Egy tudós háziasszony – Takáts Éva 

A magyar művelődéstörténet lapjain a Karacs család majd minden tagja nyomot hagyott szellemi teljesítményével. Karacs Ferenc rézmetsző a pesti művészeti élet kiemelkedő figurája volt, felesége, Takáts Éva az irodalomban jeleskedett, lányuk, Karacs Teréz a nőnevelés kiemelkedő alakjává vált.

Takáts Éva 1779. március 10-én született Rákospalotán Takáts Ádám és Bessenyey Éva házasságából. Apja és nagyapja református lelkészek voltak, a lányt az írás, a művészet szeretetére nevelték. Mivel fiatalon – tizenhét évesen – elveszítette édesapját, kénytelen volt munka után nézni. Hímzést tanított és kenyérsütést vállalt, hogy testvéreit iskoláztatni tudja. 1802–ben ment feleségül Karacs Ferenchez. A fiatal lány ekkor már túl volt egy szerelmi csalódáson. Az anyai szóval eltiltott férfi emlékét csupán egy kézirat őrizte meg.

Takáts Éva hatgyermekes anya és példás háziasszony volt. Józsefvárosi otthonukban megfordult a pesti művész és íróvilág, Döbrentei Gábor, Fáy András, Katona József, Laborfalvy Róza, a Déry házaspár. Virág Benedek „Karacs Tusculáneumnak” nevezte a művészek találkozóhelyét. Takáts Éva műveltségével, hibátlan ízlésével és briliáns vitakészségével otthonosan mozgott a házukba látogató művészek, tudósok között. A nemzeti kultúra iránti felelősségérzetüket többféle módon kifejezték: magyar termékeket vásároltak, magyar művészek előadásait látogatták. Takáts Éva a háztartás kiadásaihoz saját keresetével is hozzájárult. Lányait kézművességre tanította, fontosnak tartotta nevelésüket, hogy ha esetleg később egyedül maradnak, önálló egzisztenciával rendelkezzenek. Az elsők között vállalta fel azon nézeteit, hogy a nők képesek azonos nevelés mellett a férfiakkal megegyező tudományos, művészeti, politikai pályákon sikereket elérni. Teréz nevű gyermeke 1808-ban született. Pest egyetlen magyar ajkú református iskolájába járt 1814-től.

Takáts Éva csak negyvenéves kora után kezdett az írással foglalkozni, első megjelent munkája egy vidéki uraság gyengének mondható vígjátékainak recenzálása volt Prepeliczay Samu, a Tudományos Gyűjtemény szerkesztőjének felkérésére. Az írás 1822-ben jelent meg a lapban. Takács Éva Sebestyén Gábor munkáit fércmunkának nevezte és elutasította azokat a butácska és könnyűvérű nőalakokat, akiket az író vígjátékaiban megformált. A kritika nagy vihart kavart, bár a Tudományos Gyűjtemény szerkesztősége támogatta az asszonyok taníttatását, gyakran idézett Mary Wollstonecrafttól, ötéves fennállása alatt csupán egyszer jelent meg nő írása a hasábjain. Öt évig tartó vita bontakozott ki abból, vajon írhatnak-e az asszonyok? Joga van-e egy nőnek egy férfi művét kritizálni? Szükség van-e a nők nevelésére, vagy csupán a háztartás gondjaival kell törődniük? Megszólalt maga az író, egy református pap és több névtelen felháborodott olvasó. „A pennát bízza a férfijakra, a Könyvirók, Criticusok sorába ne törekedjék. Jusson eszébe a páva tollba öltözött Szajkó.... Ne kössön fegyvert az oldalára, se ne politizáljon: hanem neveljen Gracchusokat a Hazának.” – írta valaki.

