A háború után az 1945-ös földreform keretében a „hazaárulókat” teljes vagyonelkobzásra ítélték, azok az úri birtokosok, akik ezt megúszták és 1000 holdnál kisebb birtokuk volt, 100 holdat tarthattak meg magunknak, a nagybirtokos parasztoknak pedig a 200 hold feletti földjüket kellett beszolgáltatni. Így az apám szülőfaluja mellett elterülő uradalmat, mivel az 1000 hold feletti birtok volt, teljes egészében elkobozták és felszabdalták. A zselléreket, egykori uradalmi cselédeket, napszámosokat földhöz jutatták, apró, 5 hold alatti birtokokat kaptak. A földnélküli parasztság először örült, hogy gazdálkodásba kezdhet, azonban a földműveléshez szükséges eszközöknek, állatoknak és a termelés tervezéséhez-szervezéséhez szükséges tapasztalatnak a legtöbben igencsak híján voltak.

Mivel a kulákokat a téeszesítés legfőbb gátjának tartották, 1948-ban megkezdődött a kuláklisták összeállítása. Nem volt kivétel ez alól apám faluja sem. Minden 25 hold feletti gazda a listára került. Nagyapám birtoka, a fivéreivel együtt, több mint 100 hold volt. A birtok jelentősebb részét, az első világháború után, magas rendfokozatból leszerelő, vitéz dédapám kapta érdemei elismeréséül, majd fiai között egyenlő arányba megosztotta, azzal, hogy a gazdálkodást közösen folytassák. Így tehát csak papíron különültek el a földrészletek, a gazdálkodás közösen folyt, azonban így is mindnyájan felette lettek volna az egyenként 25 holdnak, azonban nagyapám két háborúban elesett fivére után, gyermekeikre szállt a föld, így ők alatta maradtak.

Az öccséről ekkor még nem tudták, hogy túlélte-e a háborút, eltűntként volt számon tartva, s mivel még nőtlen volt, ezért helyette az édesanyjukat, apám nagyanyját vették kuláklistára. Nagyanyám rettentően megijedt a listázás hírére, már tudták, mit jelent az, ha valakit az új rendszer ellenségnek kiált ki. Hosszasan tanakodtak, mi tévők legyenek, mert nagyapám még egy internálást biztosan nem élt volna túl, és attól tartottak, mint később bebizonyosodott joggal, hogy a kulákok hasonló sorsra jutnak, mint azok, akiket a háború után különböző indokokkal meghurcoltak. Először az az ötlet merült föl, hogy apámra vagy nagyanyámra íratja a föld egy részét, azonban ezt nem merte meglépni, mert nem tudták, hogy családonként vagy személyenként fogják-e számolni a 25 holdat. Akkor úgy látszott, hogy személyenként fogják nyilvántartani, de olyan gyorsan változtak a viszonyok, hogy attól tartottak, bármikor módosíthatnak a kuláklistára kerülés feltételein. A legfőbb cél volt, mindenáron elkerülni a kuláklistát. Más nagygazdák nem értették, miért olyan fontos ez nagyapámnak, csak egy nyilvántartás lesz, úgy gondolták, nem lehet semmi bajuk abból, ha rákerülnek egy listára, ő azonban már sokat látott. A bizakodásukat jól mutatja, hogy sokan még a téeszesítés első, akkor még önkéntes, hullámának idején is vásároltak földet. Az internálás után ők azonban nem hitték el, hogy nem lesz komoly gondja annak, aki a listára kerül, hiszen, ha a semmiért elvittek embereket, mi lesz akkor, ha még okot is találnak hozzá.

Így végül némi utánajárás után úgy döntöttek, hogy apám egyik nősülni készülő nagybátyjának (annak, aki az internálás után hazacipelte a városból nagyapámat) ajándékoznak egy akkora darab földet, hogy 25 hold alá kerüljenek egy hajszállal. Így végül egyedül a nagymama lett kuláknak nyilvánítva, de a kora miatt szerencsére neki nem esett bántódása. Bár ezzel az is együtt járt, hogy nála minden kuláknak számított, tehát kulák volt a tehén, a baromfi és a takarmány is. Ez a későbbiekben okozott némi fennakadást, mivel a jóakarók nem hagyták szó nélkül, hogy nagyapám illetve az özvegy sógornői részben kulák takarmánnyal etetik az állatokat, és ha úgy alakul,2s még szegény kulák tehenek tejét is megisszák.

Egy parasztember legnagyobb értéke a föld volt, ami nyereség keletkezett a gazdaságban, azt mindig földbe és a műveléshez szükséges állatállományba fektették. Földtől soha nem váltak meg önként, csak ha nagy volt a szükség. El lehet képzelni tehát, hogy mekkora dolog volt az, hogy valaki a sógorának néhány hold földet ad nászajándékba. Hamarosan megalakultak az első önkénes TSz-ek a megyében, azonban általában csak a szegényebbeket, és a földosztás során újdonsült kisbirtokosokká vált zselléreket sikerült belépésre ösztönözni, így a későbbiekben az erőszakos téeszesítés végbemeneteléhez, drasztikus és erőszakos eszközökre volt szükség. Olyan idők következtek, ami felülmúlta a parasztság legvadabb elképzeléseit is.

Halacska

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?