Amikor a számítástechnika először elterjedt a köztudatban, szüleink nagyjából úgy vélekedhettek róla, mint mi mondjuk a részecskegyorsítóról napjainkban. Remek technológiai újítás, de ha meg kellene érteni a mögötte húzódó elméleti fizikát, bizony erőteljes fejvakargatásba kezdenénk.

Azonban a negyedik generációsnak hívott gépek elkezdtek megjelenni a háztartásokban is a 70-es 80-as években, lehetővé téve a következő generációnak, hogy napi szinten használhassa - a szükségleteinek megfelelően. Na és persze itt az új generáció, a már kétévesen iPad-kezelő, okostelefonáló, fészbukozó, készségszinten számítógépező generáció. De hát erről szól a gazdasági, technológiai és mindenféle fejlődés, nincs is ezzel semmi probléma. Azaz, valahol mégis van, ebből születnek az alábbi helyzetek:

Teljesen átlagos munkanap csöndjébe csipog bele a telefonom, SMS jött. Üzenet anyutól: Elromlott a gépem, mit csináljak?

Sóhaj után letörten pötyögöm a választ: este hívlak és megcsináljuk. Mi történt? Már megint? Holott előre sejtem a választ, ugyanis ezek a telefonok rendszeressé váltak, miután tinikorba lépett szeretett unokaöcsém a nagyinál töltötte a hétvégét, és kedve támadt számítógépezni egy kicsit. Remek foglalatosság 1500 kilométer távolságból telefonon megjavítani úgy egy gépet, hogy a felhasználó nem ért hozzá. Lassan már mindegy, mit ír a kék háttérrel a fehér szöveg, a legegyszerűbb újrainstallálni az egészet. Ha valaki próbálta már ezt telefonon keresztül, sejtheti, hogy ez milyen felemelő tevékenység. Sebaj, gyerekek már alszanak, végül is ráérek esténként, nemde? Hiszen úgyis értek hozzá.

Bevallom, úgy az ötödik alkalom után untam meg, és az alábbi ultimátumot ajánlottam: vagy csinálunk egy külön felhasználói profilt a 13 éves unokaöcsémnek nulla jogosultsággal, vagy ha továbbra is teljes hozzáférést nyújt a gépéhez, mostantól helyi szakival fogja javíttatni. A dolog működni látszott, ugyanis nagyi letiltotta az unokát a gépről, mivel ez jelenti az egyetlen kapcsolatot a külföldön élő egy szem gyerekével.

Azóta érdekes módon nem volt se kék, se zöld, se semmilyen halál. Ennek van egy éve.

Nem teljesen átlagos szombat este: férjem ül anyósom gépénél, sokadik alkalommal nézi ugyanazt a kékhalált. Nem kis nyomás van rajta, ugyanis anyósomék ezen a gépen tárolják az üzletük teljes adminisztrációját, és vissza kéne hozni a tegnapi állapotot, tehát nem egy sima dara+újrarak esete forog fenn.

Hajnali kettőre sikerült azt elérnie, hogy megmentette az anyagot, de csak újra kellett telepíteni mindent. Sajnos anyósom jóval megengedőbb az unokáival, ugyanis sokszori kérésünkre sem hajlandó egyik alternatívát sem magáévá tenni (unoka teljesen letilt, limitált felhasználói profil, saját gép), azaz minden látogatásunk arról szól, hogy ha már ott vagyunk, tegyük rendbe a laptopot, az asztali gépet, és mivel most már az is van, a táblagépet is, hiszen úgyis értünk hozzá.

A teljes képhez hozzátartozik, hogy az esetek 90 százalékában tudjuk, hogy a problémát olyan programok okozták, amit az unoka használt (egyik nagyi sem játszik fps játékokat).

Az eseteket csak példának hoztam fel, nem megoldást várok rájuk, csak kíváncsi vagyok, ti hol húzzátok meg a határt? Azért itt nem arról van szó, hogy ötödszörre varrok vissza egy kabátról leszakadt gombot.

Evain