Farsangi időszak… Akinek gyereke van, tudja, mit jelent ez az ártatlannak tűnő két szó. Kezdődik az agyalás, a gyerek vágyainak szembesítése a lehetőségekkel, vegyünk vagy készítsünk?

Az első iskolai farsang: Csabi nem akarta alább adni a különböző szuperhősöknél. De persze leginkább Pókember akart lenni. Batmant saját erőből még tán össze tudnám hozni, bár az álarca azért neki is húzós, de fekete lebernyeget már gyártottam egy régi bő fekete szoknyából, akkor éppen varázsló palástja lett belőle. Aztán jöttek az egyéb népszerű mesehősök, de mindegyikben találtam valamit, ami miatt mégsem lenne jó. Vagy maga a figura szerintem nem feltétlenül az, akivel azonosulni kéne, vagy nehéz elkészíteni a jelmezt.

Cowboy hacukánk van otthon, de hát az tavaly volt az oviban. A lányom mondta, hogy majd ő benéz egy turiba, én meg rászakadtam az árverési oldalakra. Láttam is sok jelmezt, de már hánytam a „szuperaranyos” bohócoktól, meg a gagyi pókemberektől. A „nagyon édi” kishercegnő és pillangó ruhák meg egy fiúnak szóba sem jöhetnek. Abban az árkategóriában, amit én hajlandó vagyok jelmezre költeni, nem sok jó volt. Volt egy klassz nindzsás, de az meg méretben nem volt jó. Közben a lányom sem járt szerencsével, leginkább cowboy és indián jelmezeket látott.

 

Az első néhány nap lázas agyalása után viszont – tudom, szégyen – teljesen elfelejtettem, hogy cirka 1 hetem van a dologra. Klasszikus eset – mint ahogy vizsgára is utolsó este tanul az ember – a jelmezkészítés is az utolsó délutánra maradt.

 

Napközben újrafuttattam magamban a lehetőségeket, mérlegeltem, elvetettem kb. háromszázhuszonhét jelmezötletet. Aztán jött az isteni szikra! Most újra vetíti a tévé a Tini nindzsa teknőcöket, sőt cédénk is van, és még a gyerek is szereti! És meg is tudom csinálni!

Hazafelé menet vettem zöld és sárga dekor kartont, ami ugyan drága, de legalább sokkal rosszabb minőségű, mint pár éve. Aztán szépen kirajzolgattam a páncél formáját, meg ráfestettem a teknőcmintákat. A két páncélt a vállakon és oldalt kötővel rögzítettem. A térd-csukló-könyök-boka bandázsokhoz és az arcmaszkhoz felszabdaltam egy pólót. A kard és bot okozott némi fejtörést, mert ugye szerves része a jelmeznek, de olyannak kéne lennie, hogy a gyerek véletlenül se tegyen kárt vele másokban. Végül is kartonból készült a kard, alufóliával borítva. Kicsit nyaklott, de jól mutatott. A botot meg A3-as papírból tekertem és ragasztottam, és lefestettem.

Csabi fel is vette a jelmezt, és örült is neki. Én is megnyugodtam, minden rendben, elkészültünk, és nem is lett rossz a jelmez! Másnap reggel, mikor Csabi felébredt, fájt a feje, hasa, mindene… majd hányt. Majd belázasodott. Idén neki kimaradt a farsang. Nagyon bánatos volt.

Temptation