A terhesség alatti és utáni túlsúly nagyon közkedvelt téma mostanában. Tőlem is sokat kérdezték már a terhesség alatt is, hogy hogyan és mikor kezdem el ledolgozni a felesleget. Aztán szülés után 5-6 hónappal jöttek a poénos utalások meg a bezzeganyák emlegetése, akik főleg a celebek köréből kerültek ki. Amikor elmondtam, hogy én még nem szeretnék tornászni, láttam, hogy nem értik, miért.

Korábban nem nagyon tornáztam. Ha bele is kezdtem, néhány alkalom után idő vagy kitartás hiányában abbahagytam. Maradt a "pár napig vízen (és kávén) élek" módszer, ritkábban egy épp divatos diéta. Ezt szoptatós anyaként nem tehetem meg.

Már a terhességem alatt sem követtem az új divatot. Nem ettem kettő helyett, de nem is volt célom hogy csak azt a 4-6 kilót hízzam, amit a baba és a csatolt részek nyomnak. Ehhez hozzájárult, hogy az első trimeszterben 4 kilót fogytam a reggeli rosszullétnek becézett egész napos hányásnak köszönhetően. Nagyon aggódtam a baba miatt. Aztán ez elmúlt, és úgy gondoltam, hagyom a testemet kompenzálni. Figyeltem arra, hogy mit eszem, de arra nem nagyon, hogy mennyit. Nem tudom, mennyivel mentem szülni és őszintén szólva nem is érdekelt. Az utolsó méretkezésen 12 kg volt a plusz az induláshoz képest. Sem a védőnő, sem a nőgyógyász nem szólt, hogy figyeljek a súlyomra, mert túl sokat híztam. Ha ez megtörténik, természetesen változtattam volna a baba és a magam egészsége érdekében.

A nyár elején jutottam el odáig, hogy úgy érezzem, itt az ideje kicsit mozogni és fogyni. Ebben fontos szerepet játszott az a felismerés, hogy a rendes nyári ruháim kicsik rám, a terhesen vásároltak pedig nagyok, így szinte egy teljes ruhatárat kellett pótolnom. A döntés megszületett. Újra mérlegre álltam: 72 kg. Ez ahhoz képest nem sok, hogy 69-cel estem teherbe, a 166 cm-hez képest viszont igen.

A kérdés már csak az volt: hogyan? Hol? Mikor? Milyen gyakran? Még kétszer szopik a lányom, reggel és este. Mivel reggel 5-fél 6 között kel Niki, ezért úgy döntöttünk, hogy a reggeli szoptatás után megyek el egy órára. Z utána játszik vele, felöltözteti, és a villamosnál találkozunk. Z megy dolgozni, mi megyünk haza. Jó tervnek tűnt.

Természetesen Niki már első reggel 7-ig aludt, amikor én már javában izzadtam. Tejpépet kapott reggelire, és Z elmondása szerint nagyon élvezték a kettesben töltött reggelt. Ez annyira így maradt, hogy most már minden reggel Z ugrik az első sírásra, kivéve, ha nagyon fáradt. Örülök neki, hogy ilyen jó hatással van ez a kapcsolatukra.

Ami engem és a tornát illeti: hát, kemény. Többen mondták, hogy milyen jó nekem, hogy kikapcsolódom. Hát nem tudom, eléggé más jut eszembe a kikapcsolódás szóról… Egyelőre messze vagyok attól, hogy élvezzem. Vannak olyan reggelek, amikor jólesik a 15 perces bemelegítő futás, de összességében ez kőkemény munka. Megéri, mert tényleg alakul a súlyom és az alakom is. Jó hatással van Niki és Z kapcsolatára is. De – talán még dolgoznak a hormonok – jobb volt anyatejért reklamáló babára kelni, mint tornát jelző csörgőórára.

Kicsidelfin