Voltam a minap egy informatikai konferencián. Megfordulok efféle helyeken már sok-sok éve, a technológia az szédületesen fejlődik, egyre újabb és újabb ágakat bogazik, néhány dolog egyszerűből bonyolulttá vált néhány év alatt, egy dolog viszont az istennek sem akar változni ezeken a konfikon.

A hostessek 100 százaléka nő. A konferenciák résztvevői? Háááát, ha jóindulatúan számolom, egy a harmincból. De inkább egy az ötvenből. És azok közt is kevés a fiatal.

Az előadók közt egyetlen nő sincs, két nap alatt. Lányok, nem szeretitek az informatikát?

Nem koszos, nem büdös, nem kell nehezet emelgetni, és bármilyen ruha vagy frizura illik hozzá. Talán ebben az iparágban a legnagyobb az esély a gyerek-és családbarátnak mondott távmunkára, rugalmas munkavégzésre. A termek előtti térben nyomták a szórólapot a kezembe: állásokat ajánlottak, a fizetések négyszázezertől indultak, és tartottak legalább 850 ezerig. És ezek nem vezetői, „csak” szakértői munkakörök.

Az informatika kúl.  Kütyük és appok, szép színes alkalmazások, tudományos táblázatok és valósághű 3D filmhátterek. Titokzatos mizék az autókban meg most már nagyjából mindenhol. Facebook, Twitter, meg minden, amit minden, legalábbis 40-en aluli nő (is) szeret.

Az informatika nemzetközi. Ha itthon nem találod a helyed, nagy eséllyel lehet venni a kalapot és tisztes megélhetést teremteni Németországtól Észak-Amerikáig.

Nem szeretjük a számokat, képtelenek lennénk megtanulni integrálni, nem bírjuk a monoton melót, ami bizonyos programozási vagy tesztelési feladathoz is kellhet? Ugyanmá. Integrálni a közgázon is kell, és mégis, a gazdasági főiskolák-egyetemek sorozatban köpik a nőnemű végzősöket. A könyvelés egy bizonyos szintig igen monoton feladat, számok is vannak bőven, oszt könyvelők tömegei bizony nők. Mérlegképesek, kontrollingosok, nemzetközi pénzügyesek is.

„Hát, nem igazán elfogadottak sok informatikai részterületen, az tény, a nők inkább HR-esnek vagy marketingesnek mennek, ott az a tipikus, hogy nő tölti be azt a munkakört” – mondja egy harmincas cégvezető ismerősöm (férfi, naná), ezen kiakadok egy pillanatra (soha nem akartam sem HR-es, sem marketinges lenni…), de könyörgöm, hogy legyenek elfogadottak, ha nagyítóval kell keresni őket az adott részterületen? Meg aztán, belgyógyásznak, középiskolai tanárnak se mentek még pár évtizeddel ezelőtt nők, csak elvétve, és tessék most megnézni az arányokat.

Az egyetemi végzősök közt évek óta kis különbséggel, de hajszálra több nő van, mint férfi.  Számos természettudományos szakon is ez a helyzet, de a statisztikák szerint az informatikai szakok nem tartoznak ezek közé. Pedig nem csak programozó matematikusnak lehet tanulni, van ott a hálózati biztonságtól a profi grafikusig csillió szakma, amire nagyjából rá lehet húzni az „informatika” gyűjtőnevet. Nem kell mindhez atomfizikusnak lenni, amire nagyjából rá kell szánnunk az életünk 100 százalékát, ha komolyan akarjuk művelni.

Az tény, lemaradni nem nagyon lehet. Nem lehet kettő-hat-akárhány évig kiesni pelenkázás címén, mert elrohan melletted a szakma, fél év alatt szédületes lehet a fejlődés. A valóban jól keresőknek általában nem árt legalább egy nyelven tárgyalóképesnek lenni a sajátján kívül, az angol jóformán alapkövetelmény, mint az írás-olvasás-matek. De ha valaki jóformán bármit akar csinálni, középiskolától felfelé, akkor bizony nem árt tudni egy vagy több nyelvet.

Szóval csajok, én nem értem, miért vagyunk ilyen kevesen - mert azért ismerek ám magasan képzett informatikus nőt, cégvezetőt, kutatót is  - jópárat, de a férfi pályatársakhoz képest mégis elenyészően keveset. Nem tartozom a geekek közé, de volt informatikai munkaköröm (százszor érdekesebb, mint a „kávés Katica” munkakör, amit rövid ideig pályakezdőként csináltam, és amibe nők milliói ragadnak bele életük végéig), a főiskolán anno az évfolyam legjobb informatikai zárthelyijét írtam (persze azon a primitív színvonalon, amit akkor a külkeren nyújtani tudtak szegények), és csak azt sajnálom, hogy lusta voltam mélyebben beleásni magam jópár szakterületbe. Megérte volna.

Az is tény, hogyha egyszer már dolgozni kezdesz, felnőttként „papíros” végzettséget nehéz és rendkívül költséges szerezni ebben a szakmában (nem az ECDL tanfolyamokra gondolok természetesen), de nem lehetetlen. És a fiatalok már sokkal jobb esélyekkel indulnak, mint anno sorok írója, akinek iskolájában még nem volt, nem lehetett számítógép. Ma már van az iskolában, és van otthon (ha nem is mindenkinél), vannak könyvek és e-learning. 

Csajok, ébresztő. A fiúk nem véletlenül akarják megtartani maguknak a szakmát. Érdekes, kihívásokkal teli, és még jól is fizet.

Ha ti nem, akkor a lányaitok, legalább.

Mert úgy olvastam, az indiai programozók közt már bezzeg egyre több a nő. Majd a fele.

Vakmacska