Új sorozatunkban olyan nőket szeretnénk megszólaltatni, akik az általuk választott területen tökéletesen megtalálták a helyüket, céltudatosságukkal, kreativitással bizonyítják, hogy a női karrierutak nemcsak sokszínűek, de igazán izgalmasak is tudnak lenni.

Porst Réka és Hídvégi Borbála a Meska.hu kézműves adásvételi portál gazdái. Réka három gyerek és egy mérnöki diploma után vágott bele a vállalkozásba. Mérnökként is mindig foglalkoztatta a gondolat, hogy jó lenne saját vállalkozásba is kezdeni, mert úgy érezte, bizonyos álmokat alkalmazottként nem könnyű megvalósítania. Jelentkezett a Műegyetem MBA-szakára, amelytől azt remélte, hogy majd egyfajta lökést ad és továbbképezheti magát. Olyan emberekkel tudott így megismerkedni, akik tovább inspirálták.

Réka legjobb barátnője Külkereskedelmi Főiskolát végzett, de mellékállásban régóta foglalkozott kézműves termékek készítésével és árusításával. Az ő tapasztalatai döbbentették rá a barátnőket a hazai kézművesek nehézségeire, és így jött az ötlet, hogy közösen hozzanak létre egy olyan, bárki számára nyitott weboldalt, ahol az alkotók saját maguk árulhatják és népszerűsíthetik termékeiket.

Hogy döntöttek el, hogy ebből vállalkozás lesz? Leültetek pénzügyi tervet készíteni, kalkulálni. Kértetek tanácsot, vagy csak úgy belevágtatok?

Réka: Négy hónap előkészület után indult el a Meska első verziója. Akkor azt hittük, alaposan megterveztünk mindent, de mostani fejjel azt látom, hogy csukott szemmel indultunk neki. Az, hogy mégis jó irányba indultunk, úgy érzem, mégsem csak a szerencsén múlt. Mert bár a tudásunk csekély volt, lelkesedésünk, elhivatottságunk, tenni akarásunk, no és az őszinte hit abban, amit elkezdtünk mélyen bennünk volt. Így nagyon hamar megláttuk hiányosságainkat, és mindent elkövettünk, hogy a hiányzó tudást megszerezzük.

Bori: Én sokévnyi irodai munka után valamiképp szakítani akartam a mókuskerékkel, végleg leszámolni a „kis fogaskerék vagyok egy nagy gépezetben” életérzéssel. A tanulás, fejlődés igénye a kezdeti bukdácsolások után szükségszerűen született meg bennünk; először Réka, majd magam is elvégeztem egy alapítvány kifejezetten kezdő vállalkozónőknek összeállított tréningjét; ezt követték egyéb szakmai tréningek, illetve a legfrissebb, főleg amerikai szakirodalom tanulmányozása. Ez elengedhetetlen a sikerhez, különösen a webes cégek pillanatról pillanatra változó világában.

A tennivalóink nagyon szerteágazók, így folyamatosan szükségünk van különböző szakértők bevonására is; ám amit még ennél is fontosabbnak tartunk: folyamatosan nyomon követjük, illetve ki is kérjük az oldal felhasználóinak a véleményét, és amennyire lehet, ezekből kiindulva tervezzük meg a további lépések, fejlesztések irányait.

Mennyire próbálja meg a barátságot a közös üzlet?

A közeli barátokkal való együttműködés bizalmat és összhangot kíván, és persze sok feszültség forrása is. Amikor belevágtunk, sokan féltették a barátságunkat, de mi hittünk magunkban. Mostanra elmondhatjuk, hogy sikerült a nehéz pillanatokat is megoldani. Nagyon mély barátság a miénk.

Mennyire számított a kapcsolati tőkétek az induláskor?

Az oldal fejlődése során egyre több olyan tudásra volt szükségünk, amiket már nem találtunk meg a tág baráti körünkben sem. Szerencsére olyan emberekkel ismerkedhettünk meg a Meska által, akik munkájukon túl személyes szimpátiájukkal, és elhivatottságukkal is támogatnak bennünket.  A jó kapcsolat, és jó közös célok könnyen összehozzák a hasonlóan gondolkodó embereket, ebből mindannyian nagyon sokat nyertünk.

