztem a gyerek iskolás cuccát, és ami hiányzott, azt beszereztük: füzeteket, ceruzákat, origami-papírt, fűzős papírt, írólapot, fehér papírt – nehogy szegény gyerekeket rávezessük, milyen fontos az újrahasznosítás -, tolltartót. Sok minden volt tavalyról, maradt az iskolatáska is, ja és ugyan a listán nem az volt, de vettünk csomagolópapírt is.

Igen, a lista: nejlon borítást kértek a tanár nénik, elsősnek még értem, felmutatják a könyvet, és a büdös kölke tudja, hogy melyik kell, de másodikban? Nehogymár ne tudja elolvasni, hogy mi van a címkére írva, esetleg ha nem olvasható az anyuka kézírása, kinyitja a könyvet, nem? Vagy különböző jeleket rajzol a könyvek elejére. Nem értem, én el tudtam olvasni, ennyit butult a nemzedék?

 Tegnap szép komótosan elővettem a könyveket, a papírcsomagolót és nekiálltam. Egy, azaz egy könyv csomagolásáig jutottam, mert a tanárnő a gyerekek lelkére kötötte, hogy nejlon kell és kész. A gyerek cirkuszol, „egyest fogok kapni”, anya cirkuszol, „kedves tanerő írja be nekem az egyest és kész”.

Papírcsomagoló el: nejlon elő, anyóstól kaptam, természetesen egy, azaz egy db olyan könyv van, amire jó az előre gyártott nejlon borító jó, veszek elő vastag nejlonzacskót, szétvágom, de persze ide-oda csúszik, nem maradnak meg a hajtások, kész vagyok, zacskó kuka, gyerek, gyere ide: „Tartós könyv, nem ragaszthatom hozzá a borítást, ezért a ragasztószalaggal ellátott borító sem jó. Mondd meg, mi legyen.”

Köztes megoldás: papírborító fel, arra ragasztva a ragasztószalagos borító, de persze nincs elég, irány a hipermarket, talán ott még van szeptember elsején ilyen papír. Nem, nincs, csak öntapadós, az is jó, de hozd már férj haza, még le is kéne feküdni valamikor.

Megértem persze, kevésbé sérül a könyv, ha kiborul valami a táskába, talán nem szakad olyan könnyen a borító, van értelme persze, de akkor miért nem lehet kapni előre legyártott borítókat, vagy legalább egységes méretűek lennének a könyvek…

 Tavaly megoldottuk a dolgot egy kölcsönkért fóliahegesztővel, jövőre meg veszek egyet, mert hurrá, a második gyerek is iskolába megy. Bővül a tanszerlista.

Ti hogyan csomagoltatok? Vagy már alapfelszerelés a fóliahegesztő? És még nagyon kölcsön sem járhat a rokonságban, mert egy délután kell becsomagolni az összes könyvet.

 Ha a csomagolás-mizériának vége, és a szülő úgy gondolja, hogy megpihenhet, csalódik egy nagyot: még ki kell tölteni a tájékoztató füzet első lapját, meg még valami nyomtatványt. Nem nagy ügy, pár adat az egész. De könyörgöm, a gondviselő alapból miért az apa? Én még itthon vagyok, nem dolgozom, számomra alap, hogy minden papírt a nevemre töltünk, mert én rohangálok a gyerek után. Nem értem, akkor nem lehetne apát, meg anyát írni a papírra? Ja, anyát lehet, apát meg következetesen gondviselőnek nevezzük. (Már az óvodában is volt vele gondom, mikor mindent én töltöttem ki és írtam alá, „szóljak, ha gond van a családban”. Az nem gond, hogy én hozom-viszem? Csak az, hogy én töltöm ki a papírokat is? Nekem azt nem lehet?)

A másik meg: a tájékoztatóból kikerült, hogy gondviselő-anya munkahelye, foglalkozása, munkahelyi telefon, erre külön lap van. Mégis mi köze az iskolának ahhoz, hogy hol dolgozunk, de most komolyan?  Tavaly is bepöccentem ezen, írjam azt, hogy gyesen vagyok, nem dolgozom? Vagy lehet, hogy esetleg többet is, mint más aki irodába jár? De egyébként meg most kinek mi köze van hozzá? Ez csak engem zavar, vagy mást is? Rossz anyaként csak beírtam a munkahelyeinket, de a munkakört és a telefonszámot nem. Ti hogy csináljátok?

Anya

Iskolakezdéssel kapcsolatos kérdőívünket itt tölthetitek ki.

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?