A történetem ott kezdődik, hogy elvből nem fizetek egy orvosnak sem, hiszen arra esküdtek fel, hogy embereket gyógyítsanak, vagy jelen esetben egy új élet megszületését segítsék elő. Ezért nem magánrendelésre jártam a terhességem alatt, hanem az Sztk-ba, ahol a 9 hónap alatt kb. 10 orvos vizsgált és küldött mindenhová. Az első találkozásom egy doktornővel volt, aki az ultrahangot végezte a 12. héten, de a terhesgondozóm teljesen más orvos lett, mert minden időpontra megy. Ez a doktornő ráírta a leletemre, hogy nov. 12-én menjek vissza újabb ultrahangra, a többit beszéljem meg a terhesgondozómmal. Szuper. Gondoltam magamban, nem elég, hogy az ember izgul, szaladjon hatfele. Ezután két héttel találkoztam azzal a doktorral, aki ezelőtt 24 éve az anyukámat is vizsgálta, gondoltam, na, akkor mégiscsak jó kezekbe kerültem. Tévedtem.
A 16. héten szépen jelentkeztem, hogy akkor mennék vérvételre,és akkor a 16-18. héten leveszik az AFP-t is. A doki odaadta a beutalót (nem tudtam,hogy az AFP-hez külön beutaló kell) ,én meg szépen a következő héten mentem is a vérvételre. Közben kértem időpontot a genetikai ultrahangra, a lakhelyem szerinti illetékes kórházba. Teltek a hetek. Az AFP leletemet nem találta sehol az Sztk. Telefonáljak abba a kórházba, ahol kiértékelik az eredményt, ők biztosan meg tudják mondani, hogy hova lett a leletem. Persze az illetékes kórház még a nevemet sem hallotta soha, nemhogy a leletemről legyen bármiféle tudomásuk. Újabb telefon vissza az Sztk-ba, ahol kétórányi vitatkozás után végre felkapcsoltak a kezelőorvosomhoz, aki a füzetét nézegetve elváltozott hangon csak ennyit mondott:
„Hoppá,hát magának nem is lett beutaló adva az AFP szűrésre.”
Mondanom sem kell, egyből felment a vérnyomásom, hiszen másnap mennem kellett a genetikai ultrahangra és AFP lelet nélkül biztos,hogy leszidnak. Nem beszélve arról, hogy pánik uralkodott el rajtam, hogy mi van akkor, ha a babámmal valami nem stimmel, akkor mégis honnan fogjuk megtudni, hogy mi a gond? Másnap a párommal elmentünk a genetikai ultrahangra, ahol az asszisztens fennhangon azt mondta, hogy azért nincs AFP lelet, mert el se mentem a vérvételre. Hiába mondtam, hogy ne haragudjon, én minden vizsgálatra elmegyek, hiszen fontos számomra, hogy a gyermekem egészséges legyen. Az ultrahangos doki nézegeti a babát, feltehetően lány magzat, de ő is rám förmedt, hogy még 17 hetes terhes sem vagyok, akkor mégis miért jöttem most? Hát tán azért, mert a kezelőorvosom ezt az utasítást adta a legutóbbi találkozásunkkor.
Eltelt megint két hét, megint ott ültem az Sztk-ban az ultrahangos leletemmel. Gondoltam magamban,hogy na csak jussak be a dokihoz és szépen kiosztom, amiért ennyire szarik arra, hogy velem mi történik. Ilyenkor vérnyomásmérés, súlymérés. Persze a „fehérköpeny” szindróma nálam mindig jelen volt ezen a helyen. A vérnyomás 150/90, a súly 82 kg. „Na, de Anyuka?! Nem gondolja, hogy egy kicsit sokat hízik? Hogy fogja így megszülni ezt a babát, ha bálnára hízik? És a vérnyomás? Felírok gyorsan egy vérnyomáscsökkentőt, ezt szedje napi háromszor.” Itt volt az, hogy képszakadás, és ami a csövön kifért. Elevehogy jön ahhoz, hogy sértegessen engem? Eleve hogy képzeli azt, hogy annyira nem igényes a munkájára, hogy nem ad az AFP-re beutalót? Erre a válasz:
„Ja,hogy igen elfelejtettük, de itt a beutaló, és a protokoll szerint azért így a 20.hét környékén végezzük el mégis ezt a vizsgálatot.”
A következő kérésem: Legyen kedves csinálni egy ultrahangot, hadd tudjam már pontosan, hogy mégis mekkora a gyermekem.
