Két éve élünk Csehországban, azon belül is a második legnagyobb városban, Brnóban. A kislányom szeptember óta jár egy állami oviba, ami keresztény nézeteket vall. Az ide vezető út azonban nem volt egyszerű. Kezdjük talán ott, hogy én nagyon tartottam attól még kiutazás előtt, hogy a nyelvi nehézségeket nem fogjuk tudni leküzdeni, és ezzel nagyon megnehezítem a saját életem. Nos, ez azért többé-kevésbé be is jött. Az utcán, boltban és egyéb egyszerű szituációkban már elég jól elboldogulok, de az ovis párbeszéd nehezen megy, nagyjából a lehetetlen kategória. Szerencse, hogy van google fordító és szlovák anyuka, aki beszél magyarul.

Brnóban nagyjából 11 000 gyerek él, de csak 9000 férőhely van az ovikban, így itt is nagy a verseny az férőhelyekért. Mivel Csehországban négyéves korig kérhető a gyes, így a hároméves gyerekek a kiválasztás során hátra sorolódnak. Csehországban egy fix keret van gyerekenként gyes címén (220 000 korona) és azt a szülő dönti el, hogy a 18-48 hónapos időszakra hogyan osztja meg. Hároméves kor fölött a gyes akkor is jár, ha oviba jár a gyermek, ennél fiatalabbak esetén csak akkor, ha félnaposra íratják be.  Amikor több ismerősömet kérdeztem, mind azt mondta, hogy fölösleges megpróbálni egy háromévessel az állami helyet, úgysem sikerül, menjen egy évet inkább magánba, aztán átmegy államiba. Ennek ellenére sikerült elintéznem, hogy nemcsak az én kislányomat, hanem a barátnőjét is felvették.

Minden év januárjában vannak a nyílt napok az ovikban, amiről tavaly mi pont lemaradtunk, mert épp Magyarországon tartózkodtunk. De úgy voltam vele, hogy úgysem érteném, mi folyik ott, a lényeg, hogy szimpatikusak legyenek az óvónők és lehetőleg közel legyen. Február elején kellett jelentkezni az ovikba, nagyjából két hét alatt le is zajlott az összes intézményben. Egy központi honlapon fel vannak sorolva az óvodák és területi/kerületi alapon lehet válogatni. Egy egyennyomtatványt kell kinyomtatni a honlapról, amit kitöltve, orvosi papírral együtt kell elvinni a kiszemelt oviba. Nem tudom, hogy van-e itt „körzetes” ovi, mindenesetre a hozzánk legközelebb esőbe nem akartam beíratni, ugyanis a honlap szerint a napi program része, hogy a délutáni alvás után tévét néznek a gyerekek. Ezt nem igazán tudom azóta sem felfogni, hogy amikor ott a sok gyerek, akik elfoglalják egymást, akkor minek a tévé elé ültetni őket. Na, jó, azért sejtem.

Volt viszont egy ovi, ami nagyon szimpatikus volt, nagy játszóudvarral, kiemelten egészség- és környezettudatos, viszonylag közel is lett volna. Mivel nem tudtam odaérni rögtön nyitásra, csak két óra múlva, ezért a kislányom a 65-ös számot kapta. Abban az évben oda 8 gyereket vettek fel. Hát nem volt túl rózsás a helyzet. Beadtam még kb. 5-6 helyre, az időn kívül mit veszthetek felkiáltással. Egyetlen egy ovi volt, amelyik csípőből elutasított, mondván, hogy külföldieket nem vesznek fel. Ez teljesen szabálytalan, mivel be vagyunk ide jelentve, de egyrészt nem tudtam kifejteni magam ékes cseh cirkalmakkal, másrészt úgy voltam vele, hogy ha így állnának hozzá a gyerekemhez, jobb is, ha nem oda jár.

