…több szempontból is.

Rögtön hétfőn délután a mosógépem úgy döntött, felmond. Kétségtelen, hogy várható volt, 9 éves ócskaság, bőven megszolgálta az árát. De pár hetet még kibírhatott volna. Legalább addig, amíg utal az APEH (azaz bocsánat, NAV, de ezt még szoknom kell). A feladat világos: mosógépet kell venni.

A sort Réka folytatta egy kis hétfő esti hőemelkedéssel. Kedden és szerdán itthon maradtak, a lányom pedig mehet a „Kész átverés” showba. Minket legalábbis átvert, mert azóta sem volt semmi baja, vígan rohangál. A bölcsis farsangról viszont így lemaradtunk.

Kedden Dani okozott kisebb sokkot: lerántotta a tévét. Soha nem fogom megtudni, hogy csinálta. És azt sem, hogy lehet az, hogy minden és mindenki sérülés nélkül élte túl a kalandot. A tévé ennek ellenére megy, tekintettel arra, hogy hagyományos, nagy képcsöves fajta, jó nehéz. Lesz helyette trendi lapos, a tévépolc hátlapjára felfúrva, ezt talán nem rámolják le.

Abba bele se merek gondolni, mi lett volna, ha eltalálja a gyereket… És persze azóta is agyalok, hogyan akadályozhattam volna meg ezt az egészet. Lelki törést egyébként igazából csak nekem okozott a kaland. Dani már másnap töretlen lelkesedéssel tapogatta a tévéképernyőt, és kissé értetlenül nézett, hogy miért vetődök oda minden alkalommal.

Az otthon töltött napokban minden reggel mindkét gyerek első kérdése az volt, hogy megyünk-e bölcsibe. Ennek nagyon örülök. Látszik, hogy szeretnek járni, jól érzik magukat. Csütörtökön aztán, amikor végre mentünk, Réka úgy sétált be a csoportba, hogy vissza se nézett. Dani még ott téblábolt, amíg váltottam két szót a gondozónővel, de mire eljöttem, már a feje búbja sem látszott az autók közül.

Pénteken farsang volt az oviban.  Balu dinoszaurusznak öltözött (mi más lehetett volna). És felülmúlta önmagát.Tudni kell róla, hogy borzasztóan szégyellős. Az első ovis farsangon se beöltözni, se bulizni nem akart. Tavaly már beöltözött, de sem a felvonuláson, sem a buliban nem vett részt. Idén végre megtört a jég: bemutatta a jelmezét, ijesztgette a többieket, mint félelmetes dínó, sőt, még táncolt is a többiekkel. Büszke voltam rá nagyon.

Mindezen mulatságok közben intéztük az új mosógép/tévé beszerzését, beüzemelését, sőt, még tanulnom is sikerült valamennyit a szakvizsgámra. Néha elgondolkodom azon, hogy mitől vagyok én folyton fáradt. Máskor meg az jár a fejemben, hogy milyen jól is működünk. Mert eddig még mindent meg tudtunk oldani. Nem mindig tökéletesen, de nem is rosszul.

Drlucifer