„Ó, majd kérjen időpontot, a leletek alapján semmi baja a gyermeknek.”
– jött a válasz.
Itt már azon gondolkoztam, hogy házat bontok, de úrinő ilyet nem csinál, nyeltem egy nagyot és nem vitatkoztam tovább. Gondoltam, inkább elmegyek egy 4D-s ultrahangra, ott legalább azt kapom a pénzemért, ami a hirdetésben szerepel.
A következő vizsgálat ideje januárra esett. Telefonálok, hogy akkor ezen a napon mennék, erre közlik, hogy a kezelőorvosom december 31-ével már nem dolgozik az Sztk-ban, így a felsorolt orvosok közül válasszak, hogy kihez szeretnék menni. Megemlítették az osztályvezető főorvost, na, gondoltam, vele biztosan jól járok, elvégre ő itt a nagy fejes, biztos igényes a munkájára. Tévedtem. Első találkozásunkkor szokásos vérnyomásmérés, súlymérés, matatás. Szintén magas a vérnyomása, hízik, mint a disznó, itt vannak a beutalók azt’ a viszontlátásra.
Szintén végigcsináltam minden vizsgálatot, amit az Sztk. megint elkevert. A következő ultrahangos vizsgálatom is 4D-s volt,mert az Sztk-ban nem tudtak időpontot adni a kötelező ultrahangra sem. Visszamentem ismét a kis leletemmel, amiért fizettem, ismét vérnyomásmérés, ismét mehetek a dolgomra. A következő vizsgálatot már egy harmadik doki végezte, mivel osztályvezető főorvos úrhoz már időpont sincs április végéig. Ez a doki tök aranyos volt,kedves, de már írta is a beutalót a kórházba a 33.héten, hogy itt bizony terhességi magas vérnyomás van, és azonnal kórház, és azonnal császár, mert a gyerek meghalhat a 180/120-as vérnyomásomtól (amit hozzáteszek, a régi szar vérnyomásmérővel mértek).
Hazarohanok, sík ideg vagyok, hogy mi történhet, majd leülök és megmérem a vérnyomásomat. Láss csodát, 125/90. Felhívom a kórházat, hogy ilyen esetben mi a teendő, hiszen itthon normális az érték. A válasz korrekt volt és egyenes: ha 140/90 vagy afölé menne huzamosabb ideig, akkor menjek be, egyébként nincs semmi teendőm. Eltelt két hét, visszamentem ehhez a kedves doki bácsihoz, aki egy kisebb szívrohamot idézett elő bennem. Elmondtam, hogy nem mentem kórházba, mert felhívtam őket, ezt tanácsolták, és ugyan miért szüljek előbb, ha nincs semmi bajom? Persze kaptam az ívet, hogy hogy lehetek ennyire felelőtlen, hiszen megint 180/120 a vérnyomásom, és most azonnal menjek be a kórházba. A 35.hétnél jártam ekkor. Sírva mentem haza, hogy én ezt már nem értem, és elegem van ebből a sok hülye orvosból, de megint csak jó értékeket mértem.
Egy hét múlva már a ctg-re mentem, ami szintén egy régi szar készülék, ahol szintén pocsék eredményeket véltek felfedezni, hogy a baba szívhangja és úristen, és azonnal kórház. Na, ha már harmadszorra is kapom a beutalót, akkor menjünk be a kórházba. Persze ott egyből röhögő görcsöt kapott a nővér, ahogy kiejtettem a doki nevét, aki a beutalót írta, hogy na, már megint. Egy órát fektettek a ctg-n, a kislányom szívhangja tökéletes, mérték közben a vérnyomásomat, csináltak vizeletetvizsgálatot. Minden leletem tökéletes, nincs mitől tartani, császározásról szó sem lehet. A kórházban egy fiatal doki jött, hogy megvizsgáljon. Kért még egy vizeletvizsgálatot, hogy tutira kizárjuk a bajt, a fejem búbjától a lábam ujjáig ötvenszer átvizsgált, hogy megnyugtasson. Majd megmutatta a szülőszobát, hogy amikor itt az ideje, akkor itt fogok szülni, és legközelebb akkor találkozzunk, ha itt az ideje.
