Ha valaki azt mondja nekem korábban, hogy kempingezni fogok menni, ráadásul három gyerekkel, külföldre, minimum felnyerítek, de leginkább könnyesre röhögöm magam. Hogy én sátrat építsek, matracon aludjak, közös vécét és zuhanyzót használjak vadidegenekkel, mosogassak hideg vízben, forduljak fel a forró éjszakákon a sátorba zárva, hallgassam mások horkolását és viseljem el a szúnyogokat, koszt és egyéb kényelmetlenségeket?

a három gyerek és a tenger

Ez nekem nem nyaralás. Akkor már inkább maradok a seggemen a lakásban. Aztán egyszer csak azon kaptam magam, hogy egy langyos pénteken, hajnali fél ötkor a fullra pakolt Yaris anyósülésére próbálom behajtogatni magam egy sporttáskányi szendvics, ásványvíz, két kispárna és három takaró közé. És közben átszellemülten mosolyogtam.


még nem volt bent minden...

A hétórás út sem viselt meg különösebben, leszámítva a nyakamban lévő lábaim gémberedését, meg a hátulról érkező, időnként idegesítő hangeffekteket, amiket fagyimegvonás belengetésével próbáltunk kordában tartani. Mivel a kemping szótól zsigerből lever a víz, és fel voltam készülve a legrosszabbra, az állam leesett, amikor megálltunk a horvát kemping előtt. A sátrak és a lakókocsik hatalmas fák alatt álltak a teraszos elrendezésű helyszínen, szellősen. 


"katalóguskép"

Mivel a szombati turnusváltást kikerülendő pénteken érkeztünk, még válogathattunk a helyek között. Fészket rakó gerlékként jártuk körbe a parcellákat, majd rövid időn belül megállapodtunk a 413-asnál, mely magas fák ölelésében feküdt, kilátással a tengerre és Rovinj városára. A sátorállítás meglepően könnyen ment, csak néhány káromkodást eresztettünk meg, amikor jó pár cövek kicsorbult a sziklás földben. Fél órán belül állt a vadiúj sátor: három szoba, nappali, fedett terasz. Emlékeimben kék-piros, folyton leeresztő gumimatrac képe élt, ehhez képest kétszemélyes, keményre fújható, extra kényelmes matracok kerültek a hálófülkékbe.

A vécében mindig volt vécépapír, és mindig tiszta volt és illatos. A zárható zuhanyfülkék szintúgy. És a meleg víz sem fogyott el soha. Az egyetlen kényelmetlenség az volt, hogy a sátortól kábé kétperces gyaloglással lehetett megközelíteni az objektumot, tehát időben el kellett indulni, ha sürgős volt az ügy.


zsákmány

A tengerparthoz mindössze egy úton kellett átvágni, és máris csobbanhatott az ember, lábán békatalppal, szájában pipával. A három gyereket ki sem lehetett robbantani a vízből, rákokat lestek, kagylókat szedegettek és vízipisztollyal lövöldözték egymást, mi, felnőttek pedig jéghideg sört ittunk a napernyő alatt heverészve.

Amikor harmadik napra eluntuk a strandot, autóba ültünk, hogy újabb partokat fedezzünk fel. Negyedórás kocsikázás után olyan helyeket találtunk, amilyen a csilivili katalógusokban szerepel: sziklás öblök, égszínkék víz, ragyogó nap, sirályok és csak néhány fürdőző. Vérszemet kapva innentől kezdve minden nap más öblöcskét kerestünk fel. A naturisták sem zavartak sok vizet, a kezdeti „Nézd, a bácsinak ott lóg a kukija!” szájtátott felkiáltások után a gyerekeknek már fel sem tűntek a meztelenül lébecoló népek. 

Az esti program mindig ugyanaz volt, de sosem untuk meg: besétáltunk a városba, beültünk egy étterembe, a gyerekek később palacsintáztak, fagyiztak, majd kézen fogva hazasétáltunk. Hazafelé minden este szereztünk jégkockát, és míg a gyerekek filmet néztek a sátorban, mi kettesben bámultuk a csillagokat és a tengert. (A Holdat ellopta valaki.) Hamar a kemping esti képéhez tartoztunk, ahogy 10-11 óra tájékán, mécsesekkel körülvéve, egymásnak dőlve kortyolgattuk a jégbe hűtött rozét és lógattuk a lábunkat a szikláról.

