Szülés után elég gyorsan kezdtem újra menstruálni, pedig 15 hónapig szoptattam a fiam, mégis három hónap szünet után újra voltak „piros napok”.

Mivel nem szerettem volna fogamzásgátlót szedni szoptatás alatt, így próbáltunk más módon védekezni, de tesót nem terveztünk a közeljövőben. Szülés után kb. 9-10 hónappal egyszer csak össze-vissza kezdtem vérezni, egymás után kétszer is megjött, ráadásul erős vérzéssel, elmentem hát orvoshoz, hogy mégis mi lehet a baj. Megvizsgált, mondta, hogy minden rendben, csak hát a szoptatás miatt a hormonok dolgoznak rendesen. Így többé-kevésbé nyugodtan vettem tudomásul, hogy akkor amíg szoptatok, addig minden és mindennek az ellenkezője is lehet normális.

Ez volt augusztus elején, aztán szeptemberben sem jött meg és közben eszembe jutott, hogy már eljött az ideje az éves rákszűrésnek, így újra elmentem nőgyógyászhoz. Nagyon sokáig vizsgált ultrahanggalal is, kérdeztem, hogy valami baj van, de mindig ugyanarra a pontra irányította az ultrahang fejét, végül pedig mondta, hogy mindent rendben talált, csak valamit többször leellenőrzött, mert nem volt biztos abban, hogy mit látott, de nyugodjak meg, a hormonok dolgoznak, amíg szoptatok, ez normális.

Október elején annyira rosszul voltam, hogy már mindenfélére gondoltam, tuti valami betegség kezd kialakulni, de aztán kezdtem jobban lenni.

Egy drogériás bevásárlás alkalmával, november legelején gondoltam, veszek egy terhességi tesztet, jó, hogy bő hónapja voltam nődokinál, de hát nem jött meg hónapok óta, néha leellenőriztem korábban is egy teszttel, hogy minden úgy van-e, ahogy gondoljuk. Teljesen lefagytam, mikor azonnal két csík jelent meg, olyan erősen, ahogy csak lehet.

Hátravágtam a vécéajtót és sírva-kiabálva mondtam a férjemnek, hogy de hát terhes vagyok, ezt nem hiszem el, ez nem lehet igaz, ezt még nem terveztük be ilyen gyorsan, sőt teljesen magamon kívül megkérdeztem, hogy mit csinált? Ezt ő csinálta... Hehehe...

Másnap az egyévessel és a férjemmel felkerekedtünk és elmentünk a nődokihoz, aki megerősítette az akkor már 11. héten járó terhességet.

Még sok hétnek kellett eltelnie, hogy megbarátkozzak a gondolattal, hogy a gyerekeim közötti korkülönbség alig több mint másfél év lesz. A nagyobbik még nagyon pici, akkor tanult járni, ráadásul a születése utáni első három hónap nagy része sírással telt, mivel szegénykém igen pocakfájós volt, nem voltam felkészülve arra, hogy újra az állandó kialvatlanságtól bezombultan járkáljak a lakásban, ráadásul most még az sem lenne igaz, hogy ha alszik a baba, alszik a mama, mert ugye egy másfél éves vár rám.

Közben belevágtunk egy lakásvásárlásba is, mert a korábbi lakás már nem volt elég két gyerekhez, az ügyintézés maga volt a pokol, hét hónaposan kiköltöztünk a korábbi lakásból (átmenetileg be a nagyszülőkhöz) és a kiírt időpont előtt három héttel birtokba vehettük az új lakást és nekiláthattunk a gyorsított felújításnak, hogy mire a pici lánykánk megérkezik, készen legyünk. Végül a szülés előtt négy nappal sikerült beköltözni.

Maga a terhesség villámgyors és problémamentes volt, ugyanúgy, mint a szülés.

Az eredeti időpont június 9 volt, ami pünkösd hétfőre esett, így a dokim viccesen megkért, hogy ha vele akarok szülni, akkor beszéljem  meg a babával, hogy vagy korábban, vagy később jöjjön, mert ő akkor nem lesz a városban. Kedden, egy nappal a kiírás után voltunk reggel vizsgálaton, ctg, flowmetria, minden oké, ha nem történik semmi, akkor a kiírástól számított egy hét múlva burkot repeszt, ha nekem is megfelel, de azt mondta, hogy szerinte nem várjuk meg az egy hetet. Hazamentünk, mikor a nagyot lefektettem még elmentem a 40 fokban bevásárolni és főztem. Délután már kezdtem érezni, hogy valami elindult, de nem volt vészes. Este lefektettem a fiam, én is lefeküdtem és még a barátnőknek írtam, hogy minden rendben, még nem lesz baba, de most már közeledünk. Elaludtam, és éjfél előtt arra ébredtem, hogy fájok, de rendesen. Elmúlt, megnéztem az órát, újra jött-elmúlt-újra jött, 5 percenként. Ajjaj, itt gyorsan kell cselekedni. Felébresztettem a férjem, hogy indulás van, mert már ötpercesek. Gyorsan lezuhanyoztam, férjem addig összekészítette a kisfiamat és indultunk is a nagyszülőkhöz, közben hívtam a szülésznőt, aki indult be. Az úton is végig jöttek a fájások, már néhol három percenként, újra szembe találtunk magunkat a János lépcsőivel, ezúttal meg is kellett mászni, mert senki nem liftezett épp akkor. Amúgy szerintem direkt a szülés felgyorsítása a cél, azzal, hogy a vajúdó anyukákkal megmászatják azt a négy hosszú lépcsőt a szülőszobáig.

Gyors ctg-vizsgálat és mondta a szülésznő, hogy itt reggel baba lesz (ez volt fél 2 körül, az első fájástól számított nem egészen 2 órán belül), már 3-4 ujjnyira ki vagyok tágulva, epidurális érzéstelenítés már nem lesz, elfoglalhatjuk a szülőszobát, vajúdjak olyan pozícióban, ahogy jólesik, majdnem végig ott volt velünk. Egyre gyakoribb fájások mellett azt éreztem, hogy nem bírom tovább, mondtam is, hogy valahogy vegyék ki a kislányom, mert képtelenség, hogy megszüljem, nincs több erőm, egyszer csak elemi erővel az első tolófájás megérkezett és innen úgy felgyorsultak az események, hogy a dokim is futólépésben érkezett és 3-4 tolófájással hajnali 3:15-kor megszületett a világ legszebb kislánya.

Így utólag visszagondolva, az ősanyák álom-szülése volt ez, semmi külső beavatkozás, semmi oxitocin, semmi gátmetszés, minden magától értetődően történt (nem mintha bármi ellenes lennék...).

Az ezt követő „stoppolás” kicsit sem volt kellemes, lévén, hogy ezúttal nem voltam epidurálisan érzéstelenítve, így elmondhatom, hogy tényleg nagyon kellemetlen ez a műveletsor.

Kislányommal is rögtön egymásra hangolódtunk és már a szülőszobán szépen szopizott, gyorsan be is indult a tejtermelésem, utolsó éjszaka már több mint 100 ml-t sikerült beadni az éjszakai nővéreknek.

Hihetetlen belegondolni, hogy mikor megtudtam, hogy újra babát várunk, mennyire nem örültem, most ránézek a két gyönyörű gyerekünkre és azt érzem, hogy a világ legszerencsésebb anyukája vagyok!

Csöpi

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?