Napok óta egy anyuka fiához intézett levele kering az amerikai médiában. Szinte minden nagyobb blog megjelentette már arrafelé, és több nemzetközi újság is írt róla. Az anyuka, Michelle McLain egy reggelen a Facebookról tudta meg, hogy tini fia biszexuális. Zach a barátai unszolására coming out-olt a Facebookon, miután azok már jó ideje unszolták, hogy „essen már túl rajta”, hiszen mindenki úgyis tudja. Amikor Michelle reggel, munka előtt meglátta, hogy mi történt, úgy érezte, válaszolnia kell valahogyan, ezért hirtelen elhatározásból gyorsan kitett egy levelet fia szobájának ajtajára.  A levélben ez állt:

Zach,

Meglepődtem, amikor a Facebookról tudtam meg, hogy coming out-oltál. Szeretném, ha tudnád, hogy feltétel nélkül szeretlek. Minden tettemmel is szeretlek, nem csak szavakkal. Olyan büszke vagyok rád! Te vagy a legbátrabb ember, akit ismerek. Mindig küzdeni fogok érted. A szexuális irányultságod nem határoz meg téged. Ugyanaz a fiú vagy, akié mindig is volt a szívem. Az egyetlen dolog, ami aggaszt, az a nagyszámú üres üdítős doboz és teásüveg a szobádban. Dobd már ki őket, mielőtt bejönnek a hangyák.

Mindig szeretni foglak, Anyu


A szívmelengető levél a szülői elfogadás és szeretet példájává vált egy olyan korban, amikor bár néha úgy tűnik, hogy a homoszexualitás egyre elfogadottabbá válik, nagyon sok szülő számára még mindig a lehető legrosszabb hír, amit valaha gyermekük felől hallhatnak.  

A statisztikák elrettentőek az Egyesült Államokban. Pedig ott több államban még a homoszexuális házasság is legális, azaz általánosságban a világ liberálisabb országai közé tartozik. Az otthontalan és utcán élő tinik 40 százaléka, mások szerint közel fele homoszexuális, biszexuális, vagy transzgender, mert szüleik elűzik őket otthonról.  Egyes kutatások szerint a homoszexualitásukra ráébredő tinik jó fele kísérel meg öngyilkosságot, mert nem találnak támaszt, saját helyzetüket reménytelennek ítélik, és a halállal végződő öngyilkossági kísérletekben is vezetnek a társadalomban. Többségük csúfolódás, szóbeli és fizikai bántalmazás áldozatává válik a felső tagozatban, vagy a középiskolában, pont akkor, amikor a közösség kulcsfontosságú egy gyermek életében. A szülők támaszára ekkor lenne a legnagyobb szükség, ám gyakran a sokk hatására a szülők maguk sem tudják, hogy mit gondolnak, és a közeledés helyett eltávolodnak homoszexuális gyermekeiktől.

Sajnos pontos magyar statisztikákra nehezebb rálelni, de találtam egyet, ami sokatmondó, hasonlóképpen elrettentő, és nagyon elgondolkodtató. 2009-ben Dr. Czeizel Endre tartott egy előadást Tatabányán, Családi örökségünk – áldás vagy átok címmel. „ Ma már az ember genetikai állományának nagy részét sikerült feltérképezni. Ez alapján ötezer nő között készítettünk egy felmérést, hogy milyen genetikai rendellenességnél szakíttatnák meg a terhességet. Megdöbbentő volt, hogy miközben a korai szívinfarktus génjét hordozó magzatoknak csak 31 százaléka nem születhetne meg, addig a férfi homoszexualitásért felelős génnel rendelkező magzatok 91 százalékát elvetetné az édesanyjuk”- mondta.  Azaz  sokak szemében, a mai Magyarországon is, egy homoszexuális gyerek az egyik legrosszabb, ami egy szülővel történhet.   

Később az ismert orvosgenetikus maga is bevallotta, hogy az egyik fia, Endre homoszexuális. Amikor a Blikk megkérdezte arról, hogy megrázta-e a hír, így válaszolt: “Istenem, nagyon! Nem azért, mert szégyellném, hanem mert tudtam, olyan úton jár, ahol nagyon nehéz az élet. Nekem nem volt nehéz elfogadnom ezt, és melléállnom, sőt amióta a titokra fény derült, azóta sokkal közelebb vagyunk egymáshoz. Azt is mondhatnám, ez a szikrázóan tehetséges ember a legjobb fiam. Fáj, hogy azt látom, nincs könnyű helyzetben, de hiszem, hogy boldogul.”

Másutt

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?