Érdekes tanulmány volt a szomszédság. Egy család például egész álló nap a kempingasztal körül ült, apuka olvasott, anyuka mereven bámult maga elé, és a három gyerek is néma csöndben töltötte azt a hetet. A másik oldalon egy idősödő német pár lakott, különös ismertetőjelük a mindenhol felbukkanó farkas volt: a pocaktájt kiszélesedő ordasos pólótól kezdve a sátor mintázatán át a férfi lapockáján lévő farkasfejig mindenhol megjelent kedvenc állatuk. Olykor hosszú percekig néztük, ahogy Farkas testvér csípőre tett kézzel, lábát egy sziklára téve, fecskében áll, asszonya pedig focistafrizuráját fonogatja nagy átéléssel. Hasonló élményeket okozott a hatalmas motorjukat borító birkabőr, és a mellette kifeszített kötélen lebegő további fecskék, vitorlavászon méretű melltartók és farkasos pólók látványa is.


... a hajamat az éjjel befonta... Farkas testvér

Reggelente ágyba kaptam a friss tejeskávét, és amíg a kilátásban gyönyörködve kortyolgattam, a fiúk hoztak friss croissant-t és fánkokat. Máskor az exapósomtól kapott mini gázégőn sütöttünk rántottát, tükörtojást (20 tojásból), de gond nélkül készítettünk bundás kenyeret is. A mosogatás a serpenyő eltörlésében ki is merült, a tányérok, poharak és evőeszközök egyszerhasználatos fajták voltak, szívfájdalom nélkül dobtuk a sátor melletti fához erősített szemetesbe.


készül a reggeli

A szemeteszsákot időnként szétcincálva találtuk reggel, tartalma a szélrózsa minden irányában, kétméteres sugarú körben hevert szerteszét. Egyik este, amikor a szokásosnál később hagytuk abba a rozézgatást, a sátor előtt állva rajtakaptuk a tettest. Először macskának tűnt a sötétben. Nem zavartatta magát, feltúrta a szemetest, majd lefeküdt a kiterített törülközőnkre és kiflibe hajtotta magát. Ekkor tűntek fel hatalmas, hegyes fülei. Amikor bekapcsoltuk a zseblámpát, a ravaszdi mozdulatlanná dermedt, majd szép lassan elindult: bal mellső lába hiányzott, mi pedig hajnalig azon röhögtünk, mit fognak szólni, ha elmeséljük: „És akkor jött a három lábú, sánta róka…”


egész nap molyoltak a parton

De egyéb szürreális élmények is értek minket: a madárrezervátumban fogtunk döglött kabócát, láttunk úton átcikázó, smaragdzöld gyíkokat, repültek felénk hatalmas szarvasbogarak, egy óriási szitakötő hagyta, hogy a szárnyát megsimogassuk, és a kempingben sünt is tapiztunk. A temérdek színes halról, rákról, tengeri uborkáról, csillagról és a vízben lévő sziklamezőn tanyázó tengeri sünökről nem is beszélve. No meg a macskacsaládról a városban. Az anyamacs először kiosztott egy pofont a feléje nyúló kéznek, később pedig – némi lekenyerező tej és cicakaja hatására – barátságosabbá vált esténként, amikor tiszteletünket tettük a kerítésnél, ahol laktak. Majdnem kihagytam a szemtelen sirályt, akit kézből lehetett etetni nutellás palacsintával.


sirályetetés

És akkor a piszkos anyagiak. A kemping sátorhellyel, autóbeállóval öt főre naponta cirka 8 ezer Ft-ba kerül. Rovinj 590 km Budapesttől, a horvát autópályadíjakra körülbelül 12500 forintnyi kunát kell félretenni. Ami drágább, mint itthon, az a kaja. Egy egyszerűbb főétel kábé kétezer, a tengeri herkentyűk pedig háromezer forint fölött vannak. A vacsorákra is találni olcsóbb megoldást: egy Jumbo pizza, ami két felnőttnek és három, hat éven felüli gyereknek bőven elég, plusz ásványvíz és két korsó sör kihozható 6 ezer Ft-ból. Egy gombóc fagyi 300, az óriás palacsinta 400 forint.


óriás pizza

A városka pedig tényleg mesés: fényesre koptatott, fehér köves, szűk utcácskák (a magas sarkú felejtős) vezetnek fel a domb tetejére a templomig, ahonnan csodás kilátás nyílik a tengerre. (Ez a templom látszik a sátorból, az alatta elterülő házakkal.)

A helyet kilenc nap alatt sem untuk meg, a hangulatos város, az álomszép tengerpart, a naplementék, a sirályvijjogás, az esti andalgás, a parton heverészés, hatalmas kártyapartik, wigwam-építés és közös búvárkodás ennél több kényelmetlenséget is megért volna. A részemről félve bevállalt kempingezés végül olyan jól sikerült, hogy már tervezzük a következőt: a célpont ezúttal a Balaton lesz, és elvisszük a három és féléves Mankát is, a hatszemélyes sátorban neki is jut hely Málni mellett. Ha három gyerekkel ment, néggyel sem lehet sokkal nehezebb. Állok elébe.

Tünde