Egy mai esetet szeretnék leírni. Eddig semmi hasonló nem történt velem, mondhatni megdöbbentett kissé. A szokásos délelőtti sétánk végeztével beugrottunk egy közeli zöldségeshez a három gyerekkel. Az előttem lévőt szolgálta ki az eladó, majd a fizetés végeztével még csevegtek tovább. Egy idő után közbeszóltam: megkérdeztem, hogy vehetek-e gyümölcsöt, vagy kiszolgál? Ugyanis ki van írva, hogy gyümölcsöt nem szabad fogdosni, az eladó segítségét kell kérni a szedéséhez.
Jött, majd szedett a zacskóba. Megkérdeztem, hogy hagymát, paradicsomot szedhetek-e magam. Ezt válaszolta: „Ki van írva, hogy gyümölcs, el kell olvasni!” Mondtam, hogy a paradicsom is puha, gondoltam, megkérdezem. Folytatta: „Mondtam , hogy gyümölcs!” Én: „Oké, csak gondoltam, hogy megkérdezem, nehogy baj legyen belőle, mert a paradicsom puha, ha leesik, plöttyedt lesz. Aztán megjegyeztem, hogy úgy emlékszem, a paradicsom is gyümölcs amúgy.

A pénztárhoz érve megjegyezte, hogy  kötözködni akarok. Néztem rá, majd megint az előbbi szöveget mondtam: Nem kötözködni akartam, elnézést, csak megjegyeztem hogy a paradicsom gyümölcs, és azért kérdeztem meg hogy szedhetek-e, mert nem akartam bajt belőle. Erre ő: el kéne olvasni, hogy csak a gyümölcsökre írta, intelligencia kérdése az egész, mondom oké, de azokra is azért, mert puha, és gondolom nem akarja, hogy ütődjenek, a paradicsom is puha, ezen logika mentén bátorkodtam megkérdezni, hogy szedhetek-e, attól függetlenül, hogy zöldség-e vagy gyümölcs. Aztán jött a java: hogy hagyjam már békén, vigyem a cuccokat és húzzak ki, kívül tágasabb.

Kamilláztam szépen, és megkérdeztem, hogy miért beszél így velem, meg hogy igazán udvarias, előzékeny a kiszolgálás. Aztán folytatta: takarodjak ki, ha nem megyek, hívja a rendőrséget, takarodjak, ez az ő üzlete, ő most kihajít engem! Mondtam, hogy hívja, addig is kérem a vásárlók könyvét. Nem adta, de akkor már matatott a telefonján, nem tudom, hogy hívott-e valakit vagy nem, mindenesetre végig a rá néztem, és láttam, hogy remeg a keze az idegességtől. Később azon agyaltam, hogy szerencsém volt, hogy nem agyabugyált ott el a gyerekeim előtt. Meg, hogy mennyi ilyenről hallani, a terhes nőt verő villamosvezető, a mostani Omegás balhé… Függetlenül attól, mi is történt ott pontosan, nem ismerem a részleteket.

Megkaptam a vásárlók könyvét, tollam nem volt, ő nem adott, mondtam, hogy majd visszajövök. Erre mondta, hogy jöjjek csak, majd kidob, húzzak már a fenébe innen. Ezeket úgy, hogy folyamatosan jöttek a vevők, és hangosan mondta feléjük szólva, hogy mit képzelek én, meg hogy, hogy beszélek a gyerekeim előtt!, mit tanítok nekik!, hogy viselkedem! Mondtam neki, hogy ne haragudjon, de miket hord össze, magát járatja le a vevői előtt, és hogy beszél Ön egy nővel a gyerekei előtt? Megkaptam, hogy nem nő vagyok, mert egy nő nem viselkedik így, hovatovább nem is ember vagyok. Igen mondom, intelligencia kérdése.

Folytattam: én nem beszéltem olyan stílusban, ahogy Ön most tette, nem képzeli, hogy a gyerekeim előtt úgy beszélek, mint  a kocsis, fejezze be a sértegetést, amúgy tudom, hogy hivatalosan sehová nem tudok fordulni mert saját üzlet, Ön a tulaj, de higgye el, hogy megtalálom a módját, hogy akit érdekel, tudjon róla, hogy milyen itt a kiszolgálás, mit művel a tulaj a vevőivel. Szépen elköszöntem, és elindultam haza.

Útközben azon voltam, hogy a gyereknek próbáljam megmagyarázni hogy minden oké. Teljesen le vagyok döbbenve, mélyen sért ez a stílus, a sértegetése, hogy nem vagyok ember és nő. Oké, elhiszem, hogy tele lehetett a töke aznapra, mindenki piszkálta, bal lábbal kelt fel stb, de így beszélni egy vevővel, egy emberrel mélyen, alpárian, bántó. Főleg úgy, hogy azokat a szavakat használtam, amiket itt leírtam, aki ismer, tudja, hogyha nem anyáznak, vagy a gyerekeimet gyalázzák ilyen stílusban, ahogy most írtam, válaszolok a durva sértésekre is. Plusz az bánt még, hogy nem tudok mit kezdeni az olyan emberrel, aki a vásárlói előtt így beszél egy másik vásárlóval, ő gyaláz engem, hogy hogy beszélek vele, mit művelek az ő boltjában, hogy viselkedek. Ez nekem mélyen a legalja emberileg. Az ilyen aljas dolgokkal nem tudok mit kezdeni, mit mondjak? Álljak le vitatkozni, hogy az nem úgy volt, Ön beszélt így meg amúgy velem? Kezdjem sértegetni én is? Nem, nem ilyen vagyok. Ennek ellenére bánt..nagyon.

Tudom, hogy semmit nem tudok tenni, mert megérteni nem fogja, nem is akarja, tehát más is fog így járni. Hivatalosan, az áruval, a tranzakció lebonyolításával nem volt gond, csak emberileg. Hova lehetne fordulni, etikus-e, hogy kiírja az ember fórumokra, hogy itt és itt ez meg ez történt, a kiszolgálással gondok vannak? Ebből neki semmi anyagi kára nem lesz, van értelme egyáltalán panaszkodni valahol, vagy nyelje le az ember? Most még nem megy a lenyelés, tiltakozik minden porcikám ellene, emberi mivoltomat sérti, plusz megaláz a gyerekeim előtt, nem tudom hogy indulhatnék el.  Nektek volt hasonlóban részetek? Érdemes ezzel foglalkozni?

savanyúcukor

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?