Rá egy hétre a kórházi leletemmel cammogtam vissza az Sztk-ba, ahol a doki szája habzott, hogy mi az, hogy haza mertek engedni, mikor már rég meg kellett volna császározni, és különben is már megint magas a vérnyomásom, hogy képzelem én ezt, ha rajta múlna, már nem lenne bennem a gyerek. Az utolsó heteim így teltek, majd ápr.19-én az utolsó ctg-n annyit mondott az asszisztens, hogy szüljek meg hamar. Mondtam, hogy rajtam ugyan ne múljék, hisz 25-re vagyok kiírva. Hazamentem, pihentem, majd este lefeküdtem. Hajnalban arra keltem,hogy hoppá, elfolyt a magzatvizem, irány a kórház.
Persze az ember itt is találkozik tapló nővérekkel, orvosokkal. Ahogy vették fel az adatokat, az asszisztens fennhangon megjegyezte, hogy
„Látom, nem igazán váltotta ki a vérnyomáscsökkentő gyógyszert (mivel a recept ott volt a papírjaim között), úgy látszik, magának tökre mindegy, hogy él vagy hal a gyereke.”
A válaszom erre csak annyi volt, hogy
„Nagyon örülök, hogy hétkor műszakváltás van és nem maga fogja világra segíteni a lányomat!”
A műszakváltás megtörtént kaptam két szülésznőt is, egy idősebbet, aki egy álom volt, és egy kis fiatalt, akinek ez volt az utolsó szülése a vizsgája előtt. Mindketten nagyon kedvesek, aranyosak voltak, segítőkészek. Persze a kórképem alapján óránként vizsgáltak, nehogy mégis magas vérnyomásom legyen. De nem volt. 9:40 környékén azt mondta az idősebb szülésznő, hogy Andikám, ha rám hallgatsz, akkor kérsz epidurált, felgyorsítja a folyamatot, hamar túl leszel rajta. Elgondolkoztam, jött is az aneszteziológus doki, aki épp egy császárra készített fel egy anyukát, hogy na meséljek, mit szeretnék? Elmondtam, hogy ezt ajánlották, hogy felgyorsítja a folyamatot. Itt jött a nagy csalódás:
„HA MAGÁNAK AZT MONDJÁK, UGORJON A KÚTBA, BELEUGRIK? HA MAGA NEM BÍRJA A FÁJDALMAT, MENJEN HAZA, MERT NEM SZÜLNI JÖTT!"
Azt sem tudtam hirtelen, mit reagáljak erre két fájás között. A szülésznő félrehívta a gyökér doktort, és ami a csövön kifért, azt mind mondta neki, hogy hogy képzeli, hogy így beszél egy vajúdó anyukával, stb. Végül is 10:40-kor megkaptam az érzéstelenítést, ami egy óra múlva semmit nem ért, amúgy is ugyanúgy fájt, így 11:40-kor kaptam még egy adagot, és 12:35-re megszületett a tökéletesen egészséges, gyönyörű kislányom: Dóri. A boldogságunk határtalan volt,hálát adtam az Istennek,hogy ennyi hercehurca ellenére, gyönyörű kisbabánk lett.
Szárnyaltam a boldogságtól egészen addig, amíg nem kerültem le a gyerekágyas osztályra, ahol pont leszarták, hogy vérben úszok, másnap sem cseréltek alattam lepedőt, merthogy csak az újak kapnak tiszta ágyneműt. Hogy pont leszarták, hogy nem megy a szoptatás, mert befelé forduló a bimbóm, egyszerűen akárhogy próbáltam, nem tudta a babám bekapni a cicit. A harmadik napon egy idősebb ápolónő végre elhitte, hogy mindent megteszek, akkor sem megy, tőle kaptam egy bimbóvédőt, így sikerült a szoptatás végre. De mivel nem indult be rendesen, ezért a kicsim csak sírt és sírt, mert már nagyon éhes volt szegénykém. Aznap este a párom hagyott nálam pénzt, hogy hátha ennek hatására kaphatunk egy kis tápszert, hogy Dórink ne sírjon ennyire keservesen. És a pofám leszakadt, hogy fizetnem kellett azért, hogy a gyerekem kapjon enni, mert nekik teljesen mindegy volt,hogy éhen hal-e a lányom vagy sem. Ennyit számít, ha valaki nem fizet.
Andi
Bezzeganya az Instagramon!
Ha szereted a humort, a vicces képeket, Insta-oldalunkon terhességgel, gyerekneveléssel, anyasággal, családdal kapcsolatos, szórakoztató tartalmakat találsz.
Ha van Insta-fiókod, követheted is a Bezzeganyát>>>
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
