Első gyermekünk problémamentes, sőt, kifejezetten kellemes, örömmel és várakozással teli várandósság után, 2015-ben született meg. Leginkább lustálkodással töltött forró nyár végén, a kiírás előtt 8 nappal egy kis kirándulásra vállalkoztunk a férjemmel: a fővárosba mentünk (cirka 120 kilométerre) kézműves vásárra. Három óra sétálgatás megtette a hatását... Kimerülten értünk haza késő délután. Készítettünk magunknak vacsit, majd lehuppantunk a monitor elé, hogy megnézzünk egy filmet. Fogalmam sincs, mit néztünk volna meg, és a vacsorám is érintetlen maradt...
Ahogy leültem, elöntött valami meleg folyadék odalent. Kisiettem a mosdóba - hah, nem vér. És nem is pisiltem be – akkor ez bizony a magzatvíz! (Azért pisilek egyet, ha már itt vagyok.) Visszatérve mondom a férjemnek, hogy szerintem csordogál a magzatvíz, teszek magam alá egy törcsit, várjunk még picit, hadd menjek biztosra! Biztos.
A csomagom csak elő kell venni (naná, hogy nem készítettem külön vajúdós táskát, minek az, na, majd megbánom!). Neszesszert kikészíteni, gyors zuhany után majd elrakom (naná, hogy otthon marad, vissza kell majd érte fordulni). Kocsiba be, tankolni, vizet, szőlőcukrot venni a shopban. Izgatottan érünk a kórházba este 9 körül. Betegfelvétel – kellemetlenül érzem magam, feszengek – emiatt zavartan locsogok – hülyének néznek – sebaj, én gyereket szülni jöttem ide, nem barátkozni. Apát elküldik aludni, nem lesz itt még szülés, én mehetek a vajúdóba. Az első „hoppá” – ja, hogy férj nem lehet végig velem?! Lányos zavaromban a táskám is elvitetem, nem lesz arra még szükség, csak telefont és egy üveg vizet kérek (naná, hogy hosszú órákra van még az action, majd’ éhen veszek, és amikor azt javasolják, zuhanyozzak le, csak nézek bambán – micsoda rakás szerencsétlenség voltam!).
Azt mondták a vallatás után, hogy amíg csak a hasam alján érzek fájdalmat, addig az nem igazi „fájás”. Csak akkor szóljak, ha már az egész hasamon érzem az összehúzódást, kb. 5 percenként. Nem hittem nekik – ne mondják már meg nekem, hogy „igazából” fáj-e, én tudom, hogy mennyire fáj. (Nem. Nem tudtam. Fogalmam sem volt róla, mennyire tud az fájni.) És aludjak, így? Nem bírok, kérek fájdalomcsillapítót – hahaha, így utólag jót röhögök magamon! Fekszem, fájás sűrűségét mérem, sétálgatok, fitnesz labdát kérek, semmi sem jó. Pár órával később megvizsgálnak – egy ujjnyira vagyok nyitva – mi?! Csak?
Reggel, egy antibiotikum-lövet után ctg-re kötnek, egy folyosószerű, rideg szülőszobában (?). Második hoppá – itt kell feküdnöm?! Mivel még mindig csak egy ujjra van nyitva a méhszáj és nincs hatékony összehúzódás, feltesznek valami gélt a méhnyakra. Na, bumm! ILYEN egy igazi fájás! Jah, és közben elmondja a kedves szülésznő, hogy ha 5 óra múlva sem hat a cucc, akkor feltesznek még egyet - mii?! Még legalább 5 óra ebből? (Csak zárójelben jegyzem meg: az említett szülésznő kb. háromszor nézett rám, ebből az egyik alkalommal megkérdezte –
„Az édesanyja nem mondta el önnek, hogy ez fájdalommal jár?”
No comment.)
Aztamindenit! Hat a gél, jönnek az összehúzódások szép sorjában. Hogy fogom ezt kibírni? Egyedül?! Minden megszűnik, amikor jön, csak a fájdalom van és én. Dél körül végre bejöhet a férjem. Kimondhatatlan öröm látni! Segít inni. Simogat – nem esik jól; mégis kérem – ne így; inkább ne. Na, most simizz! Amikor megérkezik végre az orvosom, megkérdezi, nem akarok-e felkelni onnan – mondom, az nagyon jó lenne (miért is nem kérdeztem meg én magam, hogy felkelhetek-e?)! Azt mondja, segítsek kicsit a babának lejjebb jönni – és csak akkor esik le a tantusz! Nem voltam egyedül korábban sem, ott volt velem az én kincsem! Biztos ő is szenvedett odabent, és én csak vonaglottam és nyöszörögtem fájdalmamban! Hogy mi, én segíthetek neki? Persze, hogy megteszem, örömmel! Alig várom, hogy láthassam!
Innentől sokkal jobban éreztem magam – száraz szülés, kézzel tágítás, majd a gátmetszés ellenére. A kitolási szak már kész felüdülés volt! Fél óra alatt sikerült kipréselni a kis drágámat (a maga 3900 grammjával, nem éppen kicsi buksijával). Gyönyörű volt! Imádom az első perctől!
Ági
Bezzeganya az Instagramon!
Ha szereted a humort, a vicces képeket, Insta-oldalunkon terhességgel, gyerekneveléssel, anyasággal, családdal kapcsolatos, szórakoztató tartalmakat találsz.
Ha van Insta-fiókod, követheted is a Bezzeganyát>>>
Családtervezés, terhesség, szülés, gyereknevelés, egészség-betegség, szórakozás – ezekben a kategóriákban témánként tudsz böngészni a tartalmaink között. Kövesd a Bezzeganyát a Google+ -on is!
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
