"Ritka itt a babakocsi, bár páran az európaiakat utánozva használják már. Az itteni legnépszerűbb babaszállító eszköz a textilből készült háti hordozó, amit itt bamboo-nak hívnak. Mindenki úgy tartja, ez megnyugtatja a babákat és így könnyen el is alszanak, sem hasfájás, sem sírás nem gyakori náluk. A nagyobb testvérek is sokszor hordozzák ilyenben a kicsiket. Legkisebb leányom, Gloria a mai napig szeret benne lenni, bár a mostani súlya miatt inkább nővére, Alina vállalkozik a hordozásra, nekem már túl nehéz." - kommentálja a nekem küldött képet Csilla. Aztán döbbenek egy hatalmasat: a televízióban a Travel Channel épp Gambiát mutatja be, az általunk már ismert sárga taxikkal és majmokkal.

Halottak Napjára küldöm szeretettel e távoli földrészről a részben megegyező hiedelmeket, közös szokásokat ehhez az ünnephez kapcsolódóan.(Gondolom ezt Lapis Lazuli is tudja igazolni Dániában töltött ideje alatt, amelyhez a legjobbakat kívánjuk!)

Gambiában, mint Magyarországon is a halottas háznál, amikor lefektetik a holttestet, eljönnek látogatóba a közeli és távoli családtagok és barátok. A halál beállta után 40 nappal közösen imádkoznak a távozó lélekért és egyben halotti tort tartanak az élő családtagok örömteli újra találkozása miatt is, evéssel-ivással, beszélgetéssel töltve ki az időt. Érdekes utánajárni, hogy különböző kontinenseken és más-más kultúrákban is egyaránt szerepel ez a 40 nap, a testből való távozás teljes szabaddá válásának meghatározott időpontjaként.

Végül egy különleges eljárásra hívnám fel a figyelmet, amelyet gyilkosság gyanújának felmerülésekor használnak az afrikaiak. Ha például a férj elhalálozik, és a feleség kerül vád alá a tett miatt, akkor a halott testéről lemosott vizet kell meginnia az asszonynak, és ha túléli, akkor bizonyosságot nyer az ártatlansága.

Ezen a hétvégén egy arab vallási ünnep is lesz, a Holdállás szerint szombaton vagy vasárnap. Jövő héten említést tehetek erről, az úgynevezett Tobaski ünnepről, amit itt Idil Adha néven is neveznek.

Afrikában is fontos szerepet tölt be a helyi kultúrában a zene, a tánc, a kézművesség, a mesék és a történetek. Gambiai zenét itt (wollof zene) vagy itt (mandinka ütőshangszerek) is lehet hallgatni.  Ez a kis videó pedig a helyi batikolást mutatja be, miközben a háttérben gambiai zene szól, a felirat pedig magyarul szól hozzánk. De készült hasonló videó egy helyi kiállításon is.

Legközelebb folytatom a válaszadásokat gambiai népszokásokról, rituálékról és sor kerül majd Rabyn kérdésére is a házassági ceremóniára vonatkozólag is.

Vakmacseknek címezve írom a következő afrikai mesét:

A bakkecske és a teknősbéka

A bakkecskének hosszú szarva volt és mindig másokat ijesztgetett vele.

Gyors futásásról is híres volt, lehetetlen volt bárkinek is legyőznie. Hihetetlenül büszke és támadó jellem volt. Másokon mindig nevetett és gúnyolódott, ha azok nem tudtak olyan gyorsan futni, mint ő.

A teknősbéka élvezte a kora délutáni Napsütést, amikor a bakkecske ugrálása közben éppen mellékerült és váratlanul belérugott. Ez igen rosszul esett a teknősnek, akinek se hosszú szarva, se gyors lába sem volt, így a rúgást visszaadni sem tudta.

A teknős ránézett a bakkecskére majd így szólt:

Te és én küzdjünk meg a futásban és a győztes megülheti a vesztest a futam végén. A bakkecske felnevetett: Te már most halott hús vagy, teknős! A teknős nem vesztette el hidegvérét és azon gondolkodott, hogyan győzhetné le a bakkecskét, mert elege volt a heccelődéséből.

Találkozzunk három nap múlva, hajnalban a gyapotfa alatt. A bakkecske nevetve beleegyezett és hazafelé is végig örvendezett előnyének.

A teknős pedig összehívta a testvéreit, rokonait és egyéb családtagjait, mert nagy volt ám a családja, mint általában az afrikaiaknak. Mindegyiket elhelyezte egy-egy stratégiai ponton, útközben – valakit egy kő alá, levél alá, szikla mögé és elmagyarázta a tervét nekik és azok mind támogatták az ötletét.

Elérkezett a nagy nap.

A bakkecske időben érkezett és a hajnal első sugarával már futni is kezdett, messze maga mögött hagyva a teknősbékát. Egy perc múlva visszakiáltott a válla mögül: Hogy haladsz? Én már jó messze vagyok, előtted!

Nem, nem vagy!- és a legnagyobb meglepetésére a teknőst látta maga előtt.

