Egyik nap szokatlanul jó kedvűen fogadott az óvodában. Hazafelé egész úton arról csacsogott, hogy neki már minden kisgyerek a barátja. Elsorolta, kikkel játszott, mit csinált az udvaron, úgy tűnt, kezdi végre jól érezni magát. Az óvónőket firtató kérdésre azonban határozott „nem szeretem őket” volt a válasza. Teljesen rácuppant viszont a dajkára, de sajnos nem az övékére, hanem a másik csoportéra, aki helyettesítés miatt pár napig velük is volt. Meglátja a folyosón, és már rohan is hozzá, nyakába ugrik, ölelgeti.

Az idősebb óvónővel azt hiszem, megtaláltam a hangot, ugyan harapófogóval kell belőle minden információt kihúzni, de ez legyen a legnagyobb gondom. Viszont beváltotta azt a fenyegetését, hogy ha nem alszik a gyerek, elveszi a plüssét, és még azt is beígérte a gyereknek, hogy legközelebb haza is viszi. Valamiért a kezdeti sikerek után egy egész hétig nem aludt, az óvónők megunták, hogy csendben forgolódik, ezért elkobozták tőle. Na, most nálunk úgy működik, hogyha valamit ígérek a gyereknek, akkor az úgy is történik, ezért szegény teljesen befeszült, hogy el fogják vinni az alvósát, úgyhogy gyorsan plüsst váltott, hátha arra nem vonatkozik a szankció. Persze azt, hogy aludjon, ilyen szankciókkal nem sikerült még elérniük. A fiatalabb óvónő is panaszkodott rá, hogy

„Anya, ő az egyetlen, aki nem alszik, nem lesz ez így jó!”

Ezt én is tudom, ha délután nem alszik, estére kezelhetetlen, bántja a testvérét, minden apróságon hisztizik. A miért nem aludtál kérdésre vagy azt válaszolja, hogy zavarta az óvónők beszélgetése, vagy azt, hogy nem akart aludni.

Mióta óvódás lett a gyerek, fogyott fél kilót. Amikor hazajön délután, megeszik egy banánt vagy két almát, meg pár szem kekszet is. Az ebéd nem nagyon ízlik neki, és borzasztó lassan eszik. Ha valamit meg sem akar kóstolni, mert nem tetszik a kinézete, vagy nem olyan körettel van, mint itthon szokott, ráhagyják, hogy ne egyen, nem próbálják meg kicsit noszogatni, hogy legalább kóstolja meg. Már azon is gondolkodtam, hogy azért nem alszik ebéd után, mert éhes, és úgy nem tud elaludni.

Kezdenek kialakulni az ovis barátságok, egyik este lógó orral mesélte, hogy neki már nem jutott barát. Kérdeztük, mi az, hogy nem jutott? Béluska közölte a gyerekkel, hogy mindenkinek csak egy barátja lehet, és ő, Béluska, nem lesz a barátja. A kislánynak, akivel játszani szokott meg Petrezsely a barátja, Pistike meg Bojtorján pedig már a bölcsi óta barátok, és így neki nem jutott. Mondtuk neki, hogy lehet mindenkinek több barátja is, nem csak egy, hiszen a bölcsiben is hárman voltak jóbarátok. Kérdeztük, hogy miért nem játszik más gyerekekkel, annyi derült ki, hogy az egyik kislány bután játszik, hogy ez mit takar, nem tudjuk, de vele nem szeret játszani. Rákérdeztem még az egyik kisfiúra is, akinek az anyukája azzal állított meg a minap a folyosón, hogy a fia állandóan az én gyerekemmel játszik, legalábbis otthon ezt meséli, én azonban soha, még a nevét sem hallottam a gyerektől. Szoktak játszani, válaszolta, így biztattam kicsit, hogy ha vele szeret játszani, akkor lehet ő is a barátja. Nagyon foglalkoztatja a barátság kérdése, minden este visszatérő téma, hogy ő is szeretne barátot.

Egyik este el kellett mesélnem, hogy nekem milyen barátaim voltak az óvodában, kikkel játszottam, és mit, valamint egyik hétvégén együtt elkirándulunk majd az én régi ovimhoz is, hogy megmutassam neki. Minden este lefekvés előtt ücsörög kicsit az apja, majd az én ölemben, és ilyenkor mindig az oviról mesél. Napközben nem nyílik úgy meg, azonban esténként, mikor hármasban vagyunk, csak úgy dől belőle a szó.

Halacska

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?