Az induláshoz saját tőkét vontatok be, vagy szükségetek volt kölcsönre, más forrásra is?

A cégalapítást, cégindítást, illetve a Meskát működtető szoftver fejlesztésének első verzióját saját megtakarításainkból fedeztük; ezt követően két évig mindenféle ellenszolgáltatás nélkül dolgoztunk a Meska beindításán; ebben az időszakban a bevételünket az utolsó fillérig az oldal fenntartására és fejlesztésére fordítottuk. Nehéz, de szép idők voltak ezek.

Nehéz volt megszerezni az alkotók bizalmát?

Ez egy soha véget nem érő folyamat, ebben rejlik a munkánk kihívása, de egyben szépsége is. A bizalmat nem elég egyszer megszerezni, folyamatosan fenn kell tartani, meg kell dolgozni érte. Nagyon speciális piac a miénk, hiszen ügyfeleink többsége sokkal inkább művész, mint üzletember, ezért a megfelelő kommunikáció, az esetleges panaszok megfelelő kezelése az ő esetükben még a szokásosnál is fontosabb. Egy elhamarkodott vagy nem eléggé átgondolt döntés hónapok kemény munkáját döntheti romba.

Hol alakul a Meska.hu? Van saját irodátok, vagy távmunkában dolgoztok?

A Meska virtuális világában mi magunk is virtuálisan mozgunk. Alapvetően tehát mindenki otthonról dolgozik, méghozzá az ország legkülönbözőbb pontjairól. E-mailen, skype-on és egyéb belső csatornákon persze folyamatos köztünk a kommunikáció, a fontosabb kérdések megvitatására, nagyobb döntések meghozatalára mindig személyesen találkozik a Meska stáb érintett része vagy egésze.

Átlagosan mennyi időt töltötök egy nap/héten a cég ügyeivel? Mennyi volt a kezdetekkor?

Igazából a Meska, akár egy gyermek, születése óta folyamatosan ellát minket tennivalókkal, és bár alapvetően igyekszünk beleférni a napi normál munkaidőbe, a cég menedzselése nem olyan tevékenység, amit a munkaidő lejártával az ember hátrahagyhat. Velünk él egész nap, velünk vacsorázik és velünk alszik, még ha a kívülállók számára többnyire láthatatlan is marad. Ezt valaki szereti, sőt nem is képes máshogy létezni, mások számára egész egyszerűen elképzelhetetlen.

A Meska indulását követő évben még egyéb tevékenységeink mellett végeztük a munkát, Voltak időszakok, amikor ez csupán napi néhány órát vett igénybe, máskor az éjszakáinkkal „fizettünk” a működésért, fejlődésért. Majd idővel főállássá nőtte ki magát számunkra az oldal, mostanra pedig több állandó munkatársunk is van.

Sokan panaszkodnak, hogy a kis- és mikrovállalkozások adóterhei mellett nagyon nehéz nyereségessé tenni egy elképzelést. A Meskát mennyi idő alatt sikerült felfuttatnotok?

Valóban nem könnyű egy kisvállalkozás helyzete Magyarországon, sokszor változó jogszabályok, nehezen értelmezhető passzusok, de mi mindig nagyon optimisták voltunk, így ezeken túlnézve csakis a továbbvezető utat kerestük. Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy bár az adóterhek nőttek, például csupán az Áfa mértéke a cég indulása óta 20 százalékról 27 százalékra emelkedett, mi mégsem emeltünk árat.

A Meskán árusító jelenleg immár kb. 3400 kézműves alkotó is többnyire vállalkozó, akik a saját művészeti tevékenységükből próbálnak megélni, és bár a visszajelzések alapján ők sincsenek könnyű helyzetben, egyre többen vannak, akiknek ez mégis sikerül. Ez legyen a példa és bíztatás azok számára, akik még az út elején járnak, vagy az első lépéseken gondolkodnak!

Az elején mi volt a legnagyobb nehézség, vagy az a mélypont, mikor úgy éreztétek: most a legjobb lenne feladni? Volt egyáltalán ilyen?

