Súly: 87.4 kg
Edzések száma: 1h + 1.5h

Egyszer azt írtátok, olyan a hangulatingadozásom, mintha hullámvasúton ülnék. Hol szárnyalok, olyannyira, hogy át tudnám ölelni az egész világot, utána pedig villámgyorsan zuhanok a mélybe, és csak lassan, nagyon lassan kapaszkodok fel újra, centiről centire a csúcsra. Igazatok volt, mint mindig! De ez az állapot nem mindig függ a fogyókúrától. Jelentősen megterheli az egyébként is cérnavékony idegeimet a lemondás és a nélkülözése annak, amit kívánok, és néha hajlamos vagyok elhanyagolni a mozgást és többet eszem a kelleténél.  Ez egy ördögi kör.

Ha nem megyek mozogni, akkor éhes leszek és nincs ami feldobjon. Jön egy váratlan gondolat, hogy enni kellene, vagy van itthon valami ínycsiklandozó kaja és én gondolkodás nélkül rávetem magam, pláne, ha úgysem voltam gyalogolni, akkor már úgyis mindegy.  Vagy rosszabb esetben előre tervezem, hogy este jól bevacsorázok, és mivel úgysem tudok mozogni, akkor még teszek rá még egy lapáttal, ez volt hétfőn és kedden. Szerdán viszont valami történt. Valahogy rábírtam magamat, hogy kimozduljak. Onnantól, hogy elindultam, már tudtam, hogy minden rendben lesz. Új erőre kaptam, feltöltődtem energiával és teletöltöttem otthon a Leszarom tablettás dobozomat (tényleg van ilyenem, a vezetéshez kaptam Édesanyától, szőlőcukor van benne). Nagyon jólesett a mozgás nagyjából egy hét kihagyás után. És azóta alig várom minden nap, hogy mehessek.

Olyan ez, mint egy drog, csak épp nehezen lehet rászokni, viszont annál könnyebben leszokni. De ha rendszeresen adagoljuk, akkor nagyon jó hatással van a testre és a lélekre. Természetesen nem tartott sokáig az örömöm, mert péntek este észrevettem, hogy az a köröm a nagylábujjamon, ami megsérült pár hónapja, de nem esett le, most mégis úgy döntött, hogy el akar válni tőlem. A lehető legjobbkor. Sűrűn járok vezetni és egy hét múlva vizsgázom, de cipőt húzni alig tudok. Egy újabb akadály, amin át kell lépni, még ha sántítva is. Nem szabad a fájdalomra gondolni, még ha minden egyes lépésnél érzem, akkor sem. Tanulóvezetőként a csőlátásomat próbálom kiszélesíteni és igyekszem nem úgy váltani, hogy elfelejtem kinyomni a kuplungot (ez az új csacsiságom, eddig kétszer fordult elő), mert az fáj az én drága kis tanulóautómnak. És már tényleg illene kikerülni azokat a gödröket a főutakon, amikbe eddig 8-ból 8 alkalommal belementem. Kinek van itt ideje arra figyelni, hogy fáj a lábujja???

Sajnos ilyen a természetem. Kos vagyok. Lobbanékony, szenvedélyes, szeszélyes. Bátor, makacs, önfejű, határozott. Szeret irányítani, de nem szeret szót fogadni. A szerelemben érzéki és csábító. Engesztelésül a szeretteivel és a hű barátaival nagyon odaadó, elhalmozza őket apró meglepetésekkel, figyelmességével, kedvességével feldobja a napjukat. Szereti az embereket kimozdítani a hétköznapi szürkeségből és megnevettetni, vagy csak ledöbbenteni egy merész, vagy érdekes gondolattal. Köztes hangulat nincs. Most épp ölellek, de az is lehet, hogy a jövő héten már ölnélek. Nem kell szeretni, sőt tisztelni sem. Lehet bántani, leszólni, úgysem veszem figyelembe.  Udvarisan és kedvesen, de hűvösen utasítom el azoknak az ismerősöknek a közeledését, akik bántottak, akikben már csalódtam. Vannak szép számmal. De vannak, akik elfogadtak, és én örökre a szívembe zártam őket és ezerszeresen hálálok meg nekik minden apró kedvességet, figyelmességet, törődést, érdeklődést. Köszönöm a drága családomnak, valamint Jucusnak, Nikinek és Somának.

rotarix