Nem tudom, hogy a kétségbeesés, vagy inkább a düh vett rá, hogy kiírjam magamból, ami bánt, de azt érzem, hogy az nem elég, hogy szegény páromnak mondom mindig, hogy mennyire tehetetlennek érzem magam. 

A mi történetünk nem olyan régen kezdődött, pár hónapja megbeszéltük, hogy akkor ideje lenne elkezdeni a babaprojektet. Ezzel eddig nincs is baj, dolgozunk rajta, hol szorgalmasabban, hol kicsit hanyagabbul. Úgy vagyunk vele, hogy majd jön, ha itt az ideje és jönni akar. Igyekszem nem ráfeszülni a témára, nem nagyon számolgatom a napokat, sem azt, hogy mikor van peteérésem. Egyelőre élvezetből vagyunk együtt. Viszont az elmúlt hónap teljes katasztrófa volt. Sikerült megszabadulnom egy rettenetes munkahelyről, aminek nagyon örülök. Érzem, hogy sokkal nyugodtabb lettem. Jót tett. Egyelőre itthon vagyok, abban maradtunk a kedvesemmel, hogy januárig maradjak is, mert az ünnepek alatt ő sem dolgozik, legyünk együtt. Majd utána ráérek aggódni a munkahely miatt. Ez eddig szépen is hangzik, gondolom, páran most utáltok ezért.

De annyira mégsem nyugodt minden. Történt ugyanis, hogy a nem várt előtt egy nappal megjött. Különösebben nem izgattam magam, ha megjött, hát megjött, majd a következő hónapban sikerül. Na, igen, de ahogy megjött, rá két napra mintha elzárták volna a csapot. Semmi. Egy csepp sem. Rá egy napra elkezdtem barnázni, gondoltam, majd erősebb lesz. De nem lett. Aztán elkezdett motoszkálni bennem a kisördög. Mitől lehet? Tán csak nem? Sikerült volna? Ááá... biztos nem, hát megjött. De csak nem hagyott nyugodni a gondolat, úgyhogy csináltam egy tesztet. Negatív. Hát jó, akkor nincs baba. Hívom a dokim, hogy ez van, mikor tud fogadni? Azt mondja, csak januárban. Azt hittem, rosszul hallok. Január??? De hát ember, valami nem oké. Ilyen nincs, hogy ez a ciklus normális legyen. Hát nagyon sajnálja, előtte semmiképp nem tud fogadni. Oké. Akkor majd januárban.

De érzem, valami nem jó. Szédülök, de annyira, hogy le kell ülnöm, pedig nem vagyok az a szédülős fajta. Émelygek is. A derekam is fáj. Szurkál a hasam, meg görcsölök, mint ha épp most akarna megjönni. Hmm... Valami csak nem jó. Nem vagyok egy beteges típus, utoljára 3-4 éve voltam beteg. De lehet, hogy csak beképzelem. Biztos csak bebeszélem magamnak, hogy rosszul vagyok. Nem tudom. Teljesen tanácstalan vagyok. Csinálok  még egy tesztet. Az is negatív. Teljesen. Pedig már az utolsó aktus óta is eltelt 17 nap. Ha lenne valami, akkor már mutatnia kellene a tesztnek. Jobb híján holnap elmegyek a háziorvosomhoz, hátha ő tud rá valamit mondani. De már nem reménykedem. Viszont dühös vagyok. Mi az, hogy egy hónap múlva tud megnézni az orvos? Értem én, hogy december van, hogy jönnek az ünnepek, mindenki megy szabira. De akkor minek fizetem a TB-t? Miért vonják minden hónapban szorgalmasan a fizetésünkből, hogy ha beteg az ember, az senkit nem érdekel? És a csapból is az folyik, hogy ha beteg vagy, azonnal menj orvoshoz... Hát köszönöm szépen. Mennék én, kérem szépen... 

Na, mindegy is. Úgy érzem, ezzel a problémával nem vagyok egyedül. Legalább kiírtam magamból, kicsit megkönnyebbült a lelkem. Ha más nem, legalább ez vigasztal. 

Datti

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?