Egyes vélemények szerint csupán az a nő írhat, aki legalább akkora tehetséggel bír, mint Madame de Stäel. De Takács Éva briliáns eszével könnyedén elhárította az efféle támadásokat: „Én úgy hiszem, hogy csak akkor követelhetjük a magyar asszonyoktól, hogy Stäel talentumával írjanak, mikor először nemzeti nyelvünkön író Voltaire-t, Rousseau-t és Montesquieu-t tudunk mutatni.” 1822-ben Kultsár István hangsúlyozta cikkében, hogy a leányoknak csupán az elemi háziasszonyi teendőket kell otthon megtanulniuk, semmi mást. A puccos külföldiek által fenntartott nevelőintézetek még a magyar nyelvre sem tanítják meg jól a lányokat. Takáts Éva a Tudományos Gyűjtemény lapjain válaszolt Kultsárnak. Ő sem pártolta a külföldiek által fenntartott intézeteket, hazai karakterrel bíró intézetek felállítását szorgalmazta. Ötletei is voltak arról, hogyan lehetne fenntartani őket: például a harminc és ötven év közötti agglegények, elsősorban a katonák és papok megadóztatásából. A tehetős hölgyek figyelmét pedig felhívta: ahelyett, hogy alamizsnát osztogatnak, mentsék meg a szegénységtől a gyermekeket és alapítsanak iskolát. Az irodalmi elit többnyire Takáts Éva mellé állt, Szontagh Gusztáv filozófus és Kiss Károly hadtörténész szintén az újság hasábjain fejtették ki: a nőknek olyan jogokat és kötelességeket kell birtokolniuk, mint a férfiaknak.  (Bajnoki harc Takáts Éva asszony nevében, az asszonyi nem érdemei és jussaiért.) Takáts Éva rámutatott egy fontos dologra: „A magyarnak meg kell mutatnia, hogy most is olyan pallérozott, mint a régi időkben, már csak azért is, mert a nemzetek kulturális és civilizációs foka a nők helyzetén mérhető le.” 

Takáts Éva nem gondolta, hogy az asszonyoknak meg kellene tagadni elsődleges, gyermekneveléssel és háziasszonyi teendőikkel kapcsolatos feladataikat. De nem szabad megtűrniük az alárendeltséget, tudniuk kell önálló életet élni, ha arra kerül sor. Joguk és kötelességük az önművelés, hiszen szűklátókörű asszony a gyermeknevelésben sem jeleskedhet: „Az olyan asszonyoknak gyermek nevelése, akiknek gondolkodások csak a házi körben határoztatik, nem lehet kívánni, hogy tovább menjen a testi nevelésnél. Rendszerint csak annyira is szoktak menni ebben, hogy gyermekeiket jól meghizlalják, mert felőlök való gondoskodások nem igen mehet feljebb annál, hogy ételek és tiszta ruhájok legyen, mikor szükséges, és a kocsi el ne tapodja, vagy a kútba ne essenek.” A Tudományos Gyűjteményben Egy két szó a házasságban lévő Asszonyok kötelességeikről (1824), Egy Barátnémhoz írt levelem Nemünk ügyében (1823) és Barátnémhoz írt második Levelem ismét Nemünk ügyében (1826) jelentek meg írásai a nőneveléssel kapcsolatban. 1824-ben Barátságos beszélgetés a földművelő nép állapotjáról című cikkében a falusi nép iskoláztatásának fontosságát hangsúlyozta.

A vita tovább folytatódott. 1826-ban a Felső Magyar Országi Minervában jelent meg érdekes cikk, melynek ismeretlen szerzője kiállt amellett, hogy  „A Tudomány olly szép, hogy azok, akik az emberi Nemzet egész szép felét ezen gyönyörűségtől meg akarják fosztani, előttem kegyetleneknek látszanak.” Egy évvel később Dulházy Mihály szintén ebben a lapban fejezte ki negatív értelmeit,  Herepei Károly kolozsvári beszédét idézve: „A Férfiúnak más, az Aszszonynak megint más az elhivattatása ... A Férfiú eggy fényes és dicsősséges pályán izzadhat, a Haza, Státus és Társaság ügyében ...  Az Aszszony eggy csendes és keskeny körben, eggy Familiának és kicsiny háznak falai között halgatva és gyakran nem láttatva és nem bámúltatva munkálódik.” Dulházy egyetértett azzal, hogy az asszonynak ugyan magába kell szívnia egy kis műveltséget, hogy méltó társa legyen tanult férjének, de azt csak otthonában, olvasással, önműveléssel tegye: „Eggy jó aszszonynak semmi gyönyörűséget nem szabad házán kívül keresni.”

