Féléves múlt a kisebbik gyermekem, amikor egyszer csak megkísértett ez az érzés. Olyan ismerős volt, de mégis teljesen más. Éreztem ezt már az első gyermek előtt is, de az csak leheletkönnyű vágy volt valami iránt, amit csak távolról szemléltem, igazából fogalmam se volt, mire is vágyakozom. A második előtt még érezni se volt idő, olyan gyorsan történt minden. Most viszont, a hátam mögött két várandóssággal, két császármetszéssel, 27 hónapnyi szoptatással a sötétben, egyszer csak beköltözött az érzés. Nekem kell még egy gyerek. Először azt hittem, csak viccelek, biztos a hormonok, aztán azt hittem, hogy talán elment az eszem, aztán csak nem múlt, úgyhogy megpróbáltam meggyőzni magamat, hogy miért is teljesen és tökéletesen irracionális ezt akarnom.

- Már 37 és fél vagy. Ha olyan gyorsan össze is jönne, mint a tesók, akkor is már 39 leszel. Azt azért mégse kéne, hiszen emlékszel, hogy a kórházban is volt egy 39 éves kismama és hogy küzdöttek az apró koraszülött babájának az életéért, felelőtlenség ilyen későn gyereket vállalni.

- Persze emlékszem, meg azokra a cuki, időre született egészséges ikerbabákra is, akiknek a mamája 42 volt.

- Van már két szép gyereked, mit akarsz még, másnak egy se jut.

- Tudom, de talán pont ezért lettem telhetetlen. Ez a gyerekdolog igazi csoda.

- Nem tudhatod, nem lesz-e koraszülött, beteg gyermek, miért kockáztatnál? Rámenne az egész család.

- Igen, igazad van, nem tudhatom, a tesóknál sem tudhattam, mégis belevágtam. Lehet, hogy beteg lenne, de lehet, hogy nem, csak a remény van.

- Emlékszel a nehéz napokra, amikor nagy hassal kellett helytállni, egy kétévessel? Most majd egy négy- és egy kétévessel kell végigcsinálni. Hát elment neked az eszed?

- Minden valószínűség szerint el, mert én csak arra emlékszem, amikor hét hónapos hassal sétáltunk a nagyobbikkal a játszótérre, sütött a nap, és én olyan nagyon-nagyon boldog voltam az állapotomban, hogy az már szégyen. Meg arra, hogy attól a pillanattól kezdve, amikor már egyértelmű volt, hogy gyermeket várok, addig, míg meg nem születtek, én olyan szépnek éreztem magam és annyira elégedett voltam a testemmel, mint soha előtte és utána.

- Na hiszen, nem biztos az, hogy most is olyan könnyű lesz a várandósság.

- Lehet, de a másik kettőnél is voltak zökkenők, átvészeltük, talán most is menne.

- Mégis mire számítasz, hogy fog megszületni két császár után? Csak nem felejtetted el, hogy milyen szörnyű volt, amikor az érzéstelenítés elkezdett felfelé kúszni és biztos voltál benne, hogy most menten megfulladsz ezen a tetves műtőasztalon, és sose fogod látni őt, akit épp most cincál ki belőled az orvos, miközben kedélyesen eldiskurál a nővérkével a szuper hétvégi programjáról?

- Hát nem, nem felejtettem el, ahogy a szégyent és a kudarcot sem, amiért nem tudtam őket megszülni. Mindegy, most már tudom, mire számíthatok, addig felvértezem magam. Most már könnyebben mondom ki, ha megkérdezik, hogy nem szültem, világra segítették őket.

- Képes lennél újra nekiállni szoptatni, már így is nézd meg, hogy néznek ki a melleid, szégyen. Megint, majd csak nyüszögsz, ha fáj a hólyag rajta, vagy ha a fogad fáj és nem tömheted tele magad fájdalomcsillapítóval. Végre megihatnád a második pohár bort, vagy akár az ötödiket is.

- A fogfájást ne emlegesd, se a hólyaghurutot, hatékony fájdalomcsillapítás nélkül igazi rémálom. A borról meg lemondok, majd elmegyek előtte és jól becsiccsentek, lehetetlenül magas cipőben táncolok és cigizek egy egész éjszakán keresztül. Az majd kitart az elkövetkező 3 évre.

- Vicces vagy, te akarsz harmadik gyereket, kettővel sem bírsz, tegnap is bevágtad az ajtót mérgedben, nem tudtál uralkodni magadon, ma meg többször kiabáltál, és ne tagadd, legalább négyszer gondoltál rá, hogy nyakon vágod a nagyot.

- Becsaptam és kiabáltam és gondoltam. Lehet, hogy tényleg nem való nekem a háromgyerekesség. De lehet, hogy edződöm és tanulok sok mindent elengedni. Látod, már egyre kevesebb dolog zavar. Minden nappal egyre türelmesebb és megengedőbb vagyok, magammal is. Lehet, mire meglenne a harmadik, már csak zen lenne bennem.

- Most költözünk, új otthon, új élet. A kényelmes nagyvárosi életet, a háromszobás panelt lecseréljük egy falusi házra, ami 50 négyzetméter. Mégis hogy gondolod, hogy fogsz boldogulni, ez önmagában is elég nagy kihívás, kell az neked, hogy még a hasad is nagy legyen? Mi lesz a nagy kerttel? Hova raksz három gyereket egy ilyen kicsi házban?

- Mondanám, hogy mások is, sokkal többen, szoba-konyhában és mégis felnőttek és rendes ember lett belőlük, de magam se hiszem, hogy jó lenne, de terveződik a bővítés, pár éven belül meg is valósulhat, ha...

- Na, ez az, és ha mégse úgy alakul, és nem lesz pénz a bővítésre? Hova teszed a harmadikat?

- Mit tudom én, majd kitalálom, veszek egy jurtát vagy egy emeletes ágyat. A kertbe meg majd ültetek, ha megszületett, majd a hátamra kötöm, a dédi a minap mesélte, hogy régen is így csinálták.

- Három gyerekkel a nyakadban szerinted hogy lesz majd állásod?

- Valószínűleg sehogy. Majd dolgozom otthon. Vannak terveim, majd most megvalósítom, akár be is jöhet.

- Te tényleg nem veszed észre, milyen instabil a világ, Ukrajnában már háború van. Ilyen körülmények közé egyszerűen bűn gyereket szülni.

- Hallom, olvasom és borzadok, de reménykedem a már meglévők miatt is, hogy még ha ingatag is, de fenntartható a béke.

A sor végtelenek bizonyult, a nemek nem fogytak, az érzés nem eresztett, és akkor kigyulladt a villanykörte. Majd a papa segít megoldani a problémát. Mert, bár ő volt az, aki az elsőt várva boldog-boldogtalannal közölte, hogy ő öt gyereket akar, de most, hogy megvan a második, látom, hogy vannak pillanatok, amikor nem őszinte a mosoly, lankad a lelkesedés. Eléálltam, hát, hogy most aztán azonnal lesz szíves megmondani, hogy akar-e még gyereket? Ő boldog és elégedett is, mert van fia is és lánya is, ő nem nyaggatna, de ha én szeretnék, ő örömest benne van.

Sakk-matt.

Eltelt fél év, elfújtuk az első gyertyát, és én még mindig, ha végre csend van és sötét, arra gondolok, hogy szabad-e nekem vágyakozni, akarni és vállalni még egyet, és abban reménykedem, hogy valahogy felszabadulok a sok nem mázsasúlya alól, és megérkezik hozzánk a harmadik. Egy kisfiú, vagy egy kislány, vagy én azt se bánnám, ha ikrek lennének.

edyt

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?