Ezt az élménybeszámolót harmadik gyermekem születése után írtam. Szóval kibújt a kis drágám, s meg kell cáfolnom a sok közhelyt, hogy a járt úton érkező harmadik gyermek, majdhogy’ kicsusszan. Anyukámnak volt igaza, a harmadik korántsem a legkönnyebb, jelen esetben a legnehezebb szülésem volt, s még is milyen cseles a természet, hogy kitalálta! Csak rébuszokban tudok róla mesélni.
Annyi mindent szeretnék elrakni emlékbe. Olyan csoda! Mivel nem tervezünk több lurkót, minden szagot, hangot, érzést, képsort szeretnék eltenni egy nagy emlékdobozba. Amit sajnos nem lehet… Kezdve attól az érzéstől, ahogy feszülés után a sok vízzel kicsusszan, mint a halacska, s a kis csúszós magzatmázas bőrét érzem a mellkasomon, s szagolom a haját egészen az első magzatszurkos pelusig, mindent szeretnék elrakni. Jól, hogy ha már akkora lesz, mint most a bátyja, elővehessem, mert nem fogom tudni elhinni. Annyit elfelejt az ember lánya ezekből (lehet, a hormondömpingnek is köszönhető, de még a köldökcsonk leesésén is meghatódtam)!
Sokak szerint undorító tud lenni, ahogy ott fekszik véresen, mázasan, de ők még biztosan nem élték át, ahogy hosszas vajúdás után megajándékoznak egy megkönnyebbülés keretében ezzel a védtelen kis CSODÁVAL.
Természetesen, spontán szültem egy pici oxitocinnal. Édesanyám szerint, ha valamiért verítékkel, fájdalommal megdolgozik az ember, azt utána jobban tudja értékelni. Van benne valami…
Ha egyszer szülsz, rájössz, mekkora értéke van még a szarnak is. A kórházi dolgozók árgus szemekkel figyelik, kinek mennyi volt, s strigulázzák a végtermékek számát. Ami nagyon szép dolog tőlük, de ettől függ a hazameneteled is, ami már aggasztó tud lenni. A kórházi dolgozók itt kétfelé oszlanak: az egyik a gyermekágyasok, a másik a csecsemősök, s sose tudhatod, mikor melyik lép be az ajtón - durván kétóránként, kivétel, ha teltház van a szülészeten – s kérdezi meg:
„Kaka volt ma, anyuka?”
Először megpróbálom kitalálni, hogy most az enyémre vagy a babáméra kíváncsi, mert mind más színű köpenyben jön. Az uniformis korántsem egységes (volt fehér, zöld, kék, sőt, a férjem szerint a szülésznőm valami fő-főnővér lehet, mert talpig pinkben nyomta, még a rúzsa és Crocs papucsa is magenta-pink árnyalatú). Ha azt mondom, igen, háromszor is; és furcsán néznek, rájövök, hogy az enyémre kíváncsiak, de hát egy felnőtt embertől gondoltam, csak nem úgy kérdezik meg, hogy volt-e kaka.
Mindenesetre nekem megint pozitív élmény volt a klinikai dolgozók hozzáállása, velem mindenki – tényleg kivétel nélkül – kedves volt. Még a takarító néni is, (aki szép S betűt rajzolt a nedves ronggyal a szekrényre takarítás címén). Mikor bementünk és folyt a magzatvíz, meg folyamatosan tágultam, a vizitelő orvosok jót röhögtek azon, mikor azt mondtam „szokatlan így fájdalom nélkül szülni”, nos, csak nyugtával a napot, azért az is eljött hamarosan.
Mindenestre egy kis kamu székletszámmal hazaengedtek bennünket, s az óta is jól vagyunk. Bár a bélmozgásaira olyan sírást és arcokat tud vágni, hogy az én kitolási szakaszom kismiska lehetett az ő fájdalmához képest. A tesókra sokan kíváncsiak, s állíthatnám, hogy minden szép s gyönyörű, de saját magamnak is hazudnék. Mindenesetre megéri harmadik babát világra hozni, hiszen annyi embert fakaszt mosolyra, hogy úgy érzem, ha nő a gyermeklétszám, boldogabb a társadalom.
A kisboltban az eladó először gyanúsan vizslat, miért vagyok ennyi réteg ruhában, majd mikor észreveszi, hogy a hordozókendőben egy bébi szuszog, ellágyulva kérdezi:
„Ott egy kisbaba van? Mennyi idős?”
Vagy a szippantós mond áldást a szennyvíztisztítás közben, vagy a faszállító bácsi, aki mikor meglátja kéthetesemet, sürgeti két társát:
„No, akkor gyerünk, kell télire a meleg a kisfiúnak!”
- majd úgy hörpinti fel a kávét, mintha egy felest inna az egészségére. Az emberek kukucskálnak, s mosolyognak, arra az édes kis szuszogó batyura, akinek érzem minden rezdülését a mellkasomon. De jó lenne ennyi bókot kapni 18 évesen is…
KreálANYA
Olvass még gyermekágyas időszakról szóló posztokat:
Császármetszés után kínszenvedés a gyermekágy
Zsuzsi főz: Gyermekágyas receptek
A kórház mosdójában zokogtam, hogy milyen béna anya vagyok
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
