A héten Meni rájött, hogy még nem állt rá a szervezete az életmódváltásra, egy apró kilengés is felboríthatja az amúgy jól működő rendszert, ám ez csak megerősítette abban, hogy jó úton jár. Citabella hihetetlen módon simán belefér régi farmernadrágjába, és nagyon boldog ettől. Almajemimát pihenésre kényszeríti sérülése, én pedig bár (szó szerint) belekóstoltam az egészséges életmódba, most mégis visszavonulok egy időre. Ti hogy álltok?

Tünde: Kulináris élvezetek a fogyókúrában

Királynőnek érzem magam: egy egész csapat dolgozik azon, hogy bomba formába kerüljek, és nekem csak annyi a dolgom, hogy élvezem a változást. Heti kétszer járok ugye a Klinikára, ahol többféle módszerrel bontják a zsírt rólam, valamint a Foodmanager dietetikusa személyre szabott étrendet állított nekem össze, együtt megterveztük a heti menüket, a szállító srác pedig az ajtómig hozta a napi két adag kaját.

Korábban rendeltem „fogyis” (és nem fogyis) ételeket házhozszállító cégektől, többet is próbáltam, tehát van tapasztalatom. Itt az ételek is különlegesnek mondhatók, és kitörnek a rántott szelet, sült hal, krumplifőzelék és az egyforma ízek világából: grillezett lazac sajtkrémes brokkolival, pórés laskagomba ragu barnarizzsel, vagy épp zellerrel pirított tőkehal sült almával és citromos rizzsel is megtalálhatók a kínálatban. Bár főzni nem igazán tudok, kritizálni bármikor képes vagyok más főztjét. A héten tesztelt tízféle főétel közül mindössze egybe tudtam belekötni, pontosabban csak egy részébe: a paradicsomos durumtésztához mellékelt húsgombócoknak nem volt íze. A többi egészen egyszerűen mesés volt. Bár drágább, mint a hagyományos ételszállítók kajái, a pluszt a szolgáltatásban is érezni: amellett, hogy nagyon finomak, egészségesek is, például nem használnak cukrot és fehér lisztet az ételek elkészítésekor, és rengeteg zöldségféle található a kínálatban. Mivel minden ételnél feltüntetik a kalóriát (és a pontos összetevőket is), nekem pedig tanácsokat adtak, melyik étkezésre körülbelül mennyit tervezzek, nem volt nehéz dolgom az ételek kiválasztásánál.

Sajnos tovább nem élvezhetem a kényeztetést, egészségügyi problémáim miatt szünetet kell tartanom, tehát a Bezzeganya fogyicsapatából is kiszállok egyelőre. A sorozat persze folytatódik, és minden résztvevőnek kitartást és sikereket kívánok!

Meni: Ingadozik a súlyom

Elmúlt még egy hét, és azt kell mondanom, hogy semmi eget rengető dologról nem tudok beszámolni. Azt leszámítva, hogy kissé sokkot kaptam egy szép reggelen, mert annak ellenére, hogy szigorúan tartom magam az eddig sikeres programhoz, és még másfél órát közepes tempóban sétáltunk is előtte való délután, reggel azt láttam, hogy picivel több, mint fél kilóval többet mutat a mérleg, mint két nappal előtte. Oké, egy kis ingadozás belefér, nincs ezzel semmi baj. Na de fél kiló? Az első, teljesen agyament ötletem az volt, hogy terhes vagyok. Aztán rájöttem, hogy csak hülye. Nem omlottam össze, de azért piszkált a dolog, így gyorsan levelet írtam az eddig is tökéletes tanácsokat adó online támogatómnak, hogy akkor most mi van? Nagyon megnyugtató választ kaptam, melyeket józan ésszel átgondolva magam is megadhattam volna saját magamnak, de azért jobb volt szakembertől hallani.

