Január közepe van, még egy kis idő és megkapjuk a félévi bizonyítványokat. A félévzárást megelőző néhány hét az iskolák nagy részében stresszes időszak. Tanárnak és diáknak egyaránt. Szerencsére Csabin nem látom ennek jeleit. Kati néni évközben is rendszeresen értékelte a gyerekeket, így nem az utolsó hetekre-napokra marad az őrült kapkodás. Igaz, leginkább az alaptárgyakból: írás, olvasás, számtan, környezetismeret találkoztam az ellenőrzőben beírásokkal (szerencsére pozitív minősítésekkel).
A technika, testnevelés, ének teljesítményével kevésbé vagyok képben, de igazából nem is izgat, ha a képességtárgyakból esetleg nem kiváló. Annak örülök, hogy nem ő a legügyetlenebb tornász, vagy a legfahangúbb énekes. Ennek is elsősorban a gyerek lelke miatt örülök, nehezen tűri a kudarcot, és nagyon nem szeret utolsó lenni bármiben is. A családi előzményeket tekintve nem valószínű, hogy origami bajnok lesz. Egyikünk sem egy Munkácsy, én akkor könnyebbültem meg, mikor középiskolában montázsokat csináltunk, meg olyan munkákat, ahol nem a forma, hanem a színátmenetek, harmóniák voltak a fontosak.
Csabi tudja magáról, hogy miben jó: olvasás, számtan, és azt is tudja, hogy az írása nem szép.
A technikaórát Kati néni megkedveltette, noha nem mindig minden munkája lesz „tökéletes”. De karácsonyra pl. angyalkát csináltak agyagból, ki is égették. Igaz, egy kicsit olyan, mint egy szárnyas szellem, de nekem gyönyörű, és Csabi is boldog, hogy meg tudta csinálni. A rajzzal hasonlóképpen vagyunk, énekelni pedig szeret.
Nem értem, hogy felső tagozatban és középiskolában miért kell a félévi, év végi bizonyítvány előtti heteknek egy véget nem érő dolgozatfolyamnak lennie.
Miért nem szereznek a gyerekek elég osztályzatot a félév alatt? Miért van az, hogy egy témazáró „dupla”, ne adj isten „tripla” jegyet ér? Mondjuk ez utóbbi mélységesen felháborít. Értem én, hogy ha egy témazáró egyes lesz, azt jelenti, hogy egy komplett anyagrészből a gyerek készületlen. Értem, hogy hangsúlyosabban veszi figyelembe a tanár. De hogy két vagy három jegyet „érjen”, arra nem tudom, mi adja a jogalapot.
Tudom, jövök a dínók előtti időkkel. A nyolcvanas évek elején jártam gimibe. 36-an kezdtük, 30-an fejeztük be. És minden órán volt szóbeli feleltetés. Mégis belefért az új anyag leadása is, a feleltetés is, az ismétlés is. Pedig már akkor is arról zengett a közvélemény, hogy mennyire túlterheltek a diákok, milyen sok a tananyag. Az utolsó hetekre maradt ugyan témazáró, feleltek a kétesre állók, de nem volt napi 2-3-4 dolgozat két-három héten át.
Tudom, persze, elméletileg a diákoknak joga van ahhoz, hogy napi x számú dolgozatnál ne lehessen több egy napon, de lássuk be: ez utópia.
Annyira remélem, hogy mire Csabi nagyobb lesz, talán változik valami ez ügyben. Elég volt már három gyereknél végigélni ezeket az őrült heteket.
Temptation