Nem hitt a saját szemének és még gyorsabban futott, futott.

Ezután is majdnem sokkot kapott, amikor minduntalan visszakialtott a teknősnek, hogy már jó messzire elhagyta, de a teknős mindig megcáfolva megjelent előtte és még csak fáradt sem volt!

A bakkecske gyorsabban és gyorsabban futott, míg az izmai és a szive nem bírták tovább az iramot és holtan rogyott össze.

A teknősbéka pedig mindig mosolyogva emlékszik viszza a verseny napjára.

A siker titka-mondta magának-a megfelelő terv kivitelezése a segítő társakkal. És persze soha ne becsüld alá az ellenfeledet! Okosnak kell lenni ebben a világban!


Ezeket és hasonló elbeszéléseket a kora hangszer kiséretében éneklik a közönségnek.

A gyerekek és idősek egyaránt szájtátva hallgatják szép csillagos estéken vagy forró délutánokkor a giriot üzenetét.

Ehhez hasonló történetek megtalálhatóak dél-amerikai mesékben is, de a rabszolgakereskedelem idejéből nem meglepő a hasonlatosság felfedezése Afrika és az új kontinens között. Ezeket a meséket csakis szájhagyomány útján adják tovább a mai napig generációról generációra. Egyedül Afrikának nincs semmiféle írásos története a tanításokról, életfelfogásról, hiedelmekről.

A fehér bevándorlók a Bibliával, az arabok a Koránnal érkeztek felfegyverkezve és véresen felosztották területeiket. Az afrikai őslakosok csak kis számban tudták folytatni az ősi hitük szerinti életformát, amelyet a mai napig beleszövik a napi tevékenységükbe.

Muszlim mosque (mecset)

Keresztény templom, Katakorr

Afrikainak mondható a szélsőséges segítőkészség párhuzamosan a kihasználással, az igazmondás és a piti hazugság kettőssége, a nagyravágyás és a kishitűség. Minden skálájában a dualitás irányítja tetteiket. Nagyon szélsőségesek és érzelmesek, amely felkavarja a hullámokat és parányi ügyekből hurrikánt csihol. Európai embernek nehéz követni és megérteni ezeket az érzelemkitöréseket és főleg kézben tartani megannyi kérő-síró ember elvárásait. Rengeteg bukott történetet láttunk európai és afrikai emberek kapcsolatában, mely főleg anyagias központú kapcsolatra épült. Üzleti ötletek, házassági próbálkozások semmisülnek meg egy pillanat alatt az anyagiasság és érzékiség hálójában.

De persze születnek igazi barátságok a segítőkészségből és a hozzáállásból, hogy az emberiség közös jövője szebb és összefogottabb legyen, bárhol is e bolygón.

Gambiában a barátságok hamar alakulnak és köttetnek. Mindenki nyitott a másikra, van idő a beszélgetésre, megismerésre, közös elhatározásokra. Persze a szavak mögött kevesebb az őszinte megnyilvánulás.

Gambiában szeretnek sokat beszélni, mindenki fontos, és minden lényeges, ami elhangzik. A titok a szelektálásban rejlik. Sok a fontos információ, és sok a felesleges szóbeszéd. Ha ki tudsz igazodni a sorok között, akkor kevesebbet hibázol. De ne feledd, hogy fehér emberként mindig a két lábon járó bank képét látják benned! A baráti szavak, a felemelő címzetek mögött mindig számítás húzódik, lesben állva, hogy melyik csapdába esel bele. Gambia jó tanítója a világ összes tájáról ideérkezőknek.

Vendégházunkban is rengeteg történettel, európai-afrikai kapcsolattal szembesülünk és gyakori a sírás-öröm váltakozása minden változó pillanatban. A gambiaiak hozzáértően játszanak az érzések húrjain. Céljuk anyagias, de természetük érzelmes. Ezt kombinálják. Ezért nehéz az üzleti életben, iskolában, baráti körben vagy bárhol a tömegben szeretetteljes, de független helyzetet kialakítani. Nehéz jó partnert találni és megbízni benne. Sok a negatív tapasztalat és a szavak körítése. A kísértés mégis vonzó: Afrika!

Sokan elestek a fenhéjázó, mindent ismerő külhoni tudásban és kevesen használják sz összes érzésüket, gondolatukat és lényüket a kiigazodásra, fejlődésre.

Gambiában, mint bárhol e Földön, minden lehetséges. Csakis rajtunk múlik, hogy mit akarunk és mennyire fektetünk bele időt-energiát, hogy valóra váljon!

Zárógondolatnak pedig Szepes Máriától idézném e sorokat:

„A csillagok, éppúgy, mint az emberek, meghalnak és újjászületnek...aki itt meghal, születik valahol. Este lefekszünk és felébredünk az álom birodalmában. Életünk egy szakasza lezárul, s megszületik egy új, amely fontosabb, hasznosabb a másiknál...

A változás törvény, de törvény az is, hogy az életet semmilyen változás ki nem olthatja.”

Csilla