Először is, előző két napon nem értem el a másfél liter folyadékot, ami eleve lelassítja az anyagcserét. Viszont vacsorára sós ételt ettem, ez így szépen visszatarthatta a folyadékot a szervezetemben. Aztán a ciklusom 20. napja körül jártam, és ebben az időben elkezdhet már a szervezet vizet tartalékolni. És végül, ez az ingadozás azt jelenti, hogy a súlyom még nem állt be. Nem is kell neki, a három hét fogyókúrából se sok, de életmódváltásból semmi. Ez az ingadozás azt jelenti, hogy még nem alkalmazkodott a szervezetem tökéletesen az új rendszerhez, és a legkisebb bűnözés, megingás, lazaság összekavarja a dolgokat. De semmi gond, szépen jönnek az eredmények, a közérzet változatlanul nagyon jó (többnyire, ha meg nem, akkor annak semmi köze a súlyomhoz, a korán kiskamaszodó fiamhoz annál több), szóval nincs összeomlás, megtorpanás, pláne nem feladás. Azért be kell vallanom, nagyon megnyugtató volt látni, hogy két nappal később a mérleg "nyelve" szépen visszacsúszott abba a tartományba, ahová vártam...

Citabella: Mese az igazmondó farmernadrágról

Bekövetkezett a várva várt pillanat: néhány napja megkíséreltem belebújni a két terhességem előtt vásárolt utolsó kedvenc nadrágomba. Aki nem próbálta, nem tudhatja, milyen izgalmakat rejt ez a mintegy húsz másodperces próba.

Először kézbe veszem, messziről meggusztálom, van-e egyáltalán esély arra, hogy sikeres legyen a vállalkozás, azután felhúzom térdig – ekkor derül ki, mennyire reális az önképem. Majd combtájéknál bevillan, hogy mégsem kéne sózott sonkákat ennem napszámra, a csípőmnél sóhajtok egy nagyot, és a két óriásbébimre gondolok, majd végül a derekamnál jön a halálugrás: ha eddig jól ment, hideg zuhanyként érhet, hogy a gomb a gomblyuktól arasznyi távolságra lifeg. Eddig szoktam eljutni, majd visszahajtogatom a „egyszer majd újra beleférek” feliratú dugig tömött ruhásdobozba.

De most, most sikerült, megcsináltam! Szinte csak beleugrottam mindkét szárába, majd zárt sliccel, felül egy igazán alig látható muffinnal forogtam a tükör előtt. Utcára még nem mennék ki benne, lehajolni sem kellemes érzés, de a polcon jól látható helyre tettem kedvenc 28-as nadrágomat, abban a reményben, hogy hamarosan újra koptathatom. Ha minden jól megy, még a kánikula előtt.

Almajemima: Pihenésre ítélve

Fél percig tart, amíg felfelé mozdítom a bokámat, fél percig, míg lefelé. Fél óráig fel és le, fel és le. Minden nap. Ennyi most a mozgás: ez a fizioterápia, plusz másfél óra mozdulatlan fekvés különböző gépek alatt. Ezt tehát megjártam: a nagy elhatározásnak, lelkes futásnak csúnya sérülés lett az eredménye. Az orvos szerint többet inkább ne fussak (lehetőleg soha az életben), szóval legközelebb az elliptikus trénert  és a biciklit fogom kipróbálni. Csak gyógyulna már meg a lábam. De legalább két regényt elolvastam a héten, ez is valami.

Hogy valami biztatót is mondjak: a péntek esti vendéglátás és vasárnapi születésnapi parti kivételével étkezés-témában viszont jeleskedtem (sok zöldség, natúr joghurt, kevés szénhidrát), és a múlt hetihez képest fogytam is majdnem egy kilót. Ma reggel 62,3-at mértem. De a pesszimista a fejemben azt súgja, hogy ez inkább izomsorvadás lesz.

Most felajánlotta a segítségét egy táplálkozási szakértő (innen is hálásan köszönöm). Remélem, ha elkezdem az általa javasolt étrendet, mozgás híján is menni fog a fogyókúra. Most már nagyon rám férne egy kis sikerélmény.