Egy nagy, nyolc vagy kilenc csoportos oviba is beadtam a jelentkezést, abban nagyon bíztam, mondván 65 gyerekből egy már csak az én lányom lesz. Hát nem lett! Március-áprilisban sorra jöttek vissza az értesítők, hogy sajnáljuk, de nem vették föl a lányunkat. Pontozásos rendszer alapján megy a felvétel, szépen le is vezették, hogy mire hány pontot kapott. (Lakóhely távolsága, testvérek száma, életkor stb.) Az mindből egyből látszott, hogy a kora miatt nem vették fel, kellett a hely a négyéveseknek. Már épp elkezdtük keresni a magánóvodák lehetőségeit, amikor májusban csörgött a telefonom. Hát az egy szép beszélgetés volt! Nem igazán értettem, hogy miről van szó, csak annyit, hogy óvodával kapcsolatos és van egy időpont meg egy cím. Gondoltam, elmegyek, térkép alapján belőttem, hogy melyik óvodáról lehet szó. Mondjuk nem értettem, hogy hogyan tudnak rólunk, mert oda nem adtuk be a jelentkezést. Kiderült, hogy az egészségtudatos ovi küldte át a jelentkezési lapunkat.

Elmentem, találkoztam az igazgatónővel, aki egyből nagyon szimpatikus volt számomra és mondta, hogy volna hely a kislányomnak, ad egy papírt, töltsem ki és két nap múlva hozzam vissza. Ekkor vettem egy nagy levegőt és megkérdeztem, hogy nem volna-e esetleg még egy hely, mert a kislányom barátnőjének sincs helye. De persze van, nekik is ad jelentkezési lapot. Hát ez szép és jó, szuper meg minden, csak az a bökkenő, hogy keresztény szellemiségű az ovi. Ez nálam elég nagy fejtörést okozott, mert nem akartam ilyen korán predesztinálni. De végül a négy szülő összeült és megegyeztünk, hogy heti egyszer, ha megy a pap és történeteket mesél, az nem olyan nagy gond, évi négyszer meg el lehet menni a templomba. Szóval eldöntöttük, hogy a két lánynak jó lesz ez az ovi. Egyébként egy kis, kétcsoportos oviról van szó, vegyes korcsoporttal. Ez utóbbi amúgy is kedvelt itt, sokkal több vegyes korcsoportos ovit láttam, mint egyidősöket.

Egyéb jellemző még általában, legalábbis itt Brnóban, hogy a csoportok létszáma 12-18 gyerek között van, két óvónővel.  A mi csoportunkba papír szerint 28 gyerek jár, de ezidáig egyszerre 16-nál több gyereket még nem láttam. Ennyi gyerekre jut egy délelőttös, egy délutános és egy napközbeni óvónő meg egy dadus. A másik csoportban két óvónő van és egy dadus. Az ovi jól felszerelt, rengeteg játék van és minden nap kétszer van gyümölcs, ezen kívül a reggelire vagy az uzsonnára valamilyen kencét raknak a pékárura. Múlt héten avokádós krém volt az egyik nap. A tea cukrozatlan, mint ahogy a krumpli is sótlan. Na, ez utóbbi szerintem a broáf kategória. Amúgy meg vagyok elégedve a kaja minőségével, figyelnek, hogy egészséges ennivalókat adjanak, amik még ízletesek is. A tea alatt gyümölcsteát kell érteni. Az már csak a mi külön problémánk, hogy a lányom nem igazán hajlandó megenni odabenn semmit, de az óvónők felajánlották, hogy vigyem haza az ennivalót, amit nem eszik meg, otthonról vitt dobozban. Innen tudom, hogy milyen a kaja.

És akkor a piszkos anyagiak: az ovinak van egy havi díja: 305 korona (1 korona kb. 11 Ft), a napi négyszeri étkezés 680 korona. Ezen felül kellett még fizetni egy egyszeri 1200 koronás díjat, ami színházi előadásokra (minden hónapban egy), játékokra és egyebekre van. Év elején még be kellett vinni három csomag százas zsepit, tíz tekercs vécépapírt, két csomag éttermi szalvétát és tépkedős papírtörlőt. Ez utóbbit nem tudtam beszerezni, de azt mondták, nem gond. Év közben mást nem kell bevinni. Idéntől adójóváírás formájában vissza lehet kérni az ovi havidíját.

És ami a beilleszkedést illeti: szeptember óta a kislányom csak csehet hall az oviban, így mostanra kezdi használni a nyelvet. Kb. október vége óta érti, hogy mi folyik körülötte. Az eleje nehéz volt, idegességében újra bepisilt, vissza kellett rá adni a pelust jó egy hónapra. Az óvónők ebből nem csináltak problémát, mondták, hogy kicsi még, majd megszokja.

Összességében elégedett vagyok az ovival, az óvónők kedvesek, a lányom szereti őket, most már cseh barátai is vannak. Egyéb kérdésekre szívesen válaszolok a kommentekben.

Zizik