Az elmúlt pár héten már javában a családi nyári terven dolgozom. Mit mondjak, nem túl egyszerű! Már csak alapból sem az, de Petya mássága semmi esetre sem könnyíti meg a helyzetet. Ha jól számolom, tizenegy hétre kellene valahogy megoldást találni…

Nyári szünet - a nagytesók táborokba mennek
 

Ádám és Anna esetében pár tábor szóba jöhet. Van olyan, ahova ketten is tudnak menni – persze dupla költséggel, de legalább jól érzik magukat és azt csinálják, amit szeretnek. Ez egy hét. Aztán azok a helyek, ahova egész évben jártak szabadidős foglalkozásra – nálunk ez a karate és a balett – szintén indítanak nyári tábort. Még egy hét. Van már egy előre befizetett családi nyaralásunk Debrecenbe – ez plusz 1,5 hét. Mamival, nagybácsival megbeszéltük, hogy 1-1 hétre mehetnek a nyáron (persze csak a kettő…) – így jön hozzá még 2 hét. Talán akkor már a felével meg is vagyok… Annát és Ádámot sokkal könnyebb megoldani – még úgy is, hogy anyagilag nem kevés többletköltséget kell ráterveznünk a nyárra, a táborokra, de Petya…

Downosoknak esélytelen
 

Elvileg „van ügyelet” az oviban nyáron, de az ovisokat nem nagyon szeretik, ha beviszik. Többet kell velük foglalkozni – etetés, itatás, pelenkázás… Tegnap szétnéztem a neten, hátha találok valami lehetőséget – akár úgy is, hogy fizet érte az ember. Sőt, megkértem ismerősöket, hogy segítsenek keresni – egyéni fejlesztők, Down-dada. Az eredmény: NAGY NULLA!!! Mármint Petya korosztályában és képességeinek figyelembevételével. Vannak olyan táborok, ahol foglalkoznak sérült gyerekekkel, de csak 8-12 éves kortól!

A leírásokból azt a következtetést sikerült levonnom, hogy (lehetőleg) azért már némi önállósággal rendelkezzen az ilyen csoportba tartozó sérült gyerek – arról sehol sem írnak, hogy segítenék az evés-ivás-mosdóhasználatban… Igen, tudom, az ilyen táborok azért lettek „nagyrészt” kitalálva, hogy a családdal együtt, de mégis szakszerű segítséggel lehessen kikapcsolódni, de mi van olyankor, mikor igen is szükség lenne, PÁR NAP, SÉRÜLT GYEREK-MENTES PIHENÉSRE apának és anyának?! Valamikor, valahogyan nekünk is töltődnünk kellene! Akár az addigi (nehéz-nehezebb) időszak kiheverésére vagy csak egy kis új energiát gyűjteni az előttünk álló 11 hétre?! Nem arról van szó, hogy egész nyárra le akarom „rázni” a gyereket; csak én-mi is vagyunk! Ja, és akkor még arról nem is esett szó, hogy aki dolgozik, hogy tud megoldani egy ilyen hosszú nyári szünetet a gyerekének - beviszi a munkahelyre?

Visszamentem dolgozni
 

Februárban újra megpróbáltam visszamenni dolgozni. Egyelőre működik a dolog! Nem viszem túlzásba – egy héten három nap, 10-től 15 óráig. Kellett, hogy egy kicsit kimozduljak az otthoni mókuskerékből. Pár hét után azt vettem észre, hogy szinte már hiányzott, ha nem az irodában voltam! Nagyon sokat gondolkoztam azon, hogy mások hogy tudják úgy csinálni a dolgokat, hogy se fizetett segítség, se apa, aki délután segíteni tudna, esetleg még autó sincs – hogy lehet így mindent megoldani?!

A férjem tavaly ősz óta otthon van, állást keres. Felsőfokú végzettséggel, 18 év szakmai tapasztalattal üzemeltetés területén, angol nyelvtudással - egyelőre semmi! Talán, most, májusban végre el tud helyezkedni, de még ez se biztos. Az elmúlt időszakban nem szégyelltem megkérni, hogy vegye ki a részét a gyerekek mozgatásából. Mostanra azt értük el, hogy szabadságot kér tőlem, mert ennyi neki, köszöni, de elég volt és nem is érti, hogy tudtuk ezt eddig is nélküle kivitelezni! Logisztikázásból mindig is jó voltam, bár ez a fránya „mindent próbálok előretervezni” egy kicsit visszafogottabb is lehetne… Azért e nélkül nem biztos, hogy úgy mennének a dolgok, ahogy…

A nagymamák sem mindig tudnak segíteni
 

Visszatérve, sajnos, nálunk már a nagymamák sem igazán hadra foghatók, ha Petyáról van szó. Állandó figyelem kell! Menni utána, hogy se magát, se semmi mást ne tegyen tönkre. Folyamatosan „kergetni” az innivalóval, mert különben kiszárad… Ja, és most még az is közbejön, hogy Mama mindkét szeméről hályogot vesznek le –több hétig nem hajolhat, nem emelhet… Ez csak szimpla ténymegállapítás, hogy egy jó egészségi állapotban lévő nagymama sem biztos, hogy képes felügyelni egy örökmozgó, össze-vissza csapkodós, nem kommunikáló és szót fogadó unokát.

Ismét ott tartok, hogy valahogyan (ha eléggé felhúzom magam a témán, ki is derítem…) kellenek speciális helyek vagy napközik vagy táborok vagy valami sérült gyerekeknek, ahol ideig-óráig biztonsággal ott lehetne hagyni a gyerekeket. Azzal maximálisan tisztában vagyok, hogy a szakember hiány nem gyenge – Petya spec.ovijába is nagyon nehezen találnak megfelelően képzett pedagógusokat… Biztos megvannak az előírások, hogy milyen követelményeknek kell megfelelni, nem beszélve a kis létszámú csoportokról… Mit nem adnánk egy ilyen helyért!

Pankuci

Bezzeganya az Instagramon!

Ha szereted a humort, a vicces képeket, Insta-oldalunkon terhességgel, gyerekneveléssel, anyasággal, családdal kapcsolatos, szórakoztató tartalmakat találsz. 

Ha van Insta-fiókod, követheted is a Bezzeganyát>>>

Családtervezés, terhesség, szülés, gyereknevelés, egészség-betegség, szórakozás – ezekben a kategóriákban témánként tudsz böngészni a tartalmaink között. Kövesd a Bezzeganyát a Google+ -on is!

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?