Ha vendégségbe megyünk egy többgyerekes családhoz, akkor csak az ünnepeltnek kell ajándékot vinni, vagy az összes gyereknek?

'091110-12' photo (c) 2010, julie corsi - license: http://creativecommons.org/licenses/by/2.0/

Ann nevű olvasónk az ajándékozással kapcsolatban várja a Bezzeganya olvasóinak véleményét és tanácsait.

Nekem egy ikertestvérem van, így a születésnapunk nem meglepő módon egy napra esik. Alapvetően nálunk az ilyesfajta ünnepek szinte kivétel nélkül egyforma "ceremónia" szerint zajlottak: egy közösen elfogyasztott ünnepi ebéd, ajándékozás, majd süteményezés. Így tehát a gyerekek – azaz a mi – születésnapunk is így zajlott, amíg kisebbek voltunk két, majd az idő múltával egy tortával, és szinte mindig hasonló ajándékokkal. A névnap már más kérdés, mert én az édesanyám keresztnevét kaptam, így vele volt az egy napon köszöntés.

Testvérem elmondása szerint mindig nagy örömmel készültek édesapánkkal, hogy mivel lepjenek meg minket. Tesóm akkor nem kapott ajándékot, számára örömteli volt a közös sütizés – ami egyszerűen csak annyit jelentett, hogy a cukrászdában vettek kétfajta süteményből 6-6 szeletet. A testvérem névnapja december 23-ára esik, míg anyunk születésnapja 22-re. Ebből adódóan ők szintén megint együtt lettek megajándékozva, amire apummal szintén mindig valami meglepetéssel készültünk, és hogy a karácsony előtti készülődésben ne rakjunk még több terhet anyunkra, így szintén egy torta, vagy valamilyen sütemény zárta le az ajándékozást. Amióta az eszemet tudom, nem volt olyan alkalom, hogy mindketten – csak azért mert testvérek vagyunk – kaptunk volna ajándékot, mindig örömmel adtuk át a meglepetéseket, és tudtuk, hogy az éppen nem ünnepeltnek a süti vagy a torta az ajándék. Azért írom le mindezt, mert mindeközben most teljesen mást látok.

Sógoroméknál három gyermek van: hatéves kislány, és egy négyéves illetve nyolc hónapos kisfiú. A kislány a múlt nyáron ünnepelte a születésnapját, és mi is készültünk neki ajándékkal, amit el is vittünk. DE: a testvéreknek nem vittünk semmit. Nyilván a 8 hónapos baba nem is tudta, mi történik, ám a négyéves fiú nekünk szegezte a kérdés, hogy neki nem hoztunk semmit? Mondtuk, hogy nem, majd ha lesz neki születésnapja, akkor ő is kap. Természetesen ezek után nem igazán akart sem velünk, sem a testvéreivel játszani. Mi pedig – egygyermekes szülőként – megkaptuk, hogy "Majd megtudjátok, ha lesz kistestvér!".

Novemberben eljött a középső fiú születésnapja, de miután mi nem kaptunk olyan játékot, amit szeretett volna, így a szülőket kértük meg, hogy vegyék meg neki, megbeszéltük az összeghatárt is, és majd mi odaadjuk, ha megyünk. Erre azonban nem volt lehetőségünk. Hogy miért? Mert együtt mentek vásárolni, és a gyermek maga választotta ki az ajándékát, és megérkezésünk után már hozta is be a szobába. Itt adódik az első kérdésem: egy négyéves gyerek mennyire fogja fel a születésnapot, és hogy akkor egy rokona kíván kedveskedni neki ajándékkal? Mert így azt hiszem, nem is tudta, hogy tőlünk kapta. Itt azonban még nincs vége a történetnek. A szülők hoztak még be egy játékot a lánynak és a 8 hónapos babának is. Ezen még jobban meglepődtem, és még több kérdés merült fel bennem.

Tényleg ennyire naiv vagyok, ha úgy gondolom, be lehet vonni a testvér megajándékozásába a gyerekeket? Vagy ez teljességgel lehetetlen? Én tényleg abban nőttem fel, hogy ajándékozni öröm, bár tudom, hogy ikertestvérként talán speciálisabb, mint egy 2-3-4 éves körkülönbségnél. Tényleg kíváncsi vagyok a tapasztalatokra és a véleményekre, mert ha fenti példát nézem, akárhogy is számolok, évente hat alkalom van csak a névnapokból és születésnapokból három gyermeknél, és ha mindhárom igényeit ki kell elégíteni, akkor az tetemes kiadás. És akkor még nincs is karácsony, amikor az ember lánya – mint én is – szeretne valami igazán különlegessel előrukkolni a gyermekének. Lehetséges arra terelni-nevelni a gyermeket, hogy a testvére megajándékozása jó dolog? És hogy akkor nem ő az ünnepelt? De az ajándékozás jutalma lehet egy közös sütizés vagy egy igazán fincsi ebéd? Mikor érthetik ezt már meg a kicsik? Avagy ez szépen lassan kialakul? Tudom, hogy sok a kérdés, de igazán érdekelnek a vélemények, a tapasztalatok.

Ann