Új sorozatunkban olyan nőket szeretnénk megszólaltatni, akik az általuk választott területen tökéletesen megtalálták a helyüket, céltudatosságukkal, kreativitással bizonyítják a női karrierutak nemcsak sokszínűek, de igazán izgalmasak is tudnak lenni.

Dóri barátnőm kétgyermekes anyuka, aki a biztos állását adta fel a bizonytalanért, hogy megvalósítsa önmagát és terveit: kismamaruházati boltokat nyitott.

Honnan jött az ötlet a bolt indítására?

Tevékeny ember vagyok. Amikor első gyermekemmel otthon voltam, hamar elkezdtem azon gondolkodni, hogyan tudnék valamit még tenni a gyerek mellett. Az akkor még sokat alvó baba mellett volt szabad kapacitásom és kattogott az agyam.  Picit hiányzott a szellemi kihívás. Az akkori munkahelyemen nem volt lehetőségem a bedolgozásra, a rész- és távmunkára, így másfelé fordult az érdeklődésem. Nem kellett nagyon messzire kalandoznom: már amikor terhes voltam, nagy űrt éreztem a magyarországi baba-mama piacon, nem találtam meg azokat a dolgokat, amiket szívesen beszereztem volna magunknak. Úgy éreztem, óriási kompromisszumokat kötök, amikor választék hiányában rábólintok valamire, ami valójában nem is tetszik, csak szükséges. Ugyanakkor, amiket külföldön láttam, azok közül gond nélkül tudtam volna számomra tökéleteset választani, legyen az ruha, bútor, játék vagy bármilyen kiegészítő. Egyszerűen más elképzeléseim voltak a megfelelő termékekről, mint amit a magyar piac kínálni tudott. Nem szerettem a kínálat színvilágát, a formákat, a motívumokat, a limitált lehetőségeket. Nem tetszettek, sehogy sem. A hiányérzet nagyon erős volt. Vágytam a minőségi, színes, egyedi tárgyakra, bútorokra, ruhákra, de csak a jellegtelen fazonok, közönséges anyagok, a natúr fa és a fröccsöntött műanyag jött szembe. A gyerekruhák színvilága is maximum a pasztell színpalettát kínálta. Ez a hiányérzet indított el az utamon. Aztán elég hamar szűkült a kör és az érdeklődési köröm a kismamaruhákra terelődött. Innen meg már egyenes út vezetett a b.boom-hoz.

Hogyan indult el az egész?

2008 tavaszán, pont 5 éve nyitott ki először a b.boom a Lövőház utcában. De ezt megelőzte egy jó háromnegyed éves előkészület. Első lépésként meghoztam a döntésemet és felmondtam a bombabiztos állásomat, hogy elmenjek a bizonytalanba. Nagyon sokan ellenezték a döntésemet, sokak szerint felelőtlenséget tettem, mások azt mondták, úgyis belebukok, mert Magyarországon a ruhaipar halott, de volt, aki csak somolygott és inkább nem mondott semmit. Olyan is volt, aki inkább állást ajánlott, hátha így kedvemet szegi. Ezt is meg tudom érteni, mert sok szempontból nem volt racionális lépés. Igyekeztem ezeket a tényezőket kizárni és azokra koncentráltam, akik támogattak. Mondjuk nem voltak túl sokan.  

Tudtam, pontosabban éreztem, hogy jó lesz ez. Öt év távlatából pedig tudom, hogy életem egyik legmeghatározóbb és legjobb döntése volt ez a lépés. Azóta úgy érzem, szabad vagyok. Miután magam osztom be az időmet, az energiámat, térben is időben is teljesen független vagyok. Ez nem azt jelenti, hogy nem dolgozom keményen és sokat, ez csak annyit jelent, hogy van időm a gyerekekre. Ennél ideálisabb munkahelyet nem is tudnék elképzelni két gyerek mellett.

Mi inspirált?

A függetlenség, a kötetlenség, az alkotás, a létrehozás vágya. Nyilván ez valamiféle önmegvalósítás, egyfajta bizonyítási vágy, hogy ezt is meg tudom csinálni. Biztos ott lebegett a siker lehetősége, de az is lehet, hogy valami elismerést is kerestem? Engem a karrier olyan értelemben sosem vonzott, hogy egy neves vagy nagy cégnél előkelő pozícióban zsizseghessek. Nem szeretem a hierarchiát, a hatalommal való játékokat, nem szeretem az értelmetlen dolgokat, amiket korábban a munkahelyeimen tapasztaltam. Sokkal inkább szeretek számomra kedves és általam kedvelt emberekkel közösen dolgozni, együtt valamit elérni, valamiért közösen tenni. Azt gondolom a b.boom ezt elérte. Olyan csapatot sikerült összerakni, akikkel nagyon jól tudunk együttműködni.

Milyen családi háttérrel rendelkezel?

A szüleimtől nagyon sokat kaptam. Nagyon sok szeretetet, odafigyelést, biztonságérzetet, támogatást, hátteret. Persze iskolát is, otthont is, családot is, de személyes bizalmat, annak ellenére, hogy három gyerek közül a legproblémásabb voltam. Szüleimtől azt láttam, hogy keményen dolgoznak, de mellette szeretettel, odafigyeléssel nevelnek bennünket. Ez a minta nekem példaértékű. Azt a mintát kaptam, hogy az embernek tennie kell azért, hogy előrébb jusson, hogy jól menjenek a dolgai. Szüleimtől is azt láttam, hogy amint lehetőségük volt rá, megvalósították elképzeléseiket, de meg is fordíthatnám, voltak elképzeléseik, amiket meg akartak és tudtak valósítani. Ezt a képességet azt hiszem sikerült átadniuk és innen a lendület, a bátorság, a törekvés.

