Még tesztet nem is volt érdemes csinálni, már sejtettem, hogy várandós vagyok, mivel a szervezetem a beágyazódásra migrénnel reagál. Kolos a harmadik terhességemből született, második gyermek a családban. Sajnos előtte volt egy vetélésem. Alig vártam, hogy végre a teszt is kimutassa sejtésemet. A vetélés után nagyon féltettem őt, minden apró életjelnek nagyon tudtunk örülni. Ultrahangról ultrahangra nőtt a remény, hogy végre kisfiamat testvérrel ajándékozhatjuk meg.

Sajnos 7 hetes terhesen minimális vérzés miatt sárgatest hormont kaptam, amit a 12. hétig szedtem. A 12 hetes ultrahang után azt hittem, túl vagyunk a nehezén.

Nem így volt. 14 hetes terhesen az éjszaka közepén elöntött a vér. Azonnal csomagolni kezdtem. Bementünk férjemmel a kórházba, abban a tudatban, hogy elvetéltem. Az orvos hamar megvizsgált. A manuális vizsgálat alapján azt mondta, nem vetélés. Nem tudtam elhinni, ennyi vér láttán, ezért rögtön csinált egy ultrahangot is. Megbizonyosodtunk, hogy a babám él, a placenta tapad, csak épp rossz helyen, a méhszájon. Ez okozta a vérzést. Három nap kórházi tartózkodás után ágynyugalomra ítéltek. Ezt egy 1,5 éves kisfiú mellett nem tehettem meg. Nem emelgettem őt, de mindent csináltam.  Három hét múlva méhösszehúzódással és erős vérzéssel ismét kórházba kerültem. Szintén három nap után hazaengedtek. Ágynyugalom és rengeteg magnézium volt előírva. Férjem megszervezte, hogy legyen segítségem. Az ő szülei viselték gondját a kisfiamnak. Férjem csinálta a háztartást.

26 hetesen kellett ismét ultrahangra mennem. Szerencsére megállapították, hogy a méh növekedése felhúzta a méhlepényt a mellső falra. Megszűnt a veszélyeztetettség. Visszakaptam az esélyt a hüvelyi szülésre. Innentől kezdve újra tudtam a fiammal játszani, sétálni. Végre végezhettem a teendőimet. Persze igyekeztem nem túlterhelni magam. Időközben kiderült, hogy újra kisfiút várunk. Nagyon készültünk az érkezésére. A kórházi csomagomat csak kiegészíteni kellett, mert az utolsó kórházi látogatás után mindig volt egy rohamcsomag összekészítve.

Aztán eljött a nagy nap. Egy nagy délelőtti séta után ledőltem aludni a fiammal, de elég nyugtalan voltam. Gondoltam, elintézek egy-két hivatalos teendőt. Ekkor valami furcsa melegség öntött el. 36 hetes terhesen elkezdett folyni a magzatvíz. Jöttek az összehúzódások. Gyorsan beálltam a kádba, onnan hívtam férjemet, hogy azonnal jöjjön haza. Rendbe tettem magam, majd pakoltam még egy kicsit. Elrendeztem itthon néhány dolgot, hogy a nagyfiú körül is minden rendben legyen. Őrá a nagypapa jött vigyázni. Egy órával később ért haza a férjem, ekkor már háromperces fájásaim voltak. Mire a kórházba értünk, már percenként jöttek, de az orvosi vizsgálat során kiderült, hogy még csak egyujjnyit tágultam. Az orvos ridegnek találta a méhszájat, ezért kaptam egy lazító injekciót. Ezután ctg-re kötöttek.

Egy kényelmetlen műanyag székben várakoztam. Férjem bent volt velem. Egy idő után kibírhatatlan volt a székben ülni, ezért a géppel a pocakomon felálltam, körözgettem a csípőmmel. Bejött a szülésznő, látta, hogy már nem megy az ülés. Felajánlották, hogy átülhetek labdára. Ennek nagyon örültem, mert az előző szülésnél is labdán vajúdtam és nagyon felgyorsította a dolgokat. A labdán már csak 8-10 fájást kellett elviselni a férjem segítségével. Nagyon ügyesen támogatott. Amikor jött a fájás tartotta a hátamat, szünetben nyomkodta a derekamat. Éreztem, hogy egyre közelebb vagyunk. Ismét bejött egy szülésznő, mert hallotta, hogy a baba elmozdult, és a gép nem mutatja a szívhangot. Szóltam neki, hogy vizsgáljanak meg, mert úgy érzem, közel vagyunk. Mivel a magzatvíz elfolyásától még csak négy óra telt el, mosolygott, de mondta, hogy feküdjek az ágyra, megnéz. Mindenki meglepődött, hogy már csaknem teljesen eltűnt a méhszáj. Gyorsan átrendezték az ágyat. Lábamat feltettem a kengyelbe. Mondták, hogy három tolófájást ki kéne bírni nyomás nélkül. Kettőt még kibírtam, de a következőre nyomnom kellett. Mondták, hogy mehet. Egy fájás alatt sikerült három erőset nyomni és megszületett a pici feje. Következő fájásra megvolt a teste is. Kolost egyből a pocakomra tették. Csupa magzatmáz volt a drága. Fel akartam venni a mellkasomra, de rám szóltak, hogy nem lehet, mert rövid a köldökzsinór. Sajnos nem végeztek gátmetszést, így picit repedtem, de egy öltéssel megúsztam a dolgot. Szerencsére Kolos állapota nagyon jó volt. 9/10-es Apgart kapott. 2500 grammal és 48 centivel látta meg a napvilágot.

A kórházban töltött három nap alatt a kis súlya miatt küzdöttünk alacsony vércukor miatti aluszékonysággal és sárgasággal, de hamar összeszedte magát és hamar hazajöhettünk a bátyushoz és apához.

Ezúton, szeretném megköszönni a Váci Jávorszky Ödön kórház nőgyógyászati, szülészeti és újszülött osztály dolgozóinak a szakmai segítséget és családomnak, hogy végig ilyen kitartóan, erejükön felül teljesítve támogattak fizikailag és lelkileg, valamint barátaimnak, akikre számíthattam a nehéz hónapok során!

Harisnyás pipi

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?