A Meska indulása utáni szinte szó szerinti első percekben ért az első nagy sokk, amikor felismertük, hogy az addig oly gondosan tervezett és programozott szoftver mennyire alulméretezett és kezdetleges. De nagy szükség volt erre az első pofonra, mert bár akkor csak azt éreztük, hogy öregedtünk jó pár évet, sokkal inkább rengeteget tanultunk belőle. Ez a tapasztalat felvértezett minket a további nehézségekre, rádöbbentett, mennyire fontos a rugalmasság és alkalmazkodóképesség; a mai világban mindez elengedhetetlen, ha valaki vállalkozni akar.

Természetesen ezt követően is bőven adódtak mélypontok. Arról nem is beszélve, hogy az előző évet lezárva, kifáradva, ihletet vesztve eddig szinte minden év elején jelentkezett egy mélypont, amolyan alkotói válság. Három év kellett, mire rájöttünk, hogy ez ellen nem érdemes küzdeni, így a projektek tervezésekor ezt mindig figyelembe vesszük, mondhatni betervezzük.  Így stressz és lelkifurdalás-mentesen lehet továbblépni rajta. Azonban olyan, amikor azt éreztük volna, hogy abba szeretnénk hagyni, feladnánk, ilyen sosem volt. Az ilyen mélypontoknál jött különösen jól, hogy ketten vagyunk, összetartunk, mert egymást mindig viszonylag könnyen túl tudtuk lendíteni az aktuális nehézségeken.

Mi a legnehezebb a vállalkozásotok és a magánélet, gyereknevelés összeegyeztetésében? Van külső segítségetek?

Réka: A Meska indulásának első két hónapjában még éppen három kisgyerekkel voltam itthon, nyakamban az államvizsga Damoklész kardjával… Majd jött az ősz, amikor háromból kettő elkezdte az óvodát, tavasszal pedig leállamvizsgáztam. Ez nagyon nehéz időszak volt, ráadásul akkoriban még az előző munkahelyemre is rendszeresen bedolgoztam külsősként, otthonról. Az éjszaka, a nappal, a család és a munka teljesen összekeveredett, nem is lehetett ezt akkor máshogy. Heti háromszor délelőttre egy nagyon aranyos néni jött segíteni lekötni a gyerekek figyelmét, a párom is nagyon sokat foglalkozott a gyerekekkel. Most már fogalmam sincs, hogyan bírtam akkor ezt az időszakot. Igaz, nagyon nagy a munkabírásom, kicsit munkamániás is vagyok, nem is éreztem volna jól magam, ha nem pöröghetek a gyerekek mellett. Amikor mindhárman elkezdték az óvodát, onnantól nagyot változott minden: hirtelen teljesen elkülöníthetővé vált a család és a munka. Azóta is nagyon odafigyelek, hogy délután, illetve hétvégén csak a legszükségesebb esetben üljek a számítógép elé, vagy ha muszáj, akkor is inkább telefonon intézzem el, ami nem várhat.

Időbeosztásom szabályozhatósága miatt ráadásul azon kevés szülők közé tartozhatok, akik egy váratlan iskolaszünetnek inkább örülnek, hogy plusz egy nap együtt, mint szoronganak, hogy épp kit mozgósítsanak a rokonságból a felügyelet miatt. És a hosszabb iskolai szünetekben is végig a családdal tudok lenni, hiszen dolgozni akár a Balaton partjáról is tudok, amíg a gyerekek homokvárat építenek. Ezekben az időszakokban élek leginkább a teljes mobilitás és szabad időbeosztás előnyeivel. Nyáron ugyan még néha megkapom a gyerekeimtől, hogy én miért dolgozom, amikor a barátnőjük anyukája sosem dolgozik otthon… Valóban nem, de közel sincs annyit a gyerekeivel, mint én. Bár én valóban elmerülök a munkában napi pár órára, de közben mégis együtt vagyunk, bármikor félrerakom a teendőmet, ha kell. Csak egy-egy fontosabb előre egyeztetett megbeszélés során kell félrevonulnom, hogy nyugodtan tárgyalhassak.