Miben vagy más, mint a többi kismamabolt?

Sok mindenben. A b.boom nem csak egy bolt, ahol ruhák lógnak. Nálunk fontos az emberi tényező. Mi ismerjük a vevőinket, sokukat akár névről is, és tudunk róluk sok mindent, mert a bizalmukba fogadnak. Folyamatosan kapcsolatban vagyunk velük, mert nem csak öltöztetjük őket, hanem segítünk a kismamáknak felkészülni az anyaságra. Elsősorban persze kismamaruhákat árulunk. Olyan minőséget képviselünk, amelyet egyik hazai ruhamárka sem tud. Mi nem saját gyártású ruhákat tartunk az üzletben, mi csupán összegyűjtjük a minőségi és jó termékeket és ezeket kínáljuk a kismamáknak. A termékpalettán a legmeghatározóbb a kismamaruha, ebből van külföldi és magyar divattervezők által tervezett és készített ruha egyaránt. Az is nagyon eltér a hazai piactól, hogy ezek a ruhák mindig az aktuál divatot követik. Mint kiderült, erre nagy az igény. Már rég nem kinyúlt mackónadrágban és a férjük dzsekijében akarnak járni a kismamák. Azok a nők, akik ahhoz szoktak, hogy rendszeresen bejárnak a nagy divatházak áruházaiba, üzleteibe és onnan vásárolnak, nem szeretnének turkált kismamaruhákban domborítani, ami mondjuk 3 vagy akár 5 évvel ezelőtti divatnak felelnek meg fazonban és vagy színben. És ezzel nem azt mondom, hogy nem lehet használt ruhát hordani, arra is van igény, és ez így rendjén is van. De van egy olyan réteg, akinek az az igénye terhesen is, hogy divatos, kényelmes, minőségi ruhát hordhasson. Ráadásul ezek a ruhák nem csak addig hordhatók jól, ameddig a baba bent van. Akik már szültek, tudják, hogy ami 9 hónap alatt átalakul, annak idő kell, hogy visszaalakuljon. A női test ilyen szempontból is fantasztikusat alkot, elképzelhetetlen méretváltozásokon képes átmenni. Ezeket a méretváltozásokat jól tudja követni egy-egy jól szabott kismamaruha.

Mit értél el öt év alatt?

Pár éve van egy pesti üzletünk is a Baross utcában, illetve 3 éve pedig nagy sikerrel fut a b.boom szülőszoba, ami egy virtuális szülőszoba. Azaz tartalmat is szolgáltatunk kismamáknak: írunk a kismamaság lelki és gyakorlati oldaláról, sok-sok tényleg hasznos tudást osztunk meg, de szeretjük a híres kismamákat és tudományos újdonságokról is írunk. Vásárlóink rendszeresen követik írásainkat, ahol persze divattal is sokat foglalkozunk.

 Mi alapján döntöd el, hogy melyik ruhákat árulod a különböző márkák ruhadarabjai közül?

Több szempont alapján válogatok, de leginkább az a vezérelv, hogy olyat választok amit magam is megvennék egy boltban. Elég sok tapasztalatot szereztem már abban, hogy mire van igény és mi az, amit a kismamák keresnek. Azt is jól tudom, hogy mi az, ami jól eladható, vagy eladható lenne, de vannak kompromisszumok, amiket nem vagyok hajlandó meghozni, ilyen a kantáros és a kordbársony nadrág. Ezek elvből tiltólistások. Cserébe viszont nagy a kínálat a szép fehérneműből, amiért mind a kismamák, mind az apajelöltek igen hálásak.

Hányan dolgoznak jelenleg a nálad?

A teljes stáb nagy, összesen 8-an vagyunk. Úgy gondolom mi egy baba- és kismamabarát vállalkozás vagyunk, ezért van, aki csak részmunkaidőt vállal, van aki otthonról dolgozik, hiszen többünknek kicsi gyerekei vannak.

Hogy tudod összeegyeztetni a munkát a családdal?

Ez egy nagyon fontos motiváció volt, amikor nekikezdtem a saját cégnek, hogy összeegyeztethető legyen a gyerekneveléssel. Miután magam alakítom a napirendemet, ezért amikor a gyerekek intézményben vannak, akkor nekem is munkaidő van. Délután viszont ott vagyok értük időben az iskolában, óvodában és estig együtt vagyunk. Amikor lefekszenek, akkor gyakran újra előveszem a munkát, így azért kijön a napi 8-10 munkaóra, de a gyerekeket nem kell folyton másra bízzam.

Mi az, amire a legbüszkébb vagy?

Arra, hogy sikerült megtalálni az egyensúlyt a munka és a család között. Hogy megtaláltam azt a közeget, ahol mint munkaerő ki tudok teljesedni, de mellette nem vagyok hajszolt, idegbeteg anya. De arra is, hogy sikerült egy olyan stábot felépíteni, ami csupa jó emberből áll, és hogy ők vesznek körül. Mindegyik munkatársam tökéletesen végzi a dolgát, maximálisan számíthatunk egymásra.

Mik a terveid?

Hát tervek vannak jócskán, de egyelőre egyik sincs olyan előrehaladott állapotban, hogy érdemes volna róluk beszélni. A gyerekeimnek még pár évig intenzíven szükségük van rám, ezért nem vetem bele magam ennél jobban a munkába. Ha majd már ciki lesz, hogy anya hoz-visz és csak arra kíváncsiak, hogy mi a kaja otthon, akkor majd többet dolgozhatok. Azt szoktam mondani, dolgozni mindig lehet, de a gyerekek csak most gyerekek.

Köszönjük az interjút!

Tünde