Thaisz András, a Tudományos Gyűjtemény szerkesztője 1826-ban lezárta a nők művelődéséről szóló vitát, a témában összegyűlt kinyomtatásra érdemes anyag megjelentetésére pedig felhívást tett közzé. (Sajnos az anyag nem jelent meg. ) Bár ezután a lap nem közölte le Takáts Éva és a többi nőnevelést szorgalmazó író cikkeit, a több éves vitának komoly jelentősége volt, hiszen először fogalmazódtak meg olyan elvárások és követelések, mint anyanyelvű, korszerű leánynevelés, vagy a nőneveléssel foglalkozó szakemberek képzése. Hazánkban azonban – a nyugati mintával ellentétben – még nagyon bátortalanul fogalmazódtak meg a politikai, hivatalviseléssel vagy egyforma pályaválasztással kapcsolatos kérdések. A diskurzus azonban elindult.

A vitához hozzászóló Kis Dobronyi Isák Terézia Nemzetemhez című kritikus hangvételű – a nőnevelés mellett kiálló – írását sem közölte a Tudományos Gyűjtemény. Az asszony kapcsolatban állhatott a Karacs családdal, hiszen 1828-ban megjelentetett egy kötetet (Tapasztalatok teszik vigyázóvá az embert címmel), melyben Takáts Éva le nem közölt írása is megjelent ( Feleletek a Szent Gellért hegye mellől ). Sőt, Kékessi Débora álnéven írt néhány levele szintén megtalálható ebben a kötetben. Az első könyvben Feleletek címmel Takáts Éva önvallomását is megírja: „én jónak nem látom, hogy most hallgassak (…) nem igazságos, hogy az igazságtalanul megbántott fél elhallgasson, mintegy meggyőzettetve.” Bár sokan ezt tanácsolták neki, nem tette le a tollat. 1929-ben Gondolatok a nap alatt címmel jelent meg a második kötet. 1833 után Takáts Éva Teréz lányát bíztatta írásra, közírói pályája gyakorlatilag befejeződött. Teréz A szerelem elvet győz című darabjával még díjat is nyert. Az 1838. évi pesti árvízben Wesselényi megmentette a családot, Karacs Ferenc azonban pár nap múlva az átélt izgalmak miatt meghalt. Takáts Éva még ebben az évben elveszítette Ferenc és Árpád nevű gyermekeit. A művelt Teréz egyre komolyabb elismerést szerzett mint írónő és mint nevelő. Mikor édesanyja megbetegedett, visszatért ápolni Pestre. Takáts Éva 1845. október 19-én halt meg.

Karacs Teréz az 1846. szeptember 8-án megnyitott miskolci református nőnevelő intézet vezetője lett. (Már 1822-ben Óváry László 5000 forintot adományozott nőnevelésre, melynek kamatait egy felsőbb leányiskola létrehozására szánták. A miskolci intézet majd negyed évszázaddal később, 1846-ban nyitotta meg kapuit.) 1848-ban megalakult a Magyar Nevelési Társaság, melynek első kongresszusán Karacs Teréz egyedül vett részt nőként. A női egyenjogúság két akkori szószólójával, Brunszvik Terézzel és Teleki Blankával is barátságot kötött. Később több jelentős intézményben megfordult. A hazánkban kibontakozó nőnevelési mozgalom emblematikus figurája lett.

Juditty

Forrás:

http://www.klauzal.hu/cikk/372.html?PHPSESSID=34db176dbe8e1340f53f65459c0d8968

http://www.kodolanyi.hu/nevelestortenet/?rovat_mod=archiv&act=menu_tart&eid=24&rid=1&id=204

Fábri Anna: „A szép tiltott táj felé” A magyar nőírók története két századforduló között (1795-1905)

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?