Az üzleti életben nem érzem hátránynak hogy nagycsaládos vagyok. Többször előfordult már, hogy szükségből egy-egy tárgyalásra is velem jött valamelyik gyerek. Múltkor épp nagy élményt is jelentett a legnagyobbiknak egy nagy üvegpalotából ránézni a városra.

Bori: Nálunk egyelőre még nincsenek gyerekek, így ez a probléma engem még nem érint. Azonban a munkám nagymértékben alakítható időbeosztása, és az, hogy szinte egyáltalán nincs részemről helyhez kötve, nagyon nagy szabadságot ad.

Az elmúlt fél évet például a párom munkája kapcsán külföldön kellett töltenem. A Meskának köszönhetően fel sem merült, hogy ne mennék vele. Biztos vagyok benne, hogy a Meska látogatói nem gondolták volna, hogy az oldal egyik motorja egy távoli országból irányítja, ráadásul épp az ügyfélkapcsolati feladatokat.

Előfordult, hogy megszóltak, mert vállalkoztok, esetleg akadtak irigyeitek? Hogyan kezeltétek ezeket az eseteket?

A rendszerváltást követően tényleg volt a „vállalkozó” szónak egy pejoratív kicsengése, de úgy látjuk, ez napjainkban már szerencsére kikopni látszik. Hogy vannak-e irigyeink? Biztosan vannak, hiszen irigylésre méltó, ha valaki meg tudja valósítani az álmait, ráadásul mélyen hisz benne és szereti is, amit csinál. Azonban a közeli barátok és hozzátartozók tudják jól, hogy emögött nagyon sok kemény munka van. Reméljük nem csak mi, hanem a Meskán jelen lévő több ezer alkotó példája láttán mások is elhiszik majd, hogy nincs lehetetlen, és meg merik valósítani elképzeléseiket.

Egy saját vállalkozás nem nagyon enged szabadságot. Ti ki tudtok szállni a mókuskerékből néha, vagy fél szemmel mindig szemmel tartjátok a dolgokat és nincs megállás?

Szerencsére mindketten úgy bele tudunk feledkezni egy-egy tevékenységbe (természetjárás, kézművesség, barlangászás, sőt, siklóernyőzés!), hogy közben tényleg „megszűnik az egész világ”. Ilyenkor pedig a másik „állja a sarat”. A szabadságokat, „kimenőket” mindig összeegyeztetjük, így ebből idáig még nem volt probléma.

Réka: A munka hátrahagyása főleg nekem okoz problémát, én vagyok az, aki sokszor még álmomban is a Meskán agyalok. Ezért fordulópontot jelentett számomra, amikor két éve egy egyhetes barlangtúrára indultam barátaimmal egy olyan vidékre, ahol még térerő sincs. Kb. két-három naponta esténként egy rövid időre voltam csak elérhető telefonon. Az első alkalommal azonnal éltem is a lehetőséggel, hogy megtudjam, minden rendben van-e.

Később a napi teendőimtől merőben eltérő tevékenység, a fizikai fáradtság és az elérhetetlenség elleni tehetetlenség miatt teljesen megfeledkeztem mindenről. Ez volt az első olyan „kimenőm” is, amit a gyerekeim születése óta nélkülük töltöttem. Amikor hazajöttem, akkor éreztem csak igazán, hogy olyan mértékben feltöltődtem, amit még soha életemben nem éreztem. Azáltal, hogy ilyen távolságra helyezkedtem minden napi gondom-bajomtól, legyen az a családdal vagy a munkával kapcsolatos, egy más világba csöppentem, teljes felfrissülés volt számomra. Azóta minden évben engedek magamnak egy rövidebb időszakot, amit szigorúan minden számítógépfajtától messze töltök. De nem aggódom, tudom, hogy Bori ilyenkor megbízhatóan állja a sarat.

Ha egyet kívánhatnátok magatoknak, melyik lenne az?

A) több saját (szabad)idő

B) több siker

C) több segítség (akár a céggel, akár a családban)

Egy pici mindháromból jól jönne, de alapvetően elégedettek vagyunk.

Akkor mindhármat kívánom nektek és köszönöm az interjút!

Center


Fotók: Px7 digital studio


További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?