A Péterfyben szültem Budapesten 2015 szeptember közepén. Elvileg volt szülésfelkészítő tanfolyam a hónap első keddjén, de én egyszer sem voltam. A kórház külseje beleillik a pesti belváros kopott romantikájába. Belülről is elég retró, zöldcsempés, és látszik, hogy a kórház még nem volt belülről felújítva a modern kor igényei szerint. Például nincs elhatárolt látogatói rész, a családok a folyosón, a padokon ülve látogatják babát-mamát, és adott esetben, ha ez a szobatársat nem zavarja, akkor a kórterembe is bemehetnek (engem és a szobatársamat ez nem zavarta).
A szülészet mögött van a nőgyógyászat, ezért egész nap elég nagy a jövés-menés, és sok olyan ember is ki-bejárhat az osztályon, akinek elvileg nincs dolga a szülészeten – ez egy kicsit furcsa volt nekem, de végül is nem volt belőle gond. A látogatási rend: 10-12-ig és 16-tól 18.30-ig.
Kétféle alapítványi szoba van, az egyikben egyedül van az ember, a másikban pedig egy szobatárssal – én az utóbbiban voltam. A szobában van fürdőszoba: mosdó, vécé, zuhanyzó, illetve a szobában van még plusz egy mosdó, mikró és hűtő. A kézfertőtlenítőben volt folyadék, de szappant, vécépapírt nekünk kellett hozni. A szekrények zárhatók. Az ágy kórházi ágy, de nem mondanám emlékezetesen kényelmetlennek.
Én a legnagyobb hiányosságnak az osztályon a közös vécé-zuhanyzó távolságát láttam, még ha ezt konkrétan nekem nem kellett elszenvednem. A közös vécé-zuhanyzó az osztályt lezáró ajtón kívül van, ez főleg éjjel lehet különösen kellemetlen azoknak a betegeknek, akik nem alapítványi szobában vannak.
Sajnos azt nem állíthatom, hogy nagyon alaposan takarítanának az osztályon, inkább csak maszatolnak egy kicsit, a szemetet viszont rendszeresen elviszik. Hozzá kell , hogy a vajúdót, szülőszobát az osztályhoz képest elég tisztának láttam.
A szülőszobák közül kettőt láttam, mind a kettő kicsi volt, de jól felszerelt és ügyesen elrendezett, volt labda és bordásfal (amit nem használtam), ha jól tudom, kád nincs. Volt fogadott orvosom, viszont mivel voltak a végén nehézségek a terhességemmel, gyakran megfordultam a kórházban, és ez idő alatt nagyon sok orvossal, szülésznővel és nővérrel találkoztam. Igazából véve mindenki kedves volt, segítőkész, és igyekeztek a vizsgálatokat fájdalommentesen végezni, mindig úgy éreztem, hogy figyelnek az emberre.
A szülésvezetéssel kapcsolatban volt egy kis kavarás, de végül az is megoldódott, amikor betoppant a saját orvosom. Ő egyébként megbeszélt velem mindent, és meg is nyugtatott, hogy minden rendben lesz. A császármetszés alatt bent volt a férjem – a fejemnél ült – és a babánkat az ő mellére rakták, amíg engem összestoppoltak – erről nagyon édes képek készültek. Az őrzőben rögtön mellre tették a babát, aki evett is.
Az újszülött osztály kicsi és egyszerűen berendezett, de azt hiszem, a legfontosabb dolgok megvannak, és minden kosáron van légzésfigyelő.
Ami most is tüske bennem, az bizonyos csecsemős nővérek viselkedése. Voltak persze köztük kedvesek és segítőkészek is, de legalább a felük erre a munkára emberileg teljesen alkalmatlan. Némelyik úgy cibálta a babákat, hogy rossz volt nézni.
A bababarátságról annyit, hogy mivel császáros voltam, nekem jó lett volna, ha még 1-2 éjszakát az újszülött osztályon tölthet a gyerek, hogy egy kicsit összeszedjem magam. Namármost nem igazán van az embernek ilyen választása, másnap hozzák a gyereket, és onnantól kezdve veled van, mindentől függetlenül – én ezt inkább költséghatékonynak nevezném, nem bababarátnak. Mondjuk miután kicsit jobban képben voltam bizonyos csecsemős nővérek stílusával, úgy voltam vele, hogy inkább legyen velem, majd valahogy túléljük ezt a pár napot.
A szoptatást nagyon erőltetik. Ebben a kórházban csak anyatejet kaphat a gyerek, nem adnak neki cukros vizet és tápszert sem. Ha a gyerek sokat veszít a súlyából vagy besárgul, akkor nincs hazamenetel. Nekem ezzel nem volt problémám, de érdemes ezzel is tisztában lenni.
Összességében elégedett vagyok, és nekem nagyon szép emlék a babánk születése. A császárt egyébként nagyon profin megcsinálták, lehet, hogy látszani se fog, szóval kifejezetten ajánlom azoknak, akik sejtik, hogy valamiért erre a beavatkozásra lesz szükségük. Még egy fontos dolog, itt a természetes szülésnél is adnak fájdalomcsillapítót mindenkinek, aki kér, ugyanis a legtöbb orvos be tudja adni az edát, illetve van az osztálynak aneszteziológusa is. Senkit sem hallottam a fájdalomtól üvölteni ottlétem alatt.
A kórházat a csecsemős nővérek viselkedése és a tisztaság miatt 8-asra értékelem, minden egyébbel nagyon elégedett voltam.
Péterfy Sándor utcai Kórház, Budapest
szülés ideje: 2015
pontszám: 8/10
Fifitheone
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
