Ez egy újszülött mosható pelenka. Hát láttatok már cukibb babaholmit?? Amikor meghozta a postás, el nem tudtam képzelni, hogy mi a franc lehet abban a mini borítékban, hiszen mostanában (kendőn kívül, khm) csak pelusokat rendeltem, az meg azért nagyobb. És mégis. Napokig nézegettem, elképzeltem, ahogy Ketteske kis cérna lábai kalimpálnak ebben a tenyérnyi csodában, és odavagyok. A szubkultúrában elterjedt, hogy ezekbe az apróságokba félbevágott tetrát tesznek, de egy másik mendemonda alapján inkább Ikeás kéztörlőt fogok megfelezni, és az lesz a betét. Nagyobb a nedvszívó képessége, és szerintem puhább is. Persze kakifogó papírt keresnem kell még, ami jó anyatejes macihoz, mert Borka termését elég könnyű a wc-be borítani a textilről, de a csecsemőké kicsit ragaszkodóbb.

Azt leszámítva, hogy pénteken már konkrétan sírtam a melegtől, szépen alakulnak a dolgok. Végre aláírtuk a bábánkkal a szerződést, és kitöltöttük az adatlapokat (ezen találhatóak az én személyes adataim, értesítendő személy, a főbába és a helyettes bába, gyermekorvos, neonatológus, a körzeti védőnő, és a kórház elérhetőségei), sőt, még a kórházi bejelentést is megtette. A 31-i védőnői találkozón vinnem kell majd egyet az adatlapból, és a leendő gyermekorvos is kap belőle. Úgy néz ki, hogy neonatológust sikerült találnom, de lefixálva még nincs semmi, ezért majd az ő adatait kézzel írom rá a papírra.

Gyűlik a kis otthon szülős csomagom, de úgy döntöttem, hogy a kórházi cumót majd csak költözés után teszem össze egy szatyorba, amit jól beteszek a gardróbba. A kiskönyvemet és a TAJ kártyámat úgyis mindig magamnál hordom, és mivel koponyavégű fekvésben van a bébi, így még ha hirtelen el is folyna a magzatvíz, akkor is van arra idő, hogy összekapjak egy tusfürdőt, váltóbugyit, tréningruhát, ásványvizet, meg pár babaruhát, a többit meg behozzák utánam. Nem hinném, hogy két óra alatt kiugrana belőlem (nincs olyan szerencsém, hehe). Azért remélem, hogy megvárja ezt a pár hetet, amíg beköltözünk, mert anyukám hiába fogadta el a tervünk (vagy legalábbis nem mondja, hogy nem tette), azért valószínűleg nem értékelnék, hogy ha a tetőtérben zajlana le a nagy esemény.

Ééééés a héten lesz gáz a házban! Lesz fűtés, lesz meleg víz, éljenéljenéljen! Végén csak lakható lesz hónap végére. Már két hete nem jutottam le (hosszú ideig a nagy meleg miatt hanyagoltam, most vasárnap pedig az eső tartott itthon Borkával), de a férjem sokat fotóz, és mondhatom, elég jól alakul a fészkünk. Apu végzett a villanyszereléssel (igen, ez a szakmája), majdnem kész az épített konyhapult (bontott téglás megoldás) most következik a vakolás, glettelés, festés, laminált padlózás, és aztán a költözés. Ha minden jól megy, pár barát-rokon tud segíteni szállításban, így a lényeget valószínűleg egy fordulóval levisszük, aztán rendelünk pár óriáspizzát, és hideg sör társaságában elheverészünk az üres nappaliban. Amúgy is terveztük, hogy beköltözés után közvetlenül tartunk egy hálózsákos-matracos „dobdlemagad” bulit.

Az elmúlt néhány hétben párszor előfordultak kisebb feszítő fájdalmak a derekamban, amire még Borkánál azt mondta a szülészorvosom, hogy jósló fájások. Először jól meg is ijedtem, hívtam a bábánkat, hogy ez akkor normális-e, hogy ilyen hamar (előzőleg a 37. héten voltak csak)? Persze, helyezkedik, valószínűleg most ékeli be magát a medencémbe. Na, péntek óta napi 6-7 alkalommal megtörténik ez a feszítés. Az apja beszélt is már a Pocaklakóval, hogy ez a lehűlés még nem az a lehűlés, úgyhogy élvezze még a kosztot és a kvártélyt egy hónapig. Legyen szíves. De azért köszi neki, hogy beindította az előtejet, mert így a nővérére nem kell tukmálni a cicit.

Már a család is nagyon várja a kicsike érkezését. Az agyamra mennek néha. Névötletek, jótanácsok, ezmostbiztosfiúleszvégre, ésakkormikorszülsz, pihenjélmár... Tudom-tudom, jóindulat, meg minden. De néha már úgy érzem, mintha nem is egy önálló emberi lényként, hanem egy két lábon járó méhként kezelnének. Annyi minden történik most, és annyi mindenről szívesen beszélgetnék, de ennél a témánál valahogy leparkol a diskurzus. Bár lehet, hogy ha nem tőmondatokban reagálnék a várandóssággal kapcsolatos kérdésekre, akkor tovább haladna a fonál, de valahogy a hormonjaim védekező pozícióba küldenek ilyenkor. A férjem családja felől érkező kérdések, ötletek egyenesen a gyomromat rántják össze – ennek valószínűleg köze van ahhoz, hogy apósom és közém életre szóló éket vert a reakciója, amikor megtudta, hogy Borka lány lesz. Kicsit tartok attól, hogy Ketteske Soma, és esetleg bárki máshogy fogja kezelni a családban, csak mert fiú. Én pedig szóvá teszem. És akkor én leszek az idióta p.csa, aki miatt a férjem apja nem hajlandó látogatni az unokáit.

Szerencsére Anyuék nem bombáznak semmivel. Párnaponta megkérdezik, hogy vagyok, ha itthon vannak, nem engedik, hogy hajolgassak (úgyis egész nap azt csinálom...), ha látják rajtam, hogy nyűgös napunk van, akkor elküldenek a relaxfotelbe  ücsörögni egy kicsit. Szombaton reggel – amikor a Férj már közel útra kész volt Veresre – megállított minket anyu, hogy szerintük jó ötlet lenne ahelyett, hogy lemennénk sürögni, ha elmennénk hármasban családi napot tartani, mert két hete jóformán semennyit sem láttuk egymást. Fél óra tanakodás után meg is voltak az úti célok: hamburgereztünk egy jót a kedvenc amerikai éttermünkben, majd átmentünk az Ikeába Borkát beereszteni a gyerekosztályra. Elrohangált vagy 2,5 órát, aztán hirtelen dobta el az eszméletét apjára kötözve.

Egyik éjjel vált valóságossá számomra, hogy hamarosan szülni fogok, és hirtelen elöntött a félelem. Az az igazi szívből induló, végtagokba sugárzó szorongás. Tartott vagy egy percig, amíg meggyőztem magam, hogy testileg és lelkileg egyaránt képes vagyok végigcsinálni úgy, ahogy gondolom. Tényleg, már csak azon izgulok, hogy beköltözzünk előtte, mert tudom, hogy ha már ott vagyunk, minden rendben lesz